Orosz labdarúgó-válogatott

Oroszország
Rosszijszkij Futbolnij Szojuz
A csapat beceneve(i)	Szbornaja (Válogatott)
Szövetség	Rosszijszkij Futbolnij Szojuz
Konföderáció	UEFA (Európa)
Szövetségi kapitány	Guus Hiddink
Szövetségi edző	Alekszandr Borogyuk
Csapatkapitány	Szergej Szemak
Legtöbb válogatottság	Viktor Onopko (109)
Legtöbb válogatott gól	Vlagyimir Beszcsasztnih (26)
Stadion	Luzsnyiki Stadion
FIFA-kód	RUS
FIFA-rang	24.
Legmagasabb FIFA-rang	3. (1996. ápr.–jún.)
Legalacsonyabb FIFA-rang	40. (1998. december)
Élő-rang	26.
Legmagasabb Élő-rang	8. (1996. máj.–jún.)
Legalacsonyabb Élő-rang	34. (2005. aug.–2006. máj.)
Otthon 　 Idegenben
Első hivatalos mérkőzés
1912. június 30., Stockholm, Svédország Finnország 2 – 1 Oroszország 1992. augusztus 16., Moszkva, Oroszország Oroszország 2 – 0 Mexikó
Legnagyobb győzelem
1995. június 7., San Marino, San Marino San Marino 0 – 7 Oroszország
Legnagyobb vereség
1912. július 1., Stockholm, Svédország Német Császárság 16 – 0 Oroszország 2004. október 13., Lisszabon, Portugália Portugália 7 – 1 Oroszország
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek száma	2 (Először: 1994)
Legjobb eredmény	Csoportkör (1994, 2002)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek száma	3 (Először: 1996)
Legjobb eredmény	Bronzérmes (2008)

Az orosz labdarúgó-válogatott – vagy közkedvelt becenevükön a szbornaja – Oroszország nemzeti csapata, amelyet az Orosz Labdarúgó-szövetség (oroszul: Российский Футбольный Союз, magyar átírásban: Rosszijszkij Futbolnij Szojuz) irányít. A szbornaja eddig két alkalommal vett részt a labdarúgó-világbajnokságon (1994 és 2002), valamint 3 alkalommal az Európa-bajnokságon (1996, 2004, 2008). 2008-ban első alkalommal jutottak tovább a csoportkörből.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nyilvántartása alapján az orosz labdarúgó-válogatott mind a szovjet, mind a Független Államok Közösségének labdarúgó-válogatottjai által elért eredmények jogutódja.

[szerkesztés] Története

Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.

A Szovjetunió felbomlása után, az újjáalakuló Oroszország első hivatalos labdarúgó-mérkőzését Mexikó válogatottja ellen játszotta Moszkvában, ahol 2:0-s orosz győzelem született.

[szerkesztés] A kezdetek, az első világverseny

A Pavel Szadirin szövetségi kapitány vezette orosz labdarúgó-válogatottat Görögország, Jugoszlávia, Izland, Magyarország és Luxemburg mellé az 5-ös csoportba sorsolták az 1994-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőire, Jugoszláviát azonban a politikai okok miatt már a selejtezők megkezdése előtt kizárták. A selejtezősorozatot 6 győzelemmel és 2 döntetlennel záró szbornaja Görögországgal együtt jutott ki a világbajnokságra. Ekkor a csapat tapasztalt veteránokból – például Sztanyiszlav Csercseszov, Alekszandr Borogyuk –, valamint akkoriban pályájuk csúcsán lévő fiatalokból – például Viktor Onopko, Oleg Szalenko, Alekszandr Mosztovoj, Vlagyimir Beszcsasztnih vagy Valerij Karpin – állt.

A világbajnokság csoportkörében Kamerunnal, Svédországgal és Brazíliával kerültek össze, így már a kezdés előtt minimálisra csökkentek az oroszok továbbjutási esélyei. A papírforma be is igazolódott, ugyanis előbb a braziloktól 2:0-s, a svédektől 3:1-es vereséget szenvedtek. A harmadik forduló előtt pont nélkül állt a csapat, így tulajdonképpen tét nélküli volt a Kamerun elleni meccs. Ennek megfelelően a felszabadult, minden tehertől mentes orosz válogatott 6:1-re kiütötte a kameruniakat többek között Oleg Szalenko 5 góljával, ami a mai napig rekord a VB-k történetében. Végül a csapat 3 szerzett pontjával a csoport 3. helyén végzett, és kiestek. A VB-n nyújtott gyenge teljesítmény miatt a torna után menesztették a szövetségi kapitányt, Pavel Szadirint, és helyére Oleg Romancev került.

