Ronald Reagan

Reagan az Illinois állambeli Tampicoban született. Cipőkereskedő apja, az ír származású John „Jack” Reagan alkoholizmusa miatt anyja, Nelle Wilson tartotta egyben a családot. A család rossz anyagi körülményei miatt, Ronald tanulmányai mellett kénytelen volt munkát vállalni (nyaranta pl. többször volt vízimentő). 1932-ben diplomázott szociológiából és közgazdaságtanból az illinoisi Eureka College-on.

[szerkesztés] A színész

Rendkívül jó előadói képességét először Chicagóban rádiós sportriporterként kamatoztatta, majd 1937-ben áttette székhelyét Hollywoodba.

1940-ben feleségül vette Jane Wyman színésznőt, akitől egy lánya született, Maureen (1941-2001) és örökbe fogadták Michaelt (1945-). Házasságuk több ok miatt (Reagan elfoglaltsága, illetve 1947-ben röviddel születése utána meghalt második lányuk, Christine) megromlott úgyhogy 1948-ban el is elváltak. 1952-ben újra megházasodott, a szintén színésznő Nancy Davis-t vette el. Ebből a házasságából született Patti (1952-) és Ron (1958-).

A magas, jóképű Reagan a Warner Bros. filmgyár megbízásából, több tucat filmben szerepelt, általában mellékszereplőként. Leghíresebb filmjei: a Sötét győzelem (Humphrey Bogart és Bette Davis oldalán) vagy az Út Santa Fébe (Errol Flynn partnereként, Kertész Mihály rendezésében). A második világháborúban tartalékos volt a légierőnél, majd újra visszatért Hollywoodba.

Az 1950-es években egyre kevesebb filmszerepet kapott, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy egyre inkább a politika felé fordult. Miután kétszer megválasztották a filmszínész-szakszervezet (SAG) elnökévé (1947–52 és 1959–60), a nagypolitika felé fordult. Utolsó filmjét 1967-ben forgatta a Gyilkosok címmel.

[szerkesztés] A politikus

Bár fiatalon és színészként is a demokratákat (különösen Franklin D. Roosevelt politikáját) támogatta, mégis a Republikánus Pártba lépett be 1962-ben. Ismertsége és népszerűsége nagyban segítette, hogy 1966-ban Kaliforniában kormányzóvá válasszák. Kormányzóként, sikerült az állami költségvetést kiegyensúlyoznia és Kalifornia gazdaságát fejlődési pályára állítania, de ez együtt járt a szociális és egészségügyi háló leépítésével. 1970-ben újraválasztották a posztján.

Többször már nem jelöltette magát kormányzónak, mert teljes erővel az elnökjelöltségre akart koncentrálni. 1980-ban sikerült is pártja elsőszámú jelöltjévé válnia, az elnökválasztáson pedig legyőznie az akkor hivatalban lévő Jimmy Cartert. Elemzők szerint sikerének oka a jó kampány mellett, Carter elnöknek az iráni túszdrámával kapcsolatban mutatott tehetetlensége volt.

[szerkesztés] Az elnök

Hatvankilenc éves volt mikor megválasztották – az USA-ban még soha ilyen idős elnököt nem választottak. Ennek ellenére népszerűsége töretlen volt, amiért 1984-ben újraválasztották úgy, hogy az elektori kollégiumban elsöprő (525-13) többséggel rendelkezett.

Két hónappal hivatalba lépése után, 1981. március 30-án egy New York-i taxisofőr, John W. Hinckley merényletet követett el Reagan ellen. Az elmebeteg taxisofőr állítása szerint, ő csak lemásolta az akkoriban divatos Taxisofőr (Taxi Driver) című film egyik jelenetét, hogy megmentse a filmben játszó Jodie Fostert, akibe halálosan szerelmes volt.

Elnöksége idején folytatta a már kormányzóként megkezdett – a neves közgazdász Milton Friedman által inspirált – neokonzervatív gazdaságpolitikát, melyet Reaganomics-nak is neveztek. Próbálta csökkenteni az állam gazdasági és szociális szerepvállalását, nagyarányú jövedelemadó-csökkentést hajtott végre és jelentősen növelte a fegyverkezési kiadásokat. Bár költségvetési szigort hirdetett meg elnöksége elején, az államháztartási deficitet nem sikerült csökkenteni.^[1]

1983-ban tanácsadói (többek között Teller Ede) javaslatára meghirdette az SDI-t (Strategic Defence Initiative), vagy közismertebb nevén csillagháborús programot, melynek kulcsszerepe volt a Szovjetunió végleges megroppantásában. A fegyverkezési verseny újraindítása jegyében közép-amerikai államokban tervezett intervenciót, az ottani baloldali rezsimek megdöntése céljából.Az ellenzékiek felfegyverzésén és támogatásán kívül Nicaragua esetében a légierő bevetésére is sor került (ez utóbbi akciót 1986-ban a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek találta). 1983-ban a szovjet-veszélyre hivatkozva amerikai csapatok megszállták Grenadát és megdöntötték Maurice Bishop kubai típusú rezsimét.

A Szovjetunió és Afganisztán között kirobbant konfliktusban direkt módon nem avatkozott be, de támogatta a szovjetellenes terrorista akciókat elkövető mudzsaheddineket. 1986-ban egy nyugat berlini diszkóban történt merényletre válaszolva líbiai célpontokat bombázott az amerikai légierő.

Nagy nemzetközi sajtóvisszhangot váltott ki a második elnöki ciklusában kirobbant Irán-kontra botrány, melyben kiderült, hogy az USA fegyvereket adott el – az akkoriban Irakkal háborúskodó – Iránnak és a befolyt pénzekből a nicaraguai ellenzéket (kontrák) támogatta gerillaakcióikban. Az ügyet Reagan eleinte tagadta, majd később beismerte, hogy hibát követtek el. Mindez azonban nem csorbította jelentősen népszerűségét.

A kortársai által csak „Nagy Kommunikátornak” nevezett Reagan, retorikai képességeinek köszönhetően, bármilyen szituációból képes volt politikai tőkét kovácsolni magának. Mind a Challenger-katasztrófa kapcsán elmondott beszéde, mind Nyugat-Berlinben a fal lebontásának szükségességéről elmondott beszéde ("Gorbacsov úr bontsa le ezt a falat!") nagy hatással volt hallgatóságára.

1989-ben mikor befejeződött második elnöki mandátuma, saját alelnökét Busht ajánlotta utódjául, ezzel is biztosítva politikájának folytatását.

[szerkesztés] Utolsó évek

Visszavonulás után néhány évig a National Review konzervatív lap szerkesztőbizottságában dolgozott. 1992-ben a német újraegyesítés előmozdításáért Berlin díszpolgárává avatják. 1994-ben nyilvánosságra hozta, hogy Alzheimer-kórban szenved, ami után már egyre kevesebbszer mutatkozott a nyilvánosság előtt. 2004. június 5-én egy tüdőgyulladás következtében 93 évesen vesztette életét. A Ronald Reagan Elnöki Könyvtár melletti parkban helyezték örök nyugalomra. Még életében elneveztek róla egy repülőgéphordozót (USS Ronald Reagan), illetve egy washingtoni repülőteret.

A kommunizmus bukásának elősegítése és a hidegháború lezárása érdekében tett elvitathatatlan érdemei miatt halála után is népszerű.