Mariah Carey

Mariah Carey (Született: Mariah Angela Carey; Huntington, New York állam, 1970. március 27.) amerikai pop-és R&B-énekesnő, az 1990-es és 2000-es évek egyik legsikeresebb előadója. Első lemeze 1990-ben jelent meg a Columbia Recordsnál. Carey volt az első előadó, akinek első öt kislemeze mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát; többi dala is nagy sikert ért el, és a Columbiához leszerződött legsikeresebb előadóvá tette. 1993-ban házasságot kötött a kiadó vezetőjével, Tommy Mottolával. Miután 1997-ben különváltak, Carey nagyobb alkotói szabadságot kapott, és dalaiba több hip-hop- és R&B-elemet épített. A 2000-es évek elején kevesebb sikert aratott, mint korábban, de 2005-ben megjelent The Emancipation of Mimi stúdióalbumával ismét visszatért a slágerlisták élére. A Billboard magazin szerint ő az 1990-es évek legsikeresebb amerikai énekese.^[1]

[szerkesztés] Élete

Patricia Hickey ír származású operaénekesnő és Alfred Roy Carey afroamerikai és venezuelai származású repülőgépmérnök harmadik gyermekeként született^[2], római katolikus családban^[3]. Nővére, Alison tizenegy, bátyja, Morgan tíz évvel idősebb nála. A család gyakran költözni kényszerült, mert a vegyesházasságok ellenzői kiközösítették őket és megnehezítették az életüket. Carey hároméves volt, amikor szülei elváltak^[4], ezután az édesanyjával maradt, aki korán felfigyelt a tehetségére (miután Carey elénekelt egy részt olaszul Verdi Rigolettójából, amit anyja épp gyakorolt), és tanítani kezdte énekelni.^[5] Carey először általános iskolás korában énekelt közönség előtt, és középiskolásként már saját dalokat írt. A greenlawni Harborfields középiskolába járt, de gyakran hiányzott, mert népszerű volt demóénekesként a környék stúdióiban; osztálytársai emiatt Délibábnak becézték.^[6] Együtt dolgozott több zenésszel is, például Gavin Christopherrel és Ben Marguliesszel, akivel együtt írta demófelvételének számait. A középiskola után New Yorkba költözött, és részmunkaidőben dolgozott, valamint kozmetikus tanfolyamra járt.^[7] Végül Brenda K. Starr Puerto Ricó-i énekesnő háttérénekese lett.

1988-ban egy partin találkozott Tommy Mottolával, akinek Starr odaadta Carey demófelvételét. Mottola, miután távozott a partiról, a kocsijában hallgatta meg a felvételt, és annyira megtetszett neki, hogy visszament megkeresni Careyt, ő azonban már távozott. Mottola végül azonban megtalálta, és lemezszerződést ajánlott neki. Ez a Hamupipőke-történet része lett a hivatalos reklámkampánynak, mellyel igyekeztek befuttatni az énekesnőt.^[8]

[szerkesztés] 1990–1992: Korai sikerek

1990-ben megjelent első, Mariah Carey című albumán Carey majdnem minden dal társszerzője volt, ahogy később is dalai nagy részét részben maga írta, de a kiadó itt még nem sok beleszólást engedett neki a fontos döntésekbe. Az énekesnő elégedetlen volt több olyan producerrel is, akit a Columbia kiadó vett fel, hogy eladhatóbbá tegyék az albumot, például Ric Wake-kel és Rhett Lawrence-szel^[9], és első videoklipjei sem tetszettek neki. Az album megjelenését nagy reklámkampány kísérte, aminek segítségével felkerült a Billboard 200 első helyére, ahol több héten át maradt. Az albumról öt kislemez jelent meg, ebből az a négy, amit az Egyesült Államokban kiadtak, mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát. Hazájában Carey már ezzel az albummal befutott, de nemzetközi sztárrá csak későbbi albumai tették. Carey két Grammy-díjat is elnyert.

Második, Emotions című albumát a Motown kiadó által fémjelzett hangzásvilág előtti tisztelgésnek szánta. Az albumon Walter Afanasieff-fel, valamint a C&C Music Factoryhoz tartozó Robert Clivillésszel és David B. Cole-lal dolgozott együtt. Az Emotions megjelenése (1991 végén) olyan gyorsan gyorsan követte az első albumét, hogy többen azt hitték, első kislemeze, az Emotions még az első albumról van. Az album nem aratott akkora sikert, mint az előző, és csak első kislemeze vezette a slágerlistát, ezzel azonban Carey rekordot döntött: a mai napig ő az egyetlen előadóművész, akinek első öt, az USA-ban megjelentetett kislemeze mint vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát. Az Emotions albumnál Carey már több beleszólást kapott, és innentől már legtöbb dalának társproducere lehetett. Úgy nyilatkozta, ebben az albumban már több van belőle, mint az előzőben^[10]. Az elkövetkezendő évtől már más énekeseknek is írt dalokat, például Penny Fordnak és Daryl Hallnak.

