Kazán

A kazán egy olyan berendezés, amelyben tüzelőanyagban lekötött kémiai energiát szabadítunk fel égetéssel (oxidáció), illetve ezt a felszabadított hőenergiát egy továbbító közeggel közöljük. A továbbító közeg általában víz, illetve telített vagy túlhevített gőz, de lehet bármilyen egyéb, nyomás alatt álló vagy atmoszférikus nyomású folyékony vagy gáz halmazállapotú közeg is. Amennyiben nem történik hőközlés a kazánban, akkor u.n. elgázosító kazánról, vagy gázgenerátorról beszélünk.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Melegvíz-kazán

Amely legfeljebb 388 °K (115 °C) hőmérsékletű víz termelésére szolgál.

[szerkesztés] Forróvíz kazán

388 °K (115 °C)-nál nagyobb hőmérsékletű víz termelésére szolgál. Ezekben a kazánokban a hőtovábbító közeg víz, mely a kazán legmelegebb pontján sem gőzölög el, mert a víz olyan nyomás alatt áll, amely nyomáson a víz nem forr fel 115 °C felett sem.

[szerkesztés] Gőzkazánok

A gőzkazánok terméke telített állapotú (a gőzhőmérséklet megegyezik az adott nyomáshoz tartozó telítési hőmérséklettel), vagy túlhevített gőz (ahol a gőz hőmérséklete meghaladja az adott nyomáshoz tartozó telítési hőmérsékletet). Általában a gőzkazánok túlhevített gőzt állítanak elő. A Kazánbiztonsági szabvány szerint az 1 bar (1,019 kp/cm2) abszolút nyomásnál nagyobb nyomású gőz termelésére szolgáló kazánok tartoznak ide.

[szerkesztés] Thermo-olaj kazánok

Olyan berendezések, melyekben növényi, ásványi, vagy szintetikus olajakat használnak hőhordozónak. Jellemzően 250-350 °C közötti hőmérsékleten működnek.

[szerkesztés] Elgázosító kazánok, vagy gázgenerátorok

Az elgázosító kazánokban az (általában szilárd) tüzelőanyag égése léghiányos környezetben csak részben történik meg, olyan mértékben, ami fedezi az esetleges nedvességtartalom távozását, az illóanyagok távozását, illetve a maradó szilárd anyag (általában szén) elgázosítását (szén-monoxiddá). A távozó gáz a földgáznál lényegesen alacsonyabb fűtőértékű, de éghető gáz, ami gázmotorokban, gázturbinákban tovább tüzelhető.