Miskolc

A környék Európa egyik legrégebben lakott területe, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. A különböző tájegységek találkozásánál, fontos kereskedőutak mentén épült település már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól városi rangot kapott. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult. A szocialista időszakban Magyarország egyik legjelentősebb iparvárosaként élt a köztudatban, ebben az időben érte el legnagyobb kiterjedését – számos szomszédos település, köztük a középkorban az uradalom székhelyéül szolgáló Diósgyőr hozzácsatolásával – és legnagyobb népességszámát is.

A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a miskolctapolcai Barlangfürdő, a diósgyőri vár és a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a közeli Bükki Nemzeti Park. A régió vezető városaként az ennek megfelelő funkciókat is betölti; egyetemi város, a megye és környéke gazdasági, kulturális központja.

[szerkesztés] Fekvése

A város a Bükk hegység keleti oldalán, a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különböző természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.

Miskolc területe 236,68 km², ebből 58,02 km² a belterület és 178,66 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km. Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.

[szerkesztés] Demográfiai adatok

Miskolc madártávlatból. Baloldalt a Földes Ferenc Gimnázium, a főposta és a zsinagóga által közrefogott Hősök tere, középen a Miskolc Plaza. Jobboldalt a Búza téri autóbuszpályaudvar és a Búza téri görög katolikus templom.

A 2001-es népszámlálás alapján a városnak 185 387 lakosa van, ebből 95,7% magyar, 2,2% roma, 0,3% szlovák, 0,3% német, 0,1% görög és 1,4% egyéb. 73 508 lakás van a városban, km²-enként átlagosan 310,56.

[szerkesztés] A város története

A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint 70 000 éves, paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta gotinok, de a honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.

A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.

Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidiummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.

A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-tól március 15-ig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye, mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.

Több fontos épület a 18. és 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton is és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg.

Miskolc volt az 1886-os közigazgatási rendezés után a Trianon előtti Magyarország egyetlen városa, mely rendkívül dinamikus növekedésének köszönhetően rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá tudott átalakulni 1909-ben.

A trianoni békeszerződés után Miskolc Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye székhelye lett. Ebben az időben a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – mely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében. Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadsereg december 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.

1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven. Az elkövetkezendő évtizedekben a város a Debrecennel folytatott örökös versengésben az ország második legnagyobb városa lett, az 1980-as években több mint 200 000 lakossal. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót.

Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként. A 2000-es évektől folyamatos fejlődés figyelhető meg a városban, amivel az acélváros mítoszról a kultúra és turizmus városává válna Miskolc.

2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg, maga mögé utasítva ezzel Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.

[szerkesztés] Városkapuk

Az egykor körülkerített mezőváros határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken keresztül lehetett a városba bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. 1940 körül még 13 fő- és 19 mellékvámszedőhelyről tudtak a várostérképek, tehát ennyi fő- és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésű utcák nevei őrzik: a Győri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján található meggyesek felé vezető, kisebb jelentőségű utakat rejtett.^[5]

Különleges a Sötétkapu helyzete, amely nem egy utca, hanem magának a boltozatos kocsibejárónak az elnevezése.

[szerkesztés] Címere

Miskolc város első pecsétlenyomata egy 1389. július 7-én kelt okmányon található, sárga viaszba nyomva. Körirata kivehetetlen, címerképe liliomos koronával ékesített királyi fő. 1433-ból való a következő pecsétváltozat, ugyancsak sárga viaszban, körirata Sigillum Civitas Miskolcz, ezen már szakállas a koronás fő, feltehetően Luxemburgi Zsigmond. A fej mellett balról hold, jobbról hatágú csillag. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat, majd Szent István király teljes alakja, kezeiben jogarral és országalmával. Ezt a pecsétet 1687-ig használták, ezután jelenik meg a király alakja helyett egy hajdú egyik kezében szőlőfürttel, másikban búzaszállal. 1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg.^[6]^[7]

[szerkesztés] Lélekszámváltozás

1880: Diós-Győr népessége 4374, Csabáé 1570, Görömbölyé 1160, Szirmáé 1934, Alsó- és Felső-Hámoré 827, Ó-Hutáé 447