[szerkesztés] A Romancev-éra

Miután Szadirint kirúgták, Romancevnek kellett kivezetnie a nemzeti csapatot az 1996-os EB-re. A kapitány sok sztárt válogatott be az 1994-es VB-n szerepelt együttesből, és a selejtezőkön az egyik legkönnyebb csoportban szerepelve, csoportelsőként jutottak ki az EB-re. A selejtezőbeli csoportellenfelek Skócia, Görögország, Finnország, San Marino és a Feröer-szigetek voltak, és végül veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel végeztek ebben a csoportban.

Az EB-n a C-csoportba, Németország, Csehország és Olaszország mellé sorsolták az oroszokat. A szakemberek szerint ez volt a halálcsoport, és itt a „Szbornaja” volt a leggyengébb csapat. Az első meccsen, az olaszok ellen, már 5 perccel a meccs kezdése után jött Pierluigi Casiraghi, és vezetést szerzett az olasz gárdának. Negyed órával később aztán egyenlítettek az oroszok, Ilja Cimbalar szerzett gólt. Ám nem sokáig örülhettek, ugyanis a találkozó vége felé ismét Casiraghi villant, és második gólját megszerezve az olaszok 2:1-re vezettek, amit meg is tartottak a lefújásig. Ezután az orosz együttestől senki sem várt túl sokat a németek ellen, ám az első félidő, sokak meglepetésére, gól nélküli döntetlennel zárult. Azonban a második játékrészben már a németek domináltak, Matthias Sammer az 56., Jürgen Klinsmann a 77. percben talált be, majd 12 perccel később az orosz védők hatalmas hibáját kihasználva a németek újabb gólt szereztek, és sima 3:0-lal intézték el az oroszokat. Az utolsó fordulóban, Csehország ellen egy kis vigaszra lelhettek az orosz játékosok. Hiába vezettek a csehek már 20 perc után 2 góllal Jan Suchopárek és Pavel Kuka révén, az oroszok nem adták föl, és a 2. félidőben 5 perc alatt egyenlítettek Alekszandr Mosztovoj és Omari Tetradze góljaival, sőt nemcsak kiegyenlítettek, hanem vezetést is szereztek Beszcsasztnih góljával, ám itt még nem volt vége a meccsnek. A csehek ugyanis, mivel ekkor még nem volt biztos a továbbjutásuk, nagyon hajtottak, és sikerült is kiegyenlíteniük Vladimír Šmicer kései góljával. A csalódást keltő Európa-bajnokság után Romancev lemondott.

[szerkesztés] 1997–1999: Elszalasztott lehetőségek

Az EB után, még 1996-ban a korábban lemondott Romancev helyére a korábbi szovjet válogatott Borisz Ignatyevet ültették, ám kapitánykodása nem volt túl eredményes, ugyanis az lett volna a feladata, hogy vezesse ki a szbornaját az 1998-as világbajnokságra. A válogatott kerete ekkor már átalakulóban volt, ugyanis a '96-os EB-n szerepelt csapatból már csak hárman (Onopko, Mosztovoj, Karpin) maradtak a válogatottban. A VB-selejtezők alatt Bulgáriával, Izraellel, Ciprussal és Luxemburggal az 5. csoportban szerepeltek. Itt sokak szerint Oroszország és Bulgária volt a 2 fő esélyes, valamint Izraelt emlegették még egy lapon velük, de nekik kevesebb esélyt adtak. Az oroszok jól kezdtek, ugyanis az első 2 meccsen győzni tudtak Ciprus és Luxemburg ellen, majd a következő 2 meccsen 2 döntetlen következett, Izrael és Ciprus ellen. Ezután ismét egy 2 meccses győzelmi széria jött a Luxemburg és Izrael elleni meccseken. Ezután az orosz gárda elszenvedte egyetlen vereségét Bulgária ellen, 1:0-ra kaptak ki. Az utolsó meccsen ugyan simán, 4:2-re megverték a visszavágón a bolgárokat, de ígyis csak a 2. helyen mögöttük, így pótselejtezőre kényszerültek, ahol az olaszokat kapták ellenfélnek. Az első meccsen egy, az oroszok számára szerencsés 1:1-es döntetlen született, ahol Fabio Cannavaro egy öngóllal egyenlített az oroszoknak. A visszavágón már nem volt szerencséje az orosz együttesnek, ugyanis Pierluigi Casiraghi góljával 1:0-ra nyertek az olaszok, és ez azt jelentette, hogy az ők utazhattak a franciaországi VB-re.

