Kirgizisztán

Кыргыз Республикасы
Кыргызская республика

zászló címer
Himnusz: Ak möngülüü aska
Főváros	Biskek é. sz. 42° 52′ k. h. 74° 36′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	köztársaság
- Államfő	Kurmanbek Bakijev
- Miniszterelnök	Igor Csudinov
Hivatalos nyelv	kirgiz, orosz
Függetlenség	Szovjetuniótól
- Kikiáltása	1991. augusztus 31.
- Elismerése	1991. december
Terület
- Összes	198 500 km² (86.)
- Víz (%)	3,6%
Népesség
- 2006 évi becslés	5 197 600  (111.)
- Népsűrűség	26,25 fő/km²
GDP	2005
- Összes	10 626 millió USD (135.)
- Egy főre jutó	2 061 USD (144.)
HDI ()	(.) –
Pénznem	Kirgiz szom (KGS)
Időzóna	(UTC+5)
Internet TLD	.kg
Nemzetközi gépkocsijel	KS
Hívószám	+996

Kirgizisztán közép-ázsiai ország. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.

[szerkesztés] Földrajz

Kirgizisztán domborzati térképe

[szerkesztés] Fekvése

Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja.

[szerkesztés] Domborzat

Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen a Tien-San hegység, délen pedig a Türkesztáni-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter. Legjelentősebb folyója a Narin, tava az Isszik-tó.

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

Jurtában élő család az Isszik köl (Isszik-tó) közelében

[szerkesztés] Korai történet

A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. VII-XII. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.

A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien Shan hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A XII. században a kirgiz dominancia területe az Altájra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a XIII. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre költöztek.

[szerkesztés] Az orosz befolyás kora

A XIX. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgiziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után Kínába menekültel sokan. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, közönséges dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.

[szerkesztés] Szovjet időszak

A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban és megalakították a Kara-Kirgiz Autonóm Területet. (A Kara-Kirgiz terminust az 1920-as évek közepéig használták az oroszok, hogy megkülönböztessék a kirgizeket a kazahoktól, akiket szintén kirgiz néven említettek.) 1936. december 5-én a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió teljes jogú tagállama lett. A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultura, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, orosz mintára kialakították a standardizált kirgiz nyelvet. De a kirgiz nemzeti kultúra minden területe ki volt téve Sztálin idejében a nemzetiségi tevékenység általános üldözésének.

A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.

1990 júniusában az üzbég többségű Osi Területen (Os: város, a terület központja) etnikai összeütközés robbant ki az üzbégek és a tadzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.

Az 1990-es évek elején jelentékeny változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet beválasztották az elnökségbe 1990 októberében. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.

1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti Biskek nevét. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88.7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.

1991. augusztus 19-én, amikor az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat Moszkvában, Akajevet letették posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten múlva összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.

[szerkesztés] Függetlenség

1991 októberén Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.

Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.

Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.

[szerkesztés] 2007 decemberi választások

2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.^[1] Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.^[2]

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

• Kirgiz Demokratikus Mozgalom

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Az ország 8 területből és 1 fővárosi területből áll.

Biskek Batken Csuj Dzsalalabat Narin Os Talasz Isszik-köl

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Bővebben: Kirgizisztán hadereje

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

• Népesség: 5 213 898 fő (2006. júliusi becslés)
• Népsűrűség: 26 fő/km²
• Népességnövekedés: 1,32% (2006 becslés)
• Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 72 év (2006 becslés)
• Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 30,9%, 15-64 éves 62,9%, 65 év feletti 6,2%
• Városi lakosság aránya: 38,9% (1999)
• Írástudatlanság: 3% (1999)

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Bővebben: Kirgizisztán városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

• Hivatalos nyelv: kirgiz, orosz
• Népek: kirgiz 64,9%, üzbég 13,8%, orosz 12,5%, dungan 1,1%, ukrán 1%, ujgur 1%, egyéb 5,7%
• Vallások: szunnita muszlim 75%, orosz ortodox 20%, egyéb 5%
• Írásrendszer: cirill ábécé

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

A hegyvidéki ország gazdasági életét a mai napig a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak). 1995-ben lényeges gazdasági fellendülés volt észlelhető, a GDP éves növekedése 5%. Az ország nemzeti valutája a kirgiz szom (KGS). Az egy főre eső GNP 280 USD. A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import engergia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll. Az utóbbi években megnőtt a kábítószer-termelés is. Fő gazdasági partnerei: Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

• Csingiz Ajtmatov főleg orosz nyelven alkotó kirgiz író.
• Toktogul Szatülgan uulu (1864-1933) kirgiz költő.

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepnapok

• január 1.: újév (Жаңы жыл)
• március 8.: nőnap
• március 21.: Nooruz (Нооруз)
• május 1.: a munka ünnepe
• május 5.: az alkotmány napja (День конституции)
• május 9.: a győzelem napja
• augusztus 31.: nemzeti ünnep (Эркин күнү)

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Kirgizisztán témájú médiaállományokat.

• Kirgizisztán.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Kirgizisztán térkép
• országinformációk

Ázsia országai

	Dél-Ázsia: Afganisztán | Banglades | Bhután | India | Irán | Maldív-szigetek | Nepál | Pakisztán | Srí Lanka
	Délkelet-Ázsia: Brunei | Fülöp-szigetek | Indonézia | Kambodzsa | Kelet-Timor | Laosz | Malajzia | Mianmar | Szingapúr | Thaiföld | Vietnam
	Délnyugat-Ázsia: Arab Emírségek | Azerbajdzsán1 | Bahrein | Grúzia1 | Irak | Irán | Izrael | Jordánia | Jemen | Katar | Kuvait | Libanon1 | Omán | Örményország1 | Szaúd-Arábia | Szíria | Törökország1
	Észak-Ázsia: Oroszország1
	Kelet-Ázsia: Dél-Korea | Észak-Korea | Kína (Hongkong, Makaó) | Japán | Mongólia |
	Közép-Ázsia: Kazahsztán1 | Kirgizisztán | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Üzbegisztán
Függő területek: Akrotíri és Dekélia | Karácsony-sziget | Kókusz (Keeling)-szigetek
Vitatott státusú területek: Abházia | Dél-Oszétia | Észak-Ciprus | Hegyi-Karabah | Palesztina | Tajvan
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják

Független Államok Közössége (FÁK)
Azerbajdzsán | Fehéroroszország | Grúzia | Kazahsztán | Kirgizisztán | Moldova | Oroszország | Örményország | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Ukrajna | Üzbegisztán