Bár időnként fellépett, a lámpaláz megakadályozta abban, hogy nagyobb turnéra induljon. Emiatt pletykák keltek szárnyra, hogy nagy hangterjedelme nem valódi, csak a stúdióban hozzák létre. Első, nagy nyilvánosságot kapó fellépése az MTV Unplugged tévéműsor keretén belül volt 1992-ben; ekkor sikerült leküzdenie lámpalázát, és bizonyítania, hogy valóban képes énekelni^[11]. A siker önbizalmat adott neki. A koncerten hat dalát adta elő akusztikus változatban, valamint a The Jackson 5 nagy sikerét, az I’ll Be There-t, Trey Lorenz háttérénekessel duettként. A koncert olyan nagy sikert aratott, hogy megjelentették EP-n (ez Carey mindmáig egyetlen koncertalbuma), az I’ll Be There-t pedig, bár előre nem tervezték, megjelentették kislemezen, és ez lett Carey hatodik listavezető száma a Billboardon, egyben lemezszerződéshez juttatta Lorenzet, akinek első albumának Carey lett a társproducere. A koncert megjelent DVD-n is három videoklippel együtt, MTV Unplugged + 3 címmel.

[szerkesztés] 1993–1996: Világhírnév

Carey és Tommy Mottola az első album készítése közben egymásba szerettek, és 1993-ban összeházasodtak. A még ebben az évben megjelentetett Music Box album készítése közben Kenneth „Babyface” Edmonds véleményét is kikérték. Az album Carey egyik legsikeresebb albuma lett, világszerte ebből kelt el a legtöbb. A Badfinger együttes Without You című számának feldolgozása meghozta a nemzetközi sikert az énekesnőnek; ez volt első listavezető száma az Egyesült Királyságban. Az album két másik kislemeze, a Dreamlover és a Hero az Egyesült Államokban lettek listavezetők. Az album megjelenését az USA-ban turné követte, a Music Box Tour.

1994-ben Carey és Luther Vandross duettet énekeltek, Lionel Richie és Diana Ross Endless Love című számának feldolgozását. Az év végén Carey megjelentette karácsonyi albumát, a Merry Christmast. Az albumon a hagyományos karácsonyi dalok és egy 60-as évekbeli sláger feldolgozása mellett új szerzemények is szerepeltek, köztük az All I Want for Christmas Is You, ami Japánban Carey legsikeresebb kislemeze lett, és azóta is minden karácsonyi időszakban gyakran játsszák a rádiók világszerte.^[12] Az album minden idők legsikeresebb karácsonyi albuma lett.^[13]

1995-ben a Columbia megjelentette Carey ötödik albumát, a Daydreamet, amin már hip hop és R&B hatások is érezhetőek voltak. Az első kislemez, a Fantasy egy remixében Ol’ Dirty Bastard rappelt. Carey azt nyilatkozta, hogy a Columbia negatívan reagált, amikor elmondta, milyen albumot tervez. „Mindenki azt mondta: Mi, megőrültél? Nagyon féltek változtatni a sikert hozó recepten.”^[14] Az Egyesült Államokban ebből az albumából kelt el a legtöbb, és a róla megjelent legtöbb kislemez is nagy siekrt aratott: a Fantasy lett a második kislemez, ami a Billboard első helyén nyitott, és tizenkét hétig vezette a kanadai slágerlistát; a One Sweet Day (amit a Boyz II Men együttesel írt és énekelt) rekorddöntő tizenhat hetet töltött az amerikai slágerlista elején, az Always Be My Baby pedig, aminek társproducere Jermaine Dupri volt, a Billboard magazin írása szerint a rádiók által legtöbbet játszott szám volt 1996-ban. A Daydream hozta a karrierje alatt kapott legkedvezőbb kritikákat az énekesnőnek^[15], a The New York Times 1995 egyik legjobb albumának nevezte. Az album megjelenését turné követte, a Daydream World Tour. Az album hat Grammy-jelölést kapott.