Miután a gárda nem jutott ki a VB-re, a következő cél a 2000-es EB volt, amit Belgiumban és Hollandiában rendeztek. A szövetségi kapitány a korábbi szovjet legenda, Anatolij Bisovec lett, aki csak nagyon kis változtatásokat végzett a keretben, de például behívott pár játékost az idősebb generációból. Emellett behívta azt az Alekszandr Panovot is, aki a selejtezők során a legeredményesebb orosz góllövő lett. A selejtezőkre az oroszok a 4. csoportba kerültek, csakúgy, mint Franciaország, Ukrajna, Izland, Örményország és Andorra. Ebben a csoportban az oroszok és a franciák számítottak a 2 legnagyobb esélyesnek, valamint mögéjük Ukrajnát várták. Az oroszok nagyon rosszul kezdtek, ugyanis rögtön első 3 meccsükön vereséget szenvedtek, sorrendben Ukrajnától, Franciaországtól és Izlandtól. Emiat a szövetség hirtelen kirúgta Bisovecet, és ismét Romancevet kérte fel a szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Romancev reaktiválását követően egy teljesen más orosz válogatottat láthattak a szurkolók, és ekkor már azon voltak, hogy megpróbálják ledolgozni az első 3 fordulóban összeszedett tetemes hátrányukat. A következő 6 meccsen győzelmet arattak, például a Stade de France-ban történelmi, 3:2-es győzelmet arattak Franciaország felett is. Ekkor jött az utolsó forduló, ahol a szbornaja Ukrajnával találkozott. Itt a győzelem az oroszok számára pótselejtezős helyet ért volna. A meccs az első félidőben és a második nagy részében is 0:0-ra állt, amikor a 75. percben szabadrúgást kaptak, éppencsak az ukrán tizenhatoson kívül. Valerij Karpin állt a labda mögé, és be is lőtte azt, így az állás 1:0-ra módosult. Ám nem tarthatott sokáig az örömük, ugyanis a 87. percben Ukrajna is szabadrúgáshoz jutott, és ezt Andrij Sevcsenko nagyszerű mozdulattal csavarta el a kapus Filimonov mellett, ezzel 1:1 lett az állás. Mivel a hátralévő kevés időben már nem született újabb gól, a döntetlen azt jelentette, hogy Oroszország 19 ponttal, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel a számukra csalódást keltő 3. helyen végzett, így egymás után a második nagy tornára nem sikerült kijutniuk.

[szerkesztés] Újjáéledés

Romancevvel annyira elégedettek voltak, hogy egészen a 2002-es VB-ig szerződést hosszabbítottak vele. Cserébe „csak” annyi volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a kontinensviadalra. A selejtezőkre Oroszország az 1. csoportba került Szlovéniával, Jugoszláviával, Svájccal, a Feröer-szigetekkel és Luxemburggal. Ebben a csoportban ismét ők, valamint a svájciak és a jugoszlávok voltak a favoritok. Végül az orosz csapat csoportelsőként fejezte be a selejtezősorozatot, 7 győzelemmel, 2 döntetlennel, valamint egy vereséggel, így egyenes ágon kijutott a Dél-Koreában és Japánban tartandó világbajnokságra.