1890: Diós-Győr népessége 6537, Csabáé 1808, Görömbölyé 1482, Szirmáé 1315, Alsó- és Felső-Hámoré 953, Ó-Hutáé 505

1900: Diósgyőr népessége 11 526, a diósgyőri vasgyártelepé 3449, Hőcsabáé 2493, Görömbölyé 1604, Szirmáé 1453, Hámoré (Lillafüreddel és Újmassával) 1042, Óhutáé 607

1930: Trianon előtt az ország 12. legnagyobb városa volt, utána a 6. Diósgyőr népessége ekkor 20 854

1941: Diósgyőr: 26 538, Hejőcsaba: 5036, Görömböly: 2845, Hámor: 1030, Szirma: 1899, Bükkszentlászló: 723; a ma Miskolcot alkotó összes település együttvéve: 115 433

1950: ekkor már hozzácsatolva Diósgyőr (1945), Hejőcsaba (1945), Görömböly (1950), Hámor (1945), Szirma (1950). 1949 és a rendszerváltás között az ország 2. legnagyobb városa volt

A mai Miskolc közigazgatási területén lévő települések összlakossága az egyesítés előtt; 1870–1950^[12]

[szerkesztés] Gazdaság

Bár Miskolc a köztudatban a nyolcvanas évek iparvárosaként él, és gazdaságának valóban a szocialista évtizedek nagyarányú iparosítása adta a legnagyobb lendületet, az ipar, közte a kohászat is már több évszázados múltra tekint vissza a városban.

Miskolc már a középkorban is kereskedőváros volt, köszönhetően annak, hogy fontos kereskedelmi útvonalak mentén feküdt. Gazdasági szempontból a középkor és a török idők történelmi viharai után indult igazán fejlődésnek. A 18. században már fűrészmalma, papírgyára, sörfőzdéje és puskaporkészítő üzeme is volt a városnak, a Szinván tizenöt vízimalom őrölte a búzát. A 18. század végére – 19. század elejére tehető az üveghuták és vashámorok megjelenése, melyet elősegített az, hogy a környező vidék fában igen gazdag. A Fazola Henrik által 1770 körül épített kohó sajnos nem maradt fenn, de az ezt követő, 1813-ban épített, ma „őskohó” néven ismert vasolvasztó ma is látható; ipari műemlék. Az üveghuták és hámorok körül kialakult települések közül mára több is (Alsóhámor, Felsőhámor, Ómassa, Bükkszentlászló) Miskolc része lett.

A 19. század második felétől a fejlődés felgyorsult, részben a kiegyezés utáni kedvező politikai helyzet, részben a vasútvonal hatására. Diósgyőrben nagykohó épült (a második legnagyobb az országban), rengeteg nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari gyár, üzem jött létre. A barnakőszén-bányászat is sokat fejlődött. A város lakossága negyven év alatt csaknem kétszeresére nőtt. Részben az ipari fejlődés eredménye volt Miskolc, Diósgyőr és több környező település egyesítésével Nagy-Miskolc létrejötte (1945, ill. 1950), mely csak az első lépés volt a város szocialista nehézipari központtá fejlődésében, mely az 1980-as években tetőzött, a több mint 18 000 főt foglalkoztató vasgyár termelése meghaladta az évi egymillió tonnát. A város lakossága ekkor érte el a rekordot, több mint 200 000 lakost; a munkaképes korúak több mint kétharmadának a nehézipari cégek adtak munkát.

A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés Észak-Magyarország iparvárosait érintette a legsúlyosabban, a munkanélküliségi ráta az egyik legmagasabb lett az országban, Miskolc lakossága drasztikusan csökkent (bár erre nemcsak a munkanélküliség, hanem a korszakra egyébként is jellemző szuburbanizációs folyamat is hatással volt.) A város gazdasági szerkezete átalakult, a nagy állami cégek túlsúlya helyett a kis- és középvállalkozások lettek jelentősek. Az ország többi részéhez hasonlóan az állami cégek privatizációja is lezajlott.

