Püthagoreusok

Pitagorász

A püthagoreusok Püthagorász tanaira támaszkodó és őt követő filozófusok voltak. Ide tartoznak Krotóni Philolaosz, de követői voltak Empedoklész, Anaxagorász, Leukipposz, Démokritosz is.

[szerkesztés] A püthagoreus filozófia fő jellemzői

A püthagoreusok világszemlélete alapjaiban vallásos jellegű. Ez felismerhető nemcsak pedagógiai és orvosi tevékenységükben, de zenei felfogásuk alakulásában is. Vallásos szemléletük abban nyilvánul meg, hogy az emberi lelket a testtől elkülönülő, önálló létezőnek tartották, az emberi személyiség értékesebb felének. Kidolgozták a lélek megtisztulásának tanát. Náluk ölt határozott formát a lélek halhatatlanságának tana és az az elképzelés, hogy az emberi léleknek is megvan ez a korábban csak az isteneknek tulajdonított kiváltsága. Megtalálható a püthagoreizmusban a lélekvándorlás tana is. A léleknek többszöri megtestesülésen kell átmennie ahhoz, hogy megszabaduljon a testiség korlátaitól és megtisztulva, az istenek honába visszatérjen. E megtisztulás egyúttal újjászületés is, amelyhez aszketikus életmód és szellemi (tudományos) erőfeszítések útján jut el az ember.

[szerkesztés] Kozmológia

Monád

A püthagoreusok mindenütt a rendet keresték, mely az összhang forrása. A világmindenség összhangját is a zenei harmónia mintájára képzelték el. Minthogy csillagászati eszközeik nem voltak, a spekulációhoz folyamodtak. Megfigyelték például, hogy földi testek mozgásuk közben zajt adnak. Ebből arra következtettek, hogy az égitestek mozgása is zajjal vagy inkább harmonikus hangokkal jár. Többségük a Földet tekintette a kozmosz középpontjának, de akadtak az iskolának olyan tagjai is, akik ettől eltérő felfogást vallottak. Ezek szerint nem a Föld és nem is a Nap a középpont, hanem egy úgynevezett tűzcentrum, e körül kering a Föld, az Ellenföld, a Hold, a Nap és az állócsillagok.

[szerkesztés] Irodalom

• Kirk-Raven-Schofield: Preszókratikus filozófia. Atlantisz Kiadó 1998.