A világbajnokságon a H csoportba osztották be az együttest, ahol a csoportellenfelek Belgium, Tunézia és Japán voltak. Ezt a csoportot tartották az összes közül a leggyengébbnek, és az oroszoknak jó esélyt adtak a továbbjutásra. A válogatott kerete ekkor tapasztalt veteránok - Karpin, Onopko - és fiatal tehetségek - például Szicsov és Kerzsakov - egyvelege volt. Oroszország az első meccsen egy kényelmes, 2:0-s győzelmet aratott Tunézia felett Karpin és Tyitov góljaival. A második meccsen, Japán ellen a média és a szurkolók is győzelmet vártak a szbornajától. Ám az 51. percben a japánok Inamoto révén vezetést szereztek. A mérkőzés hátralévő részében az orosz együttes több, nagyobbnál nagyobb helyzetet dolgozott ki, ám egyet sem tudott gólra váltani közülük, és a japánok megőrizték 1 gólos vezetésüket, és megnyerték a meccset. Ám vereségük ellenére az utolsó fordulóban, Belgium ellen egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, valamint a szakértők is az ő győzelmüket várták. Az oroszok azonban nem bírtak az esélyessség terhével, és már a 7. percben hátrányba kerültek Johan Walem révén. Hiába egyenlített Beszcsasztnih az 52. percben, 11 perccel később ismét a belgáknál volt az előny, ezúttal Wesley Sonck szerzett vezetést nekik. Az orosz válogatott még reménytelenebb helyzetbe került, amikor Marc Wilmots rúgott egy újabb gólt az orosz kapuba. A 88. percben ugyan szépített Szicsov, ám ekkor már hiába támadtak, a hátralévő rendkívül kevés idő alatt már nem tudták bevenni De Vlieger kapuját. Oroszország végül 3 ponttal, 1 győzelemmel és 2 vereséggel a H csoport 3. helyén végzett, és ez azt jelentette, hogy egy újabb világversenyen nem sikerült a csoportból való továbbjutás.

A VB után már nem Romancev volt a szövetségi kapitány. Helyére a CSZKA Moszkva és az orosz utánpótlás-válogatott akkori edzője, Valerij Gazzajev került, és a korábbi kapitányokhoz hasonlóan az volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a soron következő tornára. Gazzajev fealadata nem volt egyszerű, ugyanis a 2004-es EB selejtezőire az orosz együttes Svájccal, Írországgal, Albániával és Grúziával került össze. Itt Írországot és Svájcot is esélyesebbnek tartották, mint őket. Ennek ellenére az oroszok számára jól indult a selejtező, ugyanis 2 győzelemmel indítottak Írország és Albánia ellen. A következő meccsek már nem sikerültek ilyen jól, a grúz és az albán csapattól is kikaptak. Ekkor még haladékot adtak Gazzajevnek, ám mikor Bázelben csak egy csalódást keltő 1:1-es döntetlent értek el Svájc ellen, már nem maradt tovább. A következő, Írország elleni meccsen már Georgij Jarcev vezetésével értek el egy újabb 1:1-es döntetlent. Az utolsó 2 fordulóban, hazai pályán Svájc és Grúzia ellen is győzni tudtak, így végül 2. helyen végeztek a csoportban, és ez azt jelentette, hogy Wales ellen, pótselejtezőn kellett kivíviuk az EB-szereplést. Az első meccsen, Moszkvában csak 0:0 lett az eredmény, így a visszavágót a walesiek várhatták kedvezőbb helyzetből. Azonban Cardiffban kisebb meglepetésre az oroszok 1:0-ra győzni tudtak Vadim Jevszejev góljával. Ezzel az orosz együttes teljesítette minimális célját, és kijutott a 2004-es EB-re. Ezt a győzelmet azonban beárnyékolta Jegor Tyitov pozitív drogtesztje. Sokan az orosz válogatott kizárását követelték, ám végül csak Tyitov kapott 1 éves eltiltást.

Az EB-n Oroszországot az A csoportba sorsolták Görögországgal, Spanyolországgal, valamint Portugáliával. Itt a szakértők a görögöket és az oroszokat várták a csoport utolsó két helyére. A válogatott, Jarcev vezetésével nagyrészt a 2002-es VB-n szerepelt játékosokból: Alekszej Szmertyin, Dmitrij Szennyikov, Dmitrij Alenyicsev, Alekszandr Mosztovoj, emellett ekkor már befutott fiatal játékosokból - Jevgenyij Aldonyin, Dmitrij Kiricsenko, Alekszandr Kerzsakov - állt. Június 12-én, a torna nyitónapján Oroszország Spanyolországgal találkozott. Az első félidőben még állták a spanyol rohamokat, ám a 60. percben Valerón vezetést szerzett a spanyol csapatnak. Később még rosszabb lett a helyzet, amikor a hátvéd Roman Saronovot második sárga lapja után kiállította a bíró. Emberelőnyük ellenére a spanyolok nem tudtak újabb gólt lőni, így maradt az 1:0-s állás. 4 nappal később a szbornaja Portugáliával játszott. Ezen a meccsen, mivel az első fordulóban Portugália is kikapott Görögországtól, mindkét csapatnak győznie kellett az életbenmaradáshoz. Az oroszok gyorsan hátrányba kerültek, Maniche ugyanis már a 7. percben betalált Ovcsinnyikov hálójába. Később az orosz kapust kiállították, amiért a 16-oson kívül ért kézzel a labdához. A helyére beálló Malafejev ugyan több nagy védést is bemutatott, de Rui Costa közeli lövésével nem tudott mit kezdeni, így az orosz együttes végül simán, 2:0-ra kikapott. A 3. fordulóban egy tét nélküli meccset játszottak a görögök ellen. Az oroszok ekkor már felszabadultan játszhattak, és ennek megfelelően rendkívül gyorsan, már a 2. percben vezetést szereztek Kiricsenko révén. A 17. percben, Guszev szöglete után Bulikin is betalált, ezzel Oroszország már 2:0-ra vezetett. A végén Vrizasz ugyan szépített, de az orosz győzelem ekkor már biztos volt, Oroszország végül 2:1-re nyert.