A 2000-es évek elejére az átalakulás nagyjából befejeződött, és a város túljutott a gazdasági mélyponton. Nőtt a szolgáltatószektor jelentősége, nemzetközi nagyvállalatok, hipermarketek jelentek meg a térségben. A városvezetés tudatosan igyekszik erősíteni Miskolc sokáig elhanyagolt idegenforgalmi és kulturális szerepét, melyben nagy lehetőségek rejlenek. 2004 végén az M30-as autópálya is elért a városig, amely az M3-as autópályához csatlakozva gyorsforgalmi közúti összeköttetést biztosít Budapesttel és az ország többi részével, ez várhatóan újabb lendületet ad a fejlődésnek.

[szerkesztés] Sport

A város számos sportban képviselteti magát az első osztályban. Két nagy múltú focicsapata van Miskolcnak. A Diósgyőri VTK az NB1-ben játszik, az MVSC a megyei első osztályban. A város női kosárcsapata, a DKSK-Miskolc kétszer nyerte meg a Magyar Kupát. Anyagi csőd miatt a klub megszűnt, de az NB1/B-ben indult egy ifjúsági játékosokból álló csapat, MISI-DKSK néven. A város jégkorongcsapata, a Miskolci Jegesmedvék is az első osztályban játszik, és a 2006-os idénytől már Miskolc új Jégcsarnokában fogadhatják az ellenfeleiket. Miskolc legújabb egyesülete a Miskolc Steelers amerikaifutball csapat.

A salakmotor terén is nagy múlttal rendelkezik Miskolc. Pár évnyi kihagyás után 2004-ben felújították a város szívében található sportlétesítményt, melyben azóta számos világversenyt bonyolítottak le. Speedway Miskolc néven a Salakmotoros Lengyel Liga II. osztályában is versenyeznek, immár 2005 óta.

Miskolc legnagyobb sportlétesítménye a DVTK stadion és a hozzá tartozó edzőpályák. A stadionban kb. 1200 fedett és 10 000 nyitott hely várja a szurkolókat. 2006-ra fejeződött be a tribün felújítása, amely során a tetőszerkezet egy részét cserélték, másrészt pedig az ülőhelyeket modern, műanyag székekre cserélték, ezenkívül felújították a tribün homlokzatát. A DVTK híres fanatikus szurkolóiról és a szurkolók kitartásáról. A 2005-ben felújított Városi Sportcsarnokban 2000 ülőhely található, a mellette lévő Jégcsarnokban 1500 hely várja a szurkolókat.

[szerkesztés] Miskolc a magyar irodalomban

Kazinczy Ferenc 1789–1795 közt a miskolci szabadkőműves páholynak, az „Erényes vándorok”-nak volt a tagja.

Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt a városban, innen keltezte „A szépség ereje a bajnoki szíven” című versének előszavát.

Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon, először 1844 februárjában, ennek emlékére írta „Keresztúton állok” című költeményét. Másodszor 1845. április 3-án, amikor felvidéki útja alkalmával időzött a városban, harmadszor 1847. július 8-án tartózkodott itt, amikor is a mai Tanácsház tér 7-es számú házban szállt meg, melyen ma emléktábla örökíti meg a költő itt-tartózkodását. Ekkor írta „Alkony” című versét, melyet a diósgyőri várból megfigyelt naplemente ihletett.

Sokszor megfordult a városban Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, aki Miskolcon született (1817. április 8-án). Fontos esemény volt 1883 decembere, amikor Laborfalvi Róza fellépett a miskolci Nemzeti Színházban, az előadás nézői közt Jókai is ott volt.

Lévay József 1835-től volt a református gimnázium tanulója, később, 1852 – 1865 közt tanára. 1865 után megyei aljegyző, főjegyző, végül alispán lett. A Hunyadi u. 4. szám alatt lakott, itt is halt meg 1918. július 5-én.

Tompa Mihály gyakran meglátogatta Lévay Józsefet, egyik alkalommal, 1855 nyarán Arany János társaságában kereste fel a várost. Miskolcon jelent meg 1852-ban „Regék, beszélyek” című munkájának négy kötete.

A Csabai kapu 29. alatt lakott Kaffka Margit miskolci tartózkodása alatt. 1899-től a zárdaiskola tanárnője, 1902 és 1906 közt polgári iskolai tanárnő. Ez időben jelent meg első két verseskötete: a „Versek” és a „Kaffka Margit könyve”.

