Szíriusz

Ez a szócikk a csillagról szól. Hasonló címmel lásd még: Szíriusz (egyértelműsítő lap).

Ezt a cikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével,
hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

A Szíriusz A és B a Hubble űrtávcső felvételén.

A Szíriusz (α Canis Maioris) a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga. A Földről látható csillagok között ez a legfényesebb (a Napon kívül).

A Szíriusz név eredete még nem tisztázott. Talán visszavezethető az óbabilóniai csillagászatra, és akkor „Ívcsillag” -ot jelent, de jelentése lehet „a csúszó”. Néha a Szíriuszt kutyacsillagnak nevezik. Hajnali (heliákus) felkelése, tehát a láthatatlansági periódus utáni első hajnali megjelenése, 1000-2000 évvel ezelőtt egybeesett a legmelegebb napokkal. Innen a „kánikula” elnevezés. Az ókori Egyiptomban ez a Nílus áradásának kezdetével esett egybe, az ókori egyiptomi naptárban ettől kezdték az újévet. A földtengely precessziója miatt azonban Szíriusz napjainkban csak szeptember elején jelenik meg a hajnali égbolton.

A Szíriusz fényessége -1,5 magnitúdó, távolsága pedig 8,7 fényév, így a Szíriusz abszolút fényessége 23-szor akkora, mint a Napé. Átmérője 1,8-szer, tömege viszont 2,35-ször nagyobb, mint központi csillagunké. 10 000 K-es felszíni hőmérséklete miatt színe kékesfehér. Éppen ezért meglepő, hogy a régi írások vörös Szíriuszról beszélnek. A dolog talán azzal magyarázható, hogy Szíriusz gyakran van a horizont közelében, és így légkörünk elszínező hatására vörösebbnek tűnik, mint más fényes csillagok, amelyek magasabban vannak a horizont felett. Meglepő azonban, hogy a vörös Szíriuszról szóló feljegyzések a Földközi-tenger térségéből és Észak-Afrikából származnak, ahol Szíriusz sokkal magasabbra emelkedik a horizont fölé, mint Közép-Európában. Vajon a régi feljegyzések tényleges változásra utalnak?

[szerkesztés] A Szíriusz B

A Szíriusznak van egy kísérője, amely őt 50 év alatt megkerüli. Bár közöttük a távolság akár 11"-re is megnövekszik, rendkívül nehéz a megfigyelése. A kísérő fényessége ugyanis csupán 8,7 magnitúdó, így a két csillag közötti fényességkülönbség kitesz 10 magnitúdót. Ezért a Szíriusz kísérőjét általában csak nagyobb távcsövekkel lehet megfigyelni. Ennek ellenére a Szíriusz kísérője a világmindenség jól ismert objektuma. Ez volt az első fehér törpe, amelyről ezt kiderítették. Ennek fényereje csak 0,25%-a, átmérője pedig csak 2,2%-a a Napénak. A Szíriusz kísérője tehát nem sokkal nagyobb a Földnél. Átlagos sűrűsége viszont 125 000 g/cm3. A csillag belseje degenerált anyagból áll.

A Szíriusz kísérőjének létezéséről, elméletileg, már 1845 óta tudunk. Akkortájt fedezett fel Friedrich Wilhelm Bessel, a königsbergi csillagász, periodikus zavart a Szíriusz saját mozgásában, amelyet csak egy kísérő hatásával tudott megmagyarázni. Azonban az akkori távcsövek még nem voltak képesek a kísérő megfigyelésére. Csak 1862-ben fedezte fel az amerikai optikus, Allan G. Clark a fehér törpét optikailag is.

A Szíriusz kísérőjének alig valamivel nagyobb a tömege a Napénál. Az elmélet szerint 7 milliárd év után fehér törpévé kellene degenerálódnia. Azonban a Szíriusznak ezt a végállapotot már korábban el kellett volna érnie, ha mindketten egyszerre keletkeztek volna, ahogy az feltételezhető. Akkor tehát miért nem törpecsillag a fő csillag is? Feltehető, hogy a kísérőnek korábban nagyobb volt a tömege, majd felfúvódott vörös óriássá, miközben tömegének nagy része átáramlott a másik csillagra, úgyhogy most annak nagyobb a tömege.