[szerkesztés] 1997-2000 Új külső és függetlenedés

Carey és Mottola 1996-ban vált külön. Annak ellenére, hogy a házasságuk külsőleg boldognak tűnt, Carey később úgy nyilatkozott, hogy a valóságban úgy érezte magát, mint aki csapdába került^[16]. Férjét utólag sokszor úgy festette le, aki szerette ellenőrzése alatt tudni őt. Hivatalosan 1997-ben jelentették be, hogy elválnak, ezt végül 1998-ban érvényesítették. A válás után Carey felfogadott egy független publicistát, egy új ügyvédet és egy menedzsert. Ez idő tájt új előadókat (7 Mile, Allure) kezdett el támogatni, utóbbiaknak több dalt is szerzett tiszavirág-életű Crave Records lemezkiadóján keresztül.

Carey következő albuma Butterfly címmel jelent meg 1997-ben. A lemez első dala a Honey volt, melynek szövege és videója egy jóval szexibb, érzékibb irányt célzott meg, mint Mariah korábbi dalai vagy klipjei.^[17]

Az énekesnő úgy nyilatkozott, hogy a Butterfly egy olyan pontot jelöl az életében, mikor teljes egészébe a kezében tarthatta a kreatív irányítást a hangzást illetően. A művésznő a hip-hop irányba kezdett elmozdulni, olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Sean „P. Diddy” Combs vagy Missy Elliott. Hozzátette: „Nem gondolom, hogy túlságosan erősen eltértem volna attól, amit korábban csináltam. Nem őrültem meg, hogy azt gondoljam, na most akkor rapper lesz belőlem. Ez az album arról szólt, hogy végre azt csinálhattam, amit csak akartam.”^[18]

A kritikák alapvetően pozitívak voltak, a LAUNCHcast (ma Yahoo Music) azt írta: „[A Butterfly] különböző stílusokat feszeget”, zeneileg egy olyan lépés volt, amire a kritikusok úgy reagáltak, hogy „talán felbolygatja a konzervatív rajongókat”, de mindenképpen üdvözölték az új hangzást^[19] . A Los Angeles Times azt írta: „az album a legszemélyesebb, leginkább vallomás-szerű album, amit az énekesnő valaha készített. A szégyellős Carey talán már a múlté.”^[20]

Az album üzletileg is sikeres lett, a My All c. dalával (ami a 13. Billboard-listavezető slágere lett) pedig rekordot állított fel azzal, hogy ő érte el a legtöbb első helyezést női előadóként az Egyesült Államokban.

Az 1990-es évek végén Carey belevágott a Glitter c. film főszerepébe is, ezen felül a Men in Black és a How the Grinch Stole Christmas című filmekhez írt betétdalokat.

A Butterfly készítése alatt ismerkedett meg a New York Yankees baseballsztárjával, Derek Jeterrel, kapcsolatuk 1998-ban ért véget. Később mindketten a médiát okolták a szakításukért.^[21]

Még ebben az évben kiadta #1’s című válogatásalbumát, amire 13, az USA-ban első helyezést elért száma, valamint 4 vadonatúj dala került fel. Az újak között volt a Whitney Houstonnal készített When You Believe is, ami az Egyiptom hercege című rajzfilm betétdala volt. A dal 2000-ben Oscar-díjat nyert. Az album a várakozásokon felül fogyott világszerte, azonban voltak kritikusok, akik nagyon lehúzták Careyt. Az NME úgy vélekedett, hogy „[az énekesnő] olyan negédes, buta dalok készítője, mint a Hero, aminek az üzenete elég világos: ha kiüríted az agyad minden értelmes gondolattól, majd elkezded a szempilláidat rebesgetni, és elég erősen kívánod, akkor kedves bébik jönnek és méz fog folyni.”^[22]

1998-ban Mariah is részt vett a VH1 Divas Live koncertjén Shania Twain, Gloria Estefan, Celine Dion és Aretha Franklin társaságában. Ekkor már Careyt állítólagos primadonna-viselkedése miatt nagyon sokan dívaként könyvelték el.^[23] A következő évben az énekesnő Luis Miguel dél-amerikai énekessel kezdett járni.

Hetedik stúdióalbuma, a Rainbow 1999-ben látott napvilágot. Az album erős R&B és hip-hop jegyeket viselt magán, sok dal producere Jimmy Jam és Terry Lewis volt. Az album első két kislemeze, a Heartbreaker (Jay Z-vel) és a Thank God I Found You (Joe-val és a 98 Degrees-zel) szintén első helyre kerültek a Billboard Hot 100-on. Ezzel újabb rekordot állított fel: ő lett az egyetlen olyan előadó, aki az 1990-es évek minden évében első helyezést tudott produkálni. Az album másik kislemeze Phil Collins Against All Odds (Take a Look at Me Now) című dalának feldolgozás volt, ami, miután újra felvette az ír Westlife-fal, első helyezést ért el Nagy-Britanniában.