Móricz Zsigmond sokszor járt itt élő rokonainál az 1920-as években. 1934 tavaszán Miskolcon az Abbázia Szállóban lakott, ahol elkészítette az „Erdély” trilógia végleges kéziratát.

A Vörösmarty utca 49-es szám alatti házban (az 1970-es évek végén lebontották, ma lakótelepi épület áll a helyén) született 1900. március 31-én Szabó Lőrinc. Ötéves koráig élt itt. Miskolci éveiről a „Tücsökzene” című kötete „A gyermekkor bűvöletében” című fejezetében ír.

Miskolcon jelent meg 1962-től 1990-ig a Napjaink című irodalmi folyóirat; melynek jogutódjai a Holnap (1990–1995) és az Új Holnap (1995–2006) voltak.

A Műút című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2007 nyarától kezdve jelenik meg a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum és a Szépmesterségek Alapítvány kiadásában.

[szerkesztés] Városrészek

[szerkesztés] Avas

Az Avas Miskolc „hegye”, a város fölé magasodó domb, melynek tetején a város jelképe, az avasi kilátó és tévétorony áll, a belváros felé eső részén pedig a gótikus avasi templom, melynek harangjátéka negyedóránként hallható. Az Avas északi részén hangulatos utcácskák és borospincék találhatók, a déli részen pedig a város legnagyobb lakótelepe. A lakótelepen belüli tájékozódást az építési sorrendet tükröző felosztás segítheti, három „ütemre” van osztva.

[szerkesztés] Bábonyi-bérc

A Városház tértől északra a belvároshoz közeli kertvárosi negyed. Egykoron jellemző volt rá a szőlőtermesztés, de most már kertes házas környék. Két dombot foglal magába, köztük egy mély völgy amit régen egy gáttal egészítettek ki, de erre ma már nincs szükség. Gyönyörű a kilátás a Bükk-hegységre, valamint az Avasra. 2006-tól már mindkét dombra jár fel helyi busz, a 11-es.

[szerkesztés] Belváros

Miskolc történelmi belvárosa műemlék jellegű épületekben kevésbé gazdag, mint más városoké, a 19. század hangulatát tulajdonképpen csak a sétálóutca jellegű főutca (Széchenyi István utca) és az ennek folytatásában elterülő Városház tér őrzi. Itt található a bevásárlóközpontok, hivatalok és irodák többsége, valamint a Búza téri autóbusz-pályaudvar, a városi buszok egy részének és a vidéki buszok többségének végállomása.

[szerkesztés] Diósgyőr

Diósgyőr a Nagy-Miskolcot alkotó másik történelmi település, itt található a diósgyőri királyi vár és a futballcsapat stadionja. A tulajdonképpeni Miskolccal Újdiósgyőr köti össze, melynek központja az Újgyőri főtér. A két központ között fekszik a Bulgárföld és a Kilián városrész.

[szerkesztés] Győri kapu

Ez a városrész köti össze Miskolc belvárosát a Felsővároson keresztül Újgyőrön át Diósgyőrrel.

[szerkesztés] Egyetemváros

A Miskolci Egyetem épületei más városok egyetemeivel ellentétben nem a belvárosban szétszórtan helyezkednek el, hanem külön városrészt alkotnak az Avas és Tapolca között, előbbihez közelebb. A nagyrészt összekapcsolt épületeket hatalmas park veszi körül.

[szerkesztés] Hejőcsaba és Görömböly

Két, mára egybeépült egykori község Miskolc fő tengelyétől távolabb. Hejőcsabát 1945-ben, Görömbölyt 1950-ben csatolták a városhoz. Hejőcsaba nyugati végéhez csatlakozik a Hejőpark (régebbi nevén Úttörőpark), mely fokozatosan növekszik, határos az Egyetemvárossal.

[szerkesztés] Komlóstető

Komlóstető Kiliántól délre a Bükk nyúlványára kapaszkodik fel egészen a gerincig, Miskolctapolca északi pereméig.

[szerkesztés] Martinkertváros (korábban Martintelep)

Önálló település korábban soha nem volt, mára dinamikusan fejlődő kertvárosi övezet a Belváros és Szirma között.

