EszközökMás nyelveken
|
VandálokA vandálok egy keleti germán törzs tagjai voltak, akik az 5. század folyamán törtek be a Római Birodalom területére. Nevüket őrzi a mai Andalúzia, amelyet eredetileg az arabok (mórok) a vandálokra utalva al-Andalúsznak neveztek el. Ez azt valószínűsíti, hogy a vandálok itt telepedtek le, mielőtt Afrikába vándoroltak volna. Nagy Theodorik, a gótok királya és a vizigótok kormányzója házassága révén a vandálok, a burgundok és a frankok szövetségese is volt.
[szerkesztés] A vandálok eredete
A przeworski kultúra (zöld) a 3. században. A térképen látható területek: a wielbarki kultúra (gótok) pirossal, a balti kultúra (észtek) sárgával és a debczyni kultúra rózsaszínnel. A lilával jelölt terület a Római Birodalom.
A 19. században a vandálokat először az úgynevezett przeworski kultúrával azonosították. Ellentmondásos a vélemény a vandálok és egy másik germán népcsoport, a lugiak kapcsolatáról. Az akadémikusok szerint két lehetőség van: a vandálokat korábban lugiaknak nevezték, vagy a vandálok a lugiak szövetségéhez tartoztak. A nevek hasonlósága alapján feltehető, hogy a vandálok őshazája Norvégia (Hallingdal), Svédország (Vendel) vagy Dánia (Vendsyssel) területén volt. A feltételezések szerint a Kr. e. 2. században a vandálok a Balti-tengert átszelve a mai Lengyelország területére vándoroltak, Kr. e. 120 körül pedig Sziléziában telepedtek le. 98-ban Tacitus az Odera és a Visztula közé helyezte területüket (Germania provincia); feltevését később mások is megerősítették: Jordanes szerint a vandálokat és a rugiakat a gótok kiszorították. Ez alátámasztani látszik a vélekedést, hogy a vandálok a przeworski kultúra területén éltek azután, hogy a gótok wielbarki kultúrája bizonyos területeken felváltotta a przeworskit. A középkorban sokan úgy gondolták, hogy a vandálok a lengyelek ősei voltak. Ennek két oka volt: valószínűleg a vandálokat összekeverték a vendekkel, és mindkét népcsoport azon a helyen élt, ahol a középkorban a lengyelek. 796-ban, az Annales Alamannici című szövegben van egy rész: „Pipinus … perrexit in regionem Wandalorum, et ipsi Wandali venerunt obvium (Pippin a vandálok területére ment, de a vandálok megtámadták).” Az Annales Sangallenses ezt a rajtaütést 795-re teszi, és egyetlen rövid mondattal tudósít róla: „Wandali conquisiti sunt (A vandálokat legyőzték).” Ez azt jelenti, hogy a középkori történetírók az avarokat is vandáloknak nevezték. [szerkesztés] TörténetükA vandál nép két törzsből állt: a silingi- és a hasdingi vandálokból. A markomann háború idején (166-181) a silingi vandálok egy Magna Germania nevű területen éltek, amit ma Sziléziának hívnak. A 2. században a hasdingi vandálok Raus és Rapt (vagy Rhaus és Raptus) király vezetésével dél felé vándoroltak, a rómaiakat először a Duna alsó folyásánál támadták meg. 271 körül Aurelianus császárnak meg kellett erősíttetnie a Duna középső folyásának védelmét. Ezután békét kötöttek, a vandálok pedig Dacia nyugati részén és Pannoniában telepedtek le. Jordanes A gótok története című műve szerint a hasdingi vandálok I. Constantinus uralkodása idején kerültek konfliktusba a gótokkal. Akkoriban a vandálok azon a területen éltek, amit később a gepidák vettek birtokba; itt „keletről a gótok, nyugatról a markomannok, északról a hermanariak, délről pedig a Hister (Duna) vette körül őket.” A vandálokat Geberik gót király támadta meg, és a csatában a vandál király, Visimar is elesett. A vandálok ezután Pannoniába vándoroltak, ahol I. Constantinus (330 körül) a Duna jobb partján földet adott nekik; itt körülbelül hatvan évig éltek. Innen 400-ban vagy 401-ben – valószínűleg a hunok elől menekülve – Godigisel király vezetésével és szövetségeseikkel (az alánokkal és a svévekkel) nyugat felé vándoroltak. Később a silingi vandálok egy része is csatlakozott hozzájuk. Ebben az időben a hasdingi vandálok már felvették a keresztény hitet. Valens császár uralkodása idején (364-378) tértek át az arianizmusra, mely ellentétben állt a keresztény vallás hivatalos Szentháromság-felfogásával. Az ariánus hit követői között volt Stilicho, Honorius császár egyik befolyásos embere is. [szerkesztés] Gallia406-ban a vandálok Pannoniából a Duna mentén különösebb nehézség nélkül nyugatra vándoroltak. A Rajnánál azonban a frankok útjukat állták, ők irányították a romanizált Gallia északi területeit. A csatában húszezer vandál – közöttük Godigisel is – meghalt, de később az alánok segítségével sikeresen legyőzték a frankokat. 406. december 31-én a vandálok átkeltek a befagyott Rajnán és feldúlták Galliát. Godigisel fia, Gunderich vezetésével nyugat és dél felé indultak és kifosztották a vidéket. [szerkesztés] Az Ibériai-félsziget[szerkesztés] Afrika429-ben Bonifatius Afrikába hívja őket, hogy támogassák a Római Császárság elleni hadmozdulatait, és ettől az időponttól számítjuk a vandál királyság létezését is. Bonifatius hamarosan kiegyezett a Római Birodalommal, de a vandálokat már nem tudta Afrikából elűzni, ezért 435-ben a hippói békekötés alkalmával letelepedési egyezményt kötnek. A vandál királyság végleges területe 442-ben alakul ki, amikor is az új foedus szerződés értelmében hozzá tartozik Proconsularis, Tripolis, Numidia, és a királyság központja Karthágó lesz. [szerkesztés] Róma kifosztása[szerkesztés] A vandál állam ideiglenes megszilárdulása[szerkesztés] Hanyatlás[szerkesztés] A vég[szerkesztés] ÉrdekességekA vandálok leszármazottainak gondolták hosszú időn át a Magyarországon élő szlovén kisebbséget. Ennek oka az volt, hogy a németek wendisch névvel illették az itteni szlovénokat (a magyarok ezután a szó után nevezik őket vendeknek) és a vend-vandál név összecsengése miatt is született az elmélet. [szerkesztés] A vandálok királyai
[szerkesztés] A vandál nyelv |