Könyv

19. századi, keményfedeles, bőrkötéses könyv

A könyv az ókortól a mai napig a legfontosabb és legelterjedtebb információhordozó. Megjelenési formája változatos, leginkább összefűzött vagy -kötött papírlapokból áll. A papírlapokra írt, rajzolt vagy (leggyakrabban) nyomtatott jelek hordozzák az információt.

A hagyományos, papíralapú könyvben leírt információkat az olvasás művelet segítségével ismerjük meg. A könyv számozott lapjain található szöveg olvasása a könyv elejétől a végéig, soronként, balról jobbra és fentről lefelé történik. Hagyományosan ugyanis feltételezzük, hogy ez a sorrend szolgálja a könyv szerzője szándékának megértését. A könyvben található részek megkeresésében a tartalomjegyzék és a tárgymutató vagy névmutató segít. A nyomtatott könyv sem tartalmilag, sem formailag nem változik a következő kiadás időpontjáig, önálló megjelenése van és manapság nem kézzel másolják, hanem nyomtatják.

Tartalomjegyzék

1 A könyv fejlődése
2 Könyvnyomtatás Magyarországon
3 A könyvek nyilvántartása
4 A könyvekről
5 Források
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A könyv fejlődése

[szerkesztés] A könyv előzményei

Görög nyelvű kézirat töredéke a 2. századból

Bambusz könyv - Sun Zi: A háború művészete

Az ókori sumer, egyiptomi, görög vagy éppen latin könyveket ma inkább agyagtábláknak, illetve tekercseknek mondanánk (a mai elnevezés a fentebb leírt formájú könyvekre érvényes), a latin liber, illetve görög byblion/byblos szavakat azonban összefüggő szövegük és mai könyv alakú reprezentációjuk miatt mégis könyvnek mondjuk (pl: Epigrammatum Libri).

[szerkesztés] A középkori kéziratos könyvek

Középkori kéziratos szöveg a 13. század végéről

A könyv közvetlen elődjének a legtöbbször pergamenre kézzel írt, összefüggő szöveget alkotó kéziratos könyvet tekinthetjük. A középkori Európa egyre fejlődő tudományos élete jelentős számú szöveg másolását tette szükségessé.

Az ókortól a kora középkorig a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex volt, amely küllemében a mai könyvre emlékeztetett, mivel az elhasználódástól védő borítója, gerince volt, és lapjait összefűzték.

A kéziratos könyv a mai könyvtől eltérő olvasótábor igényeit elégítette ki, és készítésének technikai lehetőségei miatt jelentősen eltért attól. A kéziratos könyvet elsősorban a papság, a királyi közigazgatás, a feudális főurak és az egyetemek polgárai használták. Elvileg minden kéziratos könyv egyedi darab volt, ezért a ma szokásos könyvazonosítási módszerek nem voltak használhatók: a lapokat nem számozták, a szövegeket fejezetekre és bekezdésekre tagolták, és ezeket látták el számokkal. A könyvnek nem volt címlapja, kolofonja, a másoló nevét nem rögzítették. Néhány jelentős művet a középkorban rendszeresen használtak és másoltak, ezek idézésmódja a kéziratos könyvekből maradt ránk (pl. Biblia, illetve a Corpus Iuris Civilis könyvei).

A kéziratos könyvek egy része luxuskivitelben készült, gazdag illusztrációval, kiváló minőségű pergamenre festve. A könyv kalligráfiája, kézírásának képe művészi kivitelű volt. Ilyen kivitelben főleg vallási művek, illetve törvénykönyvek, kódexek készültek. Az egyetemi polgárság számára jóval egyszerűbb kivitelű és a késő középkorban már gyakran papírra írt kéziratos könyvek készültek. A szegényebb diákok egyetemi éveik alatt maguk készítették el kéziratos könyvtárukat.

A könyvek egyházon kívüli olvasása, az írni–olvasni tudás, az ezzel járó kulturáltság nem mindig érdemelt ki tiszteletet a köznép körében. Könyves Kálmán király olvasott ember volt, „könyves” neve viszont akkoriban nem dicsérő, hanem inkább gúnyolódó jelző volt: ma a „könyvmoly” szót használnánk helyette.

[szerkesztés] Gutenberg és a nyomda feltalálása

Gutenberg Bibliája

A könyv feltalálását Európában a legtöbben Johannes Gutenberg nevéhez kötik, aki a mozgatható betűnyomás legvalószínűbb felfedezője. Gutenberg az aranyműves társaival, illetve több más mester tőle független már az 1430-as években kísérletezett egy olyan mechanikus sokszorosítási eljárással, amivel szövegeket lehet reprodukálni. Azzal a technikával, amit könyvnyomtatásnak nevezhetünk, vélhetőleg ő tudott először az 1440-es évek végén kisebb füzetet, majd három év munkájával egy teljes Bibliát kinyomtatni.