A 2006-os VB-selejtezőkön továbbra is Jarcev vezetésével szerepelt az orosz csapat. Itt a 3. csoportba kerültek Portugália, Szlovákia, Észtország, Lettország, Luxemburg és Liechtenstein mellé. Itt a portugálok voltak a csoport abszolút favoritjai. Oroszország egy nem túl biztató 1:1-es döntetlennel kezdett hazai pályán, Szlovákia ellen 2004. szeptember 7-én. A következő fordulóban a nem túl acélos Luxemburgot ütötték ki egy sima 4:0-lal. Ezután elszenvedték történetük egyik legnagyobb arányú vereségét, Portugália 7:1-re győzte le őket. Később nyertek Liechtenstein és Észtország ellen, de az észtek elleni visszavágó 1:1-es eredménye után Jarcevet kirúgták, helyére Jurij Szemin került. Első meccsén rögtön győzelmet ünnepelhetett az orosz együttes, 2:0-ra győztek Lettország ellen. A visszavágón, Rigában 1:1 született. Ekkor úgy tűnt, az oroszoknak sikerül lehagynia üldözőiket, ugyanis döntő győzelmeket arattak Luxemburg és Lichtenstein ellen is, emellett egy nagyon fontos 0:0-s döntetlent játszottak Portugáliával. Az utolsó fordulóban, Szlovákia ellen győzniük kellett ahhoz, hogy pótselejtezős helyen végezzenek. Ám mivel csak 0:0-t tudtak elérni, ezért 1 ponttal lemaradtak a szlovákok mögött, és csak a 3. helyen végeztek. Az együttes 23 ponttal, 6 győzelemmel, 5 döntetlennel és 1 vereséggel zárta a selejtezőket.

[szerkesztés] 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság

A csalódást keltő VB-selejtezőbeli szereplés miatt a szövetségi kapitány, Jurij Szemin lemondott, és az orosz szövetség az EB-selejtezőkig mindenképpen szeretett volna találni egy jó külföldi edzőt, aki elvállalja az orosz szövetségi kapitányi posztot. 2006. április 10-én meg is egyeztek a holland Guus Hiddinkkel, így tehát ezúttal az ő feladata volt, hogy kijuttassa az orosz együttest az Európa-bajnokságra

[szerkesztés] Korábbi mérkőzéseik 2008-ban

Időpont	Helyszín	Ellenfél	Eredmény	Kiírás
2008. március 26.	Bukarest	Románia (i)	0 – 3	Barátságos
2008. május 23.	Moszkva	Kazahsztán (o)	6 – 0	Barátságos
2008. május 28.	Burghausen (Németország)	Szerbia (s)	2 – 1	Barátságos
2008. június 4.	Burghausen (Németország)	Litvánia (s)	4 – 1	Barátságos
2008. június 10.	Innsbruck (Ausztria)	Spanyolország (s)	1 – 4	Európa-bajnokság
2008. június 14.	Salzburg (Ausztria)	Görögország (s)	1 – 0	Európa-bajnokság
2008. június 18.	Innsbruck (Ausztria)	Svédország (s)	2 – 0	Európa-bajnokság
2008. június 21.	Bázel (Svájc)	Hollandia (s)	3 – 1 (h.u.)	Európa-bajnoki-negyeddöntő
2008. június 26.	Bécs (Ausztria)	Spanyolország (s)	0 – 3	Európa-bajnoki-elődöntő

[szerkesztés] Következő mérkőzéseik

Időpont	Helyszín	Ellenfél	Kiírás
2008. augusztus 20.	Moszkva	Hollandia (o)	Barátságos
2008. szeptember 10.	n.a.	Wales (o)	Vb-selejtező
2008. október 11.	n.a.	Németország (i)	Vb-selejtező
2008. október 15.	n.a.	Finnország (o)	Vb-selejtező

[szerkesztés] Világbajnoki-szereplés

• 1994 előtt: lásd Szovjetunió.
• 1994: Csoportkör.
• 1998: Nem jutott be.
• 2002: Csoportkör.
• 2006: Nem jutott be.
• 2010: Selejtezők folyamatban.

