EszközökMás nyelveken
|
Kis Pippin
Kis Pippin (egyéb ismert névváltozatok: Peppin, Pepin) (latin: Pippinus, Pipinus, és Pepinus), másik nevén Ifjabb Pippin vagy III. Pippin, a Frank Királyság majordomusa 741-től, a frankok királya 751-től 768-ban bekövetkezett haláláig.
[szerkesztés] Élete715-ben Jupille-ben született, a mai Belgium területén található Liège város közelében. Apja Martel Károly, a Frank Birodalom teljhatalmú majordomusa, anyja Chrothrudis (690-724).[1] Apja 741-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos Karlomann lett Austrasia majordomusa. Öccse, Pippin Neustrasia majordomusa cimet kapta, illetve Burgundia, Provence, Metz és Trier ura lett. Károly második, Swanhilde-vel kötött házasságából származó fiát, Grifo-t két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte. A két testvérnek számos felkeléssel kellett szembenézni: Frízia, Bajorország, Alemannia és Aquitainia is fellázadt ellenük. 743-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó Meroving-királyt, III. Childeric-et, mivel a trónra az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderic halála után üresen maradt. [szerkesztés] Egyeduralom745-ben Pippin kisajátította magának Alemanniát és Karlmann 747-ben visszavonult egy kolostorba, ezzel Pippin lett a Frank Birodalom egyeduralkodója, dux et princeps Francorum. Félétestvére, Grifo, körülbelül ebben az időben megszökött fogságából és Bajorföldre, Odilo bajor herceg udvarába menekült (Odilo felesége, Hiltrude, Pippin nővére volt). Odilo kénytelen volt elismerni a frankok fennhatóságát, 948-ban meghalt, és Grifo megpróbálta magának megszerezni a bajor trónt. Pippin ekkor megszállta a bajor hercegséget és fennhatósága alatt Odilo csecsmő fiát, III. Taszilót ültette a hercegi trónra. [szerkesztés] KoronázásPippin ekkor megelégelte, hogy a névleges hatalom a Meroving-király kezében van és megfosztotta trónjától Childeric-et[2] és "Kis" Pippin néven (Pepin "le Bref") a frankok királya lett. A legenda szerint Pippin megkérdezte a pápát, hogy mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a de facto hatalom fontosabb, mint a de jure hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését és 751 novemberében Zakariás pápa jóváhagyásával Soissons-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Childeric haját leborotválták és kolostorba zárták. Grifo folytatta lázadását Pippin ellen, de végül 953-ban a Saint-Jean de Maurienne mellett vívott csata során elesett. Pippin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, II. István egészen Párizsig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a Saint Denis székesegyházban felszentelte, a "patricius Romanorum" (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a lombardok ellen.[3] Ugyanekkor szentelték fel Pippin két fiát, a későbbi Nagy Károlyt és Karlmannt is. Pippin király első cselekedete volt, hogy hadat indított Aistulf lombárd király ellen, aki rendszeresen betört a ducatus Romanum területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulf-ot, hogy visszaadja a pápáknak a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápák önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyerése során biztosított pápai támogatást), illetve megerősítette a pápákat Ravenna és Pentapolis városok birtokában - ezzel hivatalosan is megalakítva a Pápai Államot. 759-ben a szaracénok ellen indított háborút, akiket kiűzött Galliából, elfoglalta Narbonne városát. 768-ban Waifar herceg halála után elfoglalta és beolvasztotta Aquitánia hercegségét birodalmába. Halála előtt hadjáratra készült a szászok ellen, de megbetegedett és ez a feladat már utódára, Károlyra maradt. [szerkesztés] Halála és örökségePippin hadjárat közben halt meg 768-ban[4] és holttestét visszavitték Párizsba és a Saint-Denis-i apátságban temették el[5][6] felesége, Bertrada mellé[7]. A legenda szerint kívánsága az volt, hogy a bejáraton kívül arccal lefelé temessék el apja, Martel Károly bűnei miatt.[8] Apjához hasonlóan egész életében folytatta a nehézlovas hadsereg fejlesztését és a korban elsőként állandó katonaságot tartott fenn, amely a hadjáratok során a hadsereg magját képezte. Apjához hasonlóan folytatta a mórok elleni küzdelmet, és nemcsak megállította őket, hanem Narbonne visszafoglalásával a mórokat a Pireneusok másik oldalára szorította vissza. Támogatta az egyház terjeszkedését és misszionáriusokat küldött Germániába és Skandináviába. Bármilyen jelentősek is voltak azonban tettei, apja és fia hírneve azonban mindig is a háttérbe szorította. Ennek ellenére a tény, hogy hivatalosan is elfoglalta a trón és nevezték Róma patríciusává, előrevetíti fia római császári címét. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, de életében nem vesztett csatát. [szerkesztés] Felesége és leszármazottai743/44-ben vette feleségül Laoni "Nagylábú" Bertradát[9] (720 - Choisy-au-Bac, Compiègne közelében, 783. július 12.[10]), aki másodunokatestvére volt: apja Pippin nagyapjának, II. Pippin bátyjának fia volt. Pippin első gyermekeit születése után el akart válni a feleségétől, de végül I. Pál pápa rábeszélésére 762-ben elállt tervétől. Férje halála után Bertrada komoly szerepet töltött be a Frank Birodalom irányításában és megpróbálta (sikertelenül) kibékíteni két fiát is: 770-ben Seltz városában Karlmannal találkozott, majd Itáliába utazott. Erről az útról visszatértében magával hozta Károly fia feleségét, Desiderátát, a longobárd király lányát.[11] Házasságukból hat gyermek ismert:
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Jegyzetek
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||