Tejútrendszer

A Tejútrendszer ábrázolása felülnézetben (NASA)

A Tejút panorámaképe a Földről nézve

A Nap környezete a Terjútrendszerben

A Tejút a Sagittariusban, a galaxis középpontja felé nézve

A Tejút képe infravörösben, a Spitzer űrtávcső képe

Tejútrendszer annak a galaxisnak a neve, melyben Földünk található. A galaxis a Lokális Galaxiscsoport egyik tagja.

A Tejútrendszernek a Földről látható része az Orion és Nyilas karok, a Tejút. Ez lényegében egy ezüstös sáv, amely az egész éjszakai égbolton áthúzódik, és főleg télen ill. olyankor figyelhető jól meg, amikor tiszta a levegő és kicsi a páratartalom. Azért tűnik számunkra sávnak, mert galaxisunk korong alakú, és mi az egyik kar belsejében vagyunk, ezért a korongra merőlegesen kevés csillagot látunk, a korong síkjának irányában sokat.

A Tejútrendszerben 200-400 milliárd csillag található. Átmérője 30 kiloparsec (97 800 fényév), legnagyobb vastagsága 5 kpc (16 300 fényév).

Tartalomjegyzék

1 A Tejútrendszer szerkezete
2 A Tejút a népi kultúrában
3 Lásd még
4 Hivatkozások
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A Tejútrendszer szerkezete

A Tejút az őt alkotó csillagok által fénylik. A Tejutat nem csak fényes csillagok alkotják, hanem tömegének kb. 5%-a csillagközi anyag (por és gáz), amely meggátolja a Tejút távolabbi pontjainak a megfigyelését, ezért ha felnézünk az éjszakai égre úgy tűnik, hogy néhány helyen kevesebb a csillag, vagy a Tejút helyenként „szétnyílik”. Ilyen hely például a Daru csillagkép farkánál lévő ún. szeneszsák.

A szerkezetének vizsgálatával a sztellárstatisztika tudományág foglalkozik.

A Tejútrendszer középpontja a Sagittarius (Nyilas) csillagkép irányába esik. A rendszer maga feltehetőleg egybeesik a Sagittarius A jelű rádióforrással, vagy annak a közelében talált infravörös források egyikével.

A Tejútrendszer középpontját az optikai tartományban nem tudjuk megfigyelni, mivel a galaktikus egyenlítő síkjában lévő intersztelláris por- és gázfelhők elnyelik a fényt. Az optikai „látótávolság” a galaktikus rendszer fősíkjában 10 ezer fényév körüli, ami megnehezíti a Tejútrendszer szerkezetének kutatását.

[szerkesztés] A Tejút a népi kultúrában

A magyar néphagyományban a Tejútnak – mint az égen látható fényes csillagösvénynek –, más nomád népekhez hasonlóan, fontos szerepe volt, hisz az állataikat legeltető, vándorló népeknél a tájékozódást az égbolt ismerete nagyban segítette. A gyakorlati ismeretek – nem lévén tudomány – a mitológiában gyűjtődtek össze.

Az ősi magyar mitológiában a Tejút egyrészt a „Hadak útja”, másrészt a székelyeknél a „Csaba királyfi csillagösvénye” vagy röviden „Csaba útja” néven ismert.^[1] A monda szerint ezen a csillagösvényen távozott el a földi világból Csaba királyfi, Attila hun király fia, a székelyek vezére, és tér majd vissza, ha népének segítségre van szüksége.^[2]^[3]^[4] A Székely himnusz két sora is ennek a hiedelemnek állít emléket: „Vezesd még egyszer, győzelemre néped,/Csaba királyfi, csillagösvényen!”