Az album fogadtatása alapvetően jó volt, a Sunday Herald Tribune úgy vélekedett, hogy „az album megkapó soul balladák és R&B kollaborációk egyvelege olyan nagyágyúkkal, mint Usher vagy Snoop Dogg. Az album egy letisztult pop-soul gyűjtemény.”^[24] A VIBE magazin hasonlóképpen vélekedett, azt írta: „Az énekesnő minden korlátot elsöpör, a Rainbow-val még több elismerést fog begyűjteni.”^[25]

A pozitív kritikák ellenére az album akkoriban Carey karrierjének legkevesebb példányszámban elkelt albuma lett, sokan úgy vélekedtek, hogy a számok túlságosan egyformára sikeredtek. Amikor a dupla A-oldalas Crybaby/Can’t Take That Away című kislemeze az első lett, ami USA-ban nem került a Top 20-ba, Carey a Sonyt vádolta, hogy alulpromotálta az albumot. „A körülményeim a lemezkiadónál nem túl pozitívak. Nagyon sok negatív visszajelzést kapok bizonyos főnökeimtől” – írta a hivatalos oldalán.^[26]

[szerkesztés] 2001–2004: Személyes és zenei hanyatlás

Miután Mariah megkapta a Billboard „Az évtized művésze” díját és a Világzenei díjat „Az évtized legtöbb lemezt eladó női előadója” kategóriában^[27], Carey otthagyta a Columbiát és a Virgin Recordsszal írt alá egy 80 millió dolláros szerződést. Carey többször kijelentette, hogy a Columbia őt pusztán árucikknek tekintette, és a Mottolától való válása is sok főnökét bőszítette. Néhány hónappal később, 2001 júliusában Carey fizikailag és mentálisan összeomlott.^[28] Többször hagyott üzeneteket a hivatalos honlapján arról panaszkodva, hogy túlhajtja magát, és a Luis Miguellel való kapcsolata is a végét járta. Egy évvel később egy interjúban úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy „olyan emberekkel voltam körülvéve, akik nem igazán ismertek engem, és személyes asszisztensem sem volt. Napokon keresztül csak interjúkat adtam, és 2 órákat aludtam jó esetben”.^[29]

Egyik MTV Total Request Live fellépése során váratlanul jégkrémet osztogatott a közönségnek és – ahogy később leírták – elkezdett sztriptízelni.^[30] Július végére kórházba került, a publicistája bejelentette, hogy Carey egy időre búcsút int a fellépéseknek.^[31]

A kritikusok lehúzták a Glittert, Carey félig önéletrajzi filmjét, az alkotás pénzügyi szempontból is megbukott. A filmhez készült albumot a ‘80-as évek zenéje inspirálta, és olyan előadók vettek rajta részt, mint Jimmy Jam, Terry Lewis és Rick James. Ez a hangzás Carey karrierjének legrosszabb toplistás eredményeit produkálta.

A St. Louis Post-Dispatch úgy vélte, hogy „az album totális bukás, egy hatalmas tévedés egy olyan karrierben, ami ha még időnként nem is volt kritikailag elismert, szinte töretlenül sikeres tudott maradni.”^[32] A Blender magazin azt írta: „Több éves pályafutása után a Carey védjegyének számító hang rádióbarát dorombolássá zsugorodik, és így szinte nem marad belőle semmi.”^[33] Az első kislemez, a Loverboy (feat. Cameo) a második helyre kúszott a Billboard Hot 100 listán, részben a kislemez olcsó árának köszönhetően,^[31] de az album további dalai nem lettek sikeresek.

A Columbia a Glitter bukása után kiadta az igen csekély helyezést elért Greatest Hits albumát. 2002 elején a Virgin 28 millióért kivásárolta Careyt, ami további negatív publicitást keltett. Később Mariah úgy nyilatkozott, hogy a Virginnél töltött időszak egy „teljes és totális stressz volt” […] A pillanat hevében döntöttem, ami a pénzre alapult és én soha nem szoktam döntéseket hozni a pénzre alapozva. Nagy lecke volt.”^[34]

Még ebben az évben aláírt egy 20 millió dolláros szerződést az Island Recordsszal és megalapította MonarC nevű lemezkiadóját is. Carey terheit az is súlyosbította, mikor apja – akivel igen kevés kapcsolata volt – meghalt rákban.