[szerkesztés] Európa-bajnoki-szereplés

• 1992 előtt: lásd Szovjetunió.
• 1992: lásd Független Államok Közössége.
• 1996: Csoportkör.
• 2000: Nem jutott be.
• 2004: Csoportkör.
• 2008: Bronzérmes

[szerkesztés] Játékosok

[szerkesztés] Jelenlegi keret

A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság hivatalos kerete.

No.	P.	Név	Szül. dát. (Kor)	Vál.	Gól.	Jelenlegi klub
1	K	Igor Akinfejev	1986. április 8.	25	0	CSZKA Moszkva
2	V	Vaszilij Berezuckij	1982. június 20.	31	1	CSZKA Moszkva
3	V	Renat Janbajev	1984. április 7.	2	0	Lokomotyiv Moszkva
4	V	Szergej Ignasevics	1979. július 14.	41	3	CSZKA Moszkva
5	V	Alekszej Berezuckij	1982. június 20.	32	0	CSZKA Moszkva
6	CS	Roman Adamov	1982. június 21.	3	0	FK Moszkva
7	KP	Dmitrij Torbinszkij	1984. április 28.	14	2	Lokomotyiv Moszkva
8	V	Gyenyisz Kologyin	1982. január 11.	17	0	Gyinamo Moszkva
9	CS	Ivan Szajenko	1983. október 17.	11	0	1. FC Nürnberg
10	CS	Andrej Arsavin	1981. május 29.	37	13	Zenyit Szankt-Petyerburg
11	KP	Szergej Szemak	1976. február 27.	51	4	Rubin Kazány
12	K	Vlagyimir Gabulov	1983. október 19.	5	0	Kubány Krasznodar [1]
13	CS	Oleg Ivanov [2]	1986. augusztus 4.	9	4	Krilja Szovjetov Szamara
14	V	Roman Sirokov	1981. július 6.	5	0	Zenyit Szankt-Petyerburg
15	KP	Gyinyijar Biljaletgyinov	1985. február 27.	28	2	Lokomotyiv Moszkva
16	K	Vjacseszlav Malafejev	1979. március 4.	16	0	Zenyit Szankt-Petyerburg
17	KP	Konsztantyin Zirjanov	1977. október 5.	17	3	Zenyit Szankt-Petyerburg
18	KP	Jurij Zsirkov	1983. augusztus 20.	24	0	CSZKA Moszkva
19	CS	Roman Pavljucsenko	1981. december 15.	22	10	Szpartak Moszkva
20	KP	Igor Szemsov	1978. április 6.	32	0	Gyinamo Moszkva
21	CS	Dmitrij Szicsov	1983. október 26.	44	15	Lokomotyiv Moszkva
22	V	Alekszandr Anyukov	1982. szeptember 28.	36	1	Zenyit Szankt-Petyerburg
23	KP	Vlagyimir Bisztrov	1984. január 31.	22	5	Szpartak Moszkva

A válogatottsági adatok 2008. június 26-i állapotnak megfelelőek.

[szerkesztés] Híresebb játékosok

[szerkesztés] A válogatottban legtöbbször pályára lépő játékosok

2008. június 26-i állapot szerint.

A félkövéren írt játékosok ma is aktívak.

[szerkesztés] A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok

2008. június 26-i állapot szerint.

A félkövéren írt játékosok ma is aktívak.

[szerkesztés] Szövetségi kapitányok

• Pavel Szadirin (1992–1994)
• Oleg Pomancev (1994–1996)
• Borisz Ignatyev (1996–1998)
• Anatolij Bisovec (1998)
• Romancev (1999–2002)
• Valerij Gazzajev (2002–2003)
• Georgij Jarcev (2003–2005)
• Jurij Szjomin (2005)
• Alekszandr Borogyuk (szertáros) (2006)