Gutenberg találmányának lényege az önállóan használható, a szedés során újrarendezhető betű nyomóformák (karakterek) használata egy olyan egyszerű sajtó segítségével, amivel egy teljes papír- vagy pergamenívet tele lehetett nyomtatni, majd az íveket lapok szerint rendezve könyv alakba lehetett fűzni.

A könyvnyomtatás technikája lehetővé tette a drága pergamen helyett az egyre jobb minőségű és egyre olcsóbban elérhető papír használatát. Ugyan a betűmetszés és betűöntés kezdetben fáradságos és drága művelet volt, a mechanikus sokszorosítás és kéziratoknál ritkán használt papír egyre nagyobb kínálata összességében olcsóbb és megbízhatóbb terméket eredményezett a kódexeknél és másolt kéziratoknál. Már Gutenberg első, kezdetleges technikával, és nagy műgonddal készült 42 soros Bibliája fele akkora költséggel készült, mint egy kézírásos Biblia.

Az első könyvek vagy ősnyomatok a középkori kéziratos könyvek és a mai könyvek közötti átmenetet képeztek. Az első nyomdászok a kéziratokat írásképét, szerkesztési módját igyekeztek másolni, és gyakran kézzel illusztrálták, vagy festett iniciálékkal látták el műveiket. A könyveket megelőző tanulmányok közül az illusztrációra használt fametszet a rendszeres olvasásban még gyakorlatlan új vásárlói kör számára könnyítette a szöveg megértését.

A ma létező legnagyobb könyv a tervek szerint 2008 végére készül el a Borsod megyei Arnóton: lapjai 3,5 × 4 méteresek lesznek, terjedelme pedig eléri majd a 320 oldalt. A kötet a Törékeny természet címet kapja majd, és a gömör-tornai karsztvidéket, illetve a határokon átnyúló természeti értékeket fogja bemutatni számos fotóval.^[1]

[szerkesztés] A modern könyv kialakulása

[szerkesztés] A könyvek jövője

Szócikk a témában: Gutenberg galaxis

[szerkesztés] Könyvnyomtatás Magyarországon

[szerkesztés] A könyvek nyilvántartása

A könyveket a 16. század óta hagyományosan címük, szerzőjük, kiadójuk és kiadásuk városa szerint tartjuk nyilván. A 20. században a globális kiadóvállalatok megjelenésével a kiadás városának jelentősége elhalványult.

A jelenleg legáltalánosabban használt könyvnyilvántartó rendszer az ISBN Társaság számkódjaira épül. Az ISBN-jelzés elő kódcsoportja a könyv származási országára vagy nyelvére, a második kódcsoport a Társasághoz társult könyvkiadók kódszámából, a következő kódcsoport a könyv azonosítására, az utolsó számjegy pedig az ellenőrzésre szolgál. Az ISBN számokhoz automatikusan hozzárendelhető a hasonlóan szabványos, gépek által leolvasható vonalkód is. A könyvekre való hivatkozásnál a Wikipédia is az ISBN számokat támogatja, a hivatkozott ISBN számok alapján a Könyvforrások speciális oldalon keresztül megkereshetők (lásd: ISBN 9633898315).

[szerkesztés] A könyvekről

Könyvtár

A könyv tárolási helye a könyvtár vagy a könyvespolc.

A könyv fogalma kitüntetett helyet foglal el a magyar közgondolkodásban, ezt tükrözik az olyan szólások, minta "hol van az megírva", ill. a "meg van írva a nagy könyvben". Ide kapcsolódik még a "hazudik, mintha könyvből olvasná".

A könyv fogalma a törvény fogalmával is összeköthető. A törvényeket időről-időre kódexekben, aztán könyvekben foglalták össze. Ezt a mai napig kodifikációnak hívják a jogtudományban. A legismertebb magyar törvénykönyv Werbőczy Hármaskönyve.

Érdekesség, hogy a legtöbb európai nyelvben a könyv fogalmával etimológiai rokonságban álló gazdasági kifejezések sora származik abból, hogy a vállalkozások vagyonát, eszközeit és adósságait könyvekben vezették a könyvelésnek nevezett nyilvántartással. Noha a mai főkönyv általában egy adatbázis, és a könyvelés sem ölt könyv alakot, a kifejezések (könyv szerinti érték, könyvelő, a könyvekben) tovább élnek a közgazdaságtan nyelvében.

[szerkesztés] Források

Febvre, Lucien – Martin, Henri-Jean (2005): A könyv születése, Osiris (ISBN 9633898315).
Funke, Fritz (2005): Könyvismeret, Osiris (ISBN 96338896428).
Madan, Falconer (1920): Books in manuscript; a short introduction to their study and use, Keagan Paul, Trench, Trubner & Co, (Letöltés).
Thiollet, Jean-Pierre (2005) : Je m'appelle Byblos, H & D (ISBN 2914266049)