Egy elismerést nyert mellékszerep után a WiseGirls című filmben Carey kiadta következő albumát Charmbracelet címmel, ami állítása szerint „egy új időszak beköszöntét jelentette az életében”.^[29] A Charmbracelet eladási adatai mérsékeltek voltak, Carey hangját súlyos kritikák érték. A Boston Globe az albumot karrierje legrosszabbjának titulálta, „egy olyan albummak, ami felfedi, hogy hangja már nem képes sem erős, sem finom hangokra”.^[35] A Rolling Stone azt írta, hogy „Careynek olyan dalokra van szüksége, melyek során kihasználhatja hangerejét és hangterjedelmét, amiről híres. A Charmbracelet olyan, akár egy vízfestéközön, ami végül egy barna tócsába torkollik”.^[36]

Az album egyetlen dala, ami fel tudott kerüli a listákra, a Through the Rain volt. A dal megbukott a poprádiókban, mivel ezek az adók már kevésbé voltak nyitottak olyan „öregedő” dívákra, mint Carey, Whitney Houston vagy Celine Dion.^[29]

Az I Know What You Want című Busta Rhymes-dal, amin Carey mint vendégszereplő vett részt, 2003 tavaszán jelent meg, sokkal jobb eredményeket ért el, és az amerikai lista top 5-jébe is sikerült bekerülnie. A Columbia később ezt felrakta a The Remixes című válogatásalbumra. Ez volt az első albuma, ami nem lett aranylemez.

Még ebben az évben elindult a Charmbracelet World Tour is, majd Careyt Chopard Diamond-díjjal tüntették ki, világszerte eladott 100 millió albumáért.^[37]

2004-ben az énekesnő Jadakiss U Make Me Wanna című dalában szerepelt, a dal a Billboard R&B/Hip-Hop lista top 10-ébe került.

[szerkesztés] 2005–jelenleg: A visszatérés

2005-ben jelent meg Carey tizedik stúdióalbuma, a The Emancipation of Mimi, melyen olyan producerek működtek közre, mint a The Neptunes, Kanye West és Carey régi szerzőtársa, Jermaine Dupri. Carey szerint az album „nagyon bulizós lemez... olyasmi, mint kisminkelni magad és készülni a partira... olyan albumot akartam készíteni, ami ezt tükrözi.”^[38] A The Emancipation of Mimi 2005 egyik legsikeresebb albuma lett, az USA-ban az ebben az évben megjelent nagylemezek közül ebből kelt el a legtöbb. Carey Grammy-díjat kapott az albumért legjobb R&B-album kategóriában, a második kislemez, a We Belong Together pedig legjobb női előadás és legjobb R&B-dal kategóriában kapta meg a díjat. A dal tizennégy hétig maradt az első helyen a Billboard Hot 100-on (Carey leghosszabb ideig tartó első helyezése a listán szóló előadóként), a harmadik kislemezzel, a Shake It Off megjelenése után pedig ő lett az egyetlen női előadó, aki egyszerre foglalta el a slágerlista első két helyét.^[39] Az album deluxe változatán szereplő, kislemezen is vegjelent Don’t Forget About Us Carey tizenhetedik listavezető dala lett az USA-ban, ezzel holtversenybe került Elvis Presleyvel mint legtöbb listavezető dallal rendelkező szólóénekes a Billboard magazin új szabályai szerint (a magazin statisztikusa, Joel Whitburn a régi szabályok figyelembe vételével egy tizennyolcadikat is tulajdonít Presleynek^[40] (A The Beatlesnek húsz listavezető száma van, ők állnak az első helyen.) Carey kislemezei összesen hetvenhét hétig vezették a listát, ezzel megelőzi a The Beatlest (ötvenkilenc hét), és csak Presley előzte meg, hetvenkilenc héttel (beleszámítva mind a Rock 'n' Roll, mind a Hot 100 listákat).

Az Entertainment Tonight interjúja alapján már 2006 közepén elkezdett dolgozni új albumán.^[42] Két héttel az E=MC² album megjelenése előtt, 2008. április 2-án a Touch My Body, az album első kislemeze Carey tizennyolcadik listavezető dala lett a Billboard Hot 100-on, ezzel megdöntötte Elvis Presley rekordját (a régi számítási mód szerint most kerültek holtversenybe).^[43]^[44]^[45] Careynél most már csak a The Beatlesnek van több listavezető kislemeze (20).^[46] Carey kislemezei összesen 79 hétig vezették a slágerlistát, Presleyéi 80 hétig.^[47] Carey a külföldi slágerlistákon is nagy sikert aratott, bár nem akkorát, mint hazájában. Eddig 22 listavezető dala volt az Egyesült Királyságban, kettő Ausztráliában és hat Kanadában. Japánban nem jutott a 2. helynél magasabbra.^[48]^[49]^[50]