[szerkesztés] Miskolctapolca (Tapolcafürdő, Görömbölytapolca)

Miskolctól különálló, de a városhoz tartozó lakó- és nyaralóhely, elsősorban barlangfürdőjéről és a Szikla-kápolnáról híres. 1950 óta Miskolc része, azelőtt rövid ideig Görömböly községhez tartozott, előtte egyházi birtok volt.

[szerkesztés] Pereces

[szerkesztés] Közigazgatásilag a városhoz tartozó különálló települések

Miskolctól különálló települések, melyek közigazgatásilag a városhoz tartoznak, gyakorlatilag inkább az agglomeráció részei (az évszámok a városhoz csatolás évét jelentik). Ezek Szirma kivételével hegyvidéki településrészek:

[szerkesztés] Turistalátványosságok

A turista számára Miskolc legvonzóbb helyei Tapolca (hivatalosan: Miskolctapolca), Lillafüred és Felsőhámor. Tapolcának hatalmas, gyönyörű parkja van csónakázótóval és a híres és egyedülálló Barlangfürdővel, Lillafüred és Felsőhámor pedig bájos települések a Bükkben, legismertebb látnivalóik a Palota-szálló, az ország legmagasabb vízesése, a Hámori tó, és az Anna- és István-barlangok.

[szerkesztés] Közlekedés

A Szinva patak szűk völgyében fekvő Miskolc közlekedés-földrajzi adottságai nem kifogástalanok. A Tiszántúl és a Felvidék keleti részét összekapcsoló két forgalmi tengelytől (Sajó és Hernád völgye) némileg távolabb eső város a 18. században nem volt a postakocsiútvonalak metszéspontjában. A városban 1790-ben nyílt meg a postaállomás, 1859-ben érkezett meg Szerencs irányából a vasút. 1862-ben omnibuszok jártak a belváros és Tapolcafürdő, valamint a Tiszai vasútállomás és Diósgyőr között. Az első pormentes járdát a Széchenyi utcában építették 1879-ben. 1925 és 1929 között jelentős útépítési programot hajtottak végre. 1948-ban három viszonylatban 22 km vonalhosszon jártak a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalat autóbuszai.

Ma Miskolc tömegközlekedéséről az önkormányzati tulajdonú MVK Zrt. gondoskodik, ami 36 autóbusz- és 2 villamosvonalat tart fenn. Az első villamos 1897. július 10-én indult el, az országban harmadikként, míg menetrendszerinti buszjárat Magyarországon elsőként indult Miskolcon 1903. június 8-án.^[13]^[14] A 2007-es átalakításokig és járatcsökkentésekig a miskolci tömegközlekedés volt az egyik legjobban szervezett az országban.^[15] Több taxitársaság működik a városban.

A városnak két pályaudvara van, a Tiszai és a Gömöri pályaudvar. Miskolc és Lillafüred között kisvasút is közlekedik (Lillafüredi Állami Erdei Vasút), ami turisztikailag jelentős. A városban egy kisebb repülőtér is található füves kifutópályával, ám ez a nagyközönség számára nem nyitott, és a tömegközlekedésben nem játszik szerepet.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatás

Miskolc első ismert iskolája már a 15. században létezett. Legrégebbi múltra a Földes Ferenc Gimnázium tekint vissza, mely két, több évszázados múltú intézmény, a református és a katolikus gimnázium összevonásával jött létre. Ezen a két felekezeten kívül még több másiknak is volt iskolája már a 18.-19. században: az ortodox görögkeletieknek és a zsidóknak is. A fiúiskolák mellett már a 19. században létrejöttek a leányiskolák is.^[16]

Miskolc egyeteme országos viszonylatban a fiatalabbak közé számít – egy 1949-es törvény rendelkezett az alapításáról –, de jogelődje, a selmecbányai főiskola révén több évszázados múltra tekint vissza. Az egyetem eredetileg nehézipari képzést nyújtott, az 1980-as évektől kezdve azonban több más karral is bővült.^[17]

Zeneoktatás is több intézményben folyik, legfontosabb a Zenepalota, melynek épületében közép- és főiskola is működik.^[18]

[szerkesztés] Kulturális intézmények