Fasizmus

A római fasces, amelynek nevéből a fasizmus kifejezés is ered

A fasizmus (olaszul: Fascismo) egy tekintélyelvű politikai ideológia, amely az egyént alárendelendőnek tekinti az állam, a párt vagy az egész társadalom érdekeinek és általában tömegmozgalommá szerveződik. A fasizmus a nemzet egységesítésére törekszik, amelyet általában, de nem kizárólag etnikai, kulturális, faji vagy vallásos értelemben használ. A kutatók abban általában egyetértenek, hogy a fasizmus szerves részét képezi a patriotizmus, a nacionalizmus (gyakran a sovinizmus is), az etatizmus, a militarizmus, a totalitarizmus, az antikommunizmus, a korporatizmus, a populizmus, a kollektivizmus, az autokrácia, továbbá a politikai és a gazdasági liberalizmus elutasítása.^{[1][2][3][4][5][6][7]}

A fasizmus kifejezést Benito Mussolini használta először a latin fasces és az olasz fascio ('egylet, liga') szavak alapján, párhuzamot vonva az egység erejét és a hatalmat szimbolizáló ókori jelkép és a modern kori mozgalmak között. Jellegzetes képet találhatunk egyes történelemkönyvekben, ahol Mussolini az ókori rómaiak által használt (az egységet és a hatalmat jelképező) bárdot fogva szeletel egy tortát.

A fasiszta kifejezést ma is gyakran használják, de objektív tartalmát elvesztve, puszta szitokszóként.

Ez sajnálatos, mivel egyes vélemények szerint a mai politikai realitásokhoz hozzátartozik a szélsőjobboldali eszmék újraéledése, és ennek kapcsán előtérbe kerül a fasizmus, mint terminológia használata. A ma szélsőjobboldali eszméket valló, vagy azokkal szimpatizáló mozgalmak általában nem használják a "fasiszta" szót ideológiájuk megjelölésére, mivel a szó egyszerű szitokszóként épült be a köztudatba. Ezért fontos tisztázni és kategorizálni, hogy mit is jelentett eredetileg a fasizmus, hogy hű képet alkothassunk néhány jelenlegi politikai irányzat és a múlt fasiszta eszméinek az egybemosódásáról.

Az 1930-as illetve az 1940-es években számos ország vallotta a saját politikai berendezkedését fasisztának (gyakran túlozva is), mivel Mussolini országa ekkoriban a rendet és a kommunizmussal való gyökeres leszámolást jelképezte. Mára ez megszűnt, főleg annak köszönhetően, hogy a fasizmus a köz által használt jelentésében lényegében elválaszthatatlanul összemosódott a rasszizmussal, a faji felsőbbrendűség hirdetésével, főleg a nemzetiszocialista Németországban (1933-45) történtek hatására, annak ellenére, hogy nem minden fasisztoid berendezkedés hirdetett faji felsőbbrendűséget.

A fasizmus eredetileg a Benito Mussolini nevével fémjelzett mozgalom ideológiája volt. Az olasz fasizmus eredetileg egyáltalán nem volt faji alapon rasszista sem antiszemita. Ennek ékes bizonyítéka, hogy több magyarországi zsidó fiatal Olaszországba járt egyetemre, mivel Magyarországon a numerus clausus miatt korlátozott volt a zsidók felvehetősége a magyar egyetemekre. Ennek ellenére a később Olaszországban is elkezdték hirdetni a faji felsőbbrendűség elméletét, emellett - nagyrészt Hitler hatására - zsidóellenes törvényeket is hatályba léptettek. A kezdetekben tehát Hitler vett át elemeket az olasz fasizmusból, majd Mussolini kezdte el a német nemzetiszocializmust mintaként felhasználni. A két ideológia között bár sok hasonlóság van, nem szabad összekeverni. Manapság, ha valaki fasizmusról beszél nagy valószínűséggel nem az eredeti (olasz) fasizmusra, hanem a németországi eredetű nemzetiszocializmusra illetve az abból kifejlődött egyéb tekintélyelvű ideológiákra gondol.

A II. világháborút követően a Tengelyhatalmak veresége óta kevés, önmagát fasisztának valló csoport alakult. A mai politikai vitában a "fasiszta" jelzőt politikai ellenfelek használják egymás lejáratására. Emiatt a valóban szélsőjobboldali eszméket valló politikai pártok, vagy csoportok is igyekeznek elkerülni azt, hogy fasisztának nevezzék, vagy a fasizmussal bármilyen módot kapcsolatba hozzák.

Az antifasiszta retorikában a fasiszta szót gyakran használják a nemzetiszocialisták megnevezésére - pontatlanul. A két megnevezés összemosása még a kommunista retorikából ered. Sztálin parancsára 1931-32-től kezdve megtiltották a nemzetiszocializmus szó használatát a Szovjetunióban, mivel a kifejezés utalt a két rendszer közös vonásaira. Később ezt átvették nemzetközi kommunista és baloldali körök, valamint nyugati újságírók is.^[8]

[szerkesztés] A fasizmus gyökerei és változatai

A fasizmus tehát eredeti értelmében Benito Mussolini olaszországi mozgalmának megnevezése volt. Később, többek között szovjet ötletre (hogy ne asszociáljanak a nemzetiszocializmusból a szovjet szocializmusra), a fasizmus szót kezdték el általánosan használni minden modernkori jobboldali tekintélyelvű ideológiára, pártra és politikai rendszerre.

[szerkesztés] Definíció és behatárolás

Történészek és politikai kutatók régóta vitatják a fogalom pontos jelentését és a fasizmus alapeszméit. Az 1990-es évektől kezd egy nagy vonalakban kibontakozó megállapodás létrejönni a szakértők között, ami Stanley Payne, Roger Eatwell, Roger Griffin, and Robert O. Paxton munkásságát tükrözi.

Mussolini definíciója szerint a fasizmus egy kollektivista ideológia, ami szemben áll a szocializmussal, liberalizmussal, demokráciával és individualizmussal. A Fasizmus doktrínája című művében a következőképpen fogalmaz:

Anti-individualista mivolta következtében, a fasiszta koncepció előtérbe helyezi az Állam fontosságát és csak olyan mértékben ismeri el a egyén fontosságát, amennyiben az egyén érdekei megegyeznek az Állam érdekeivel, ami összhangban áll az emberiség közös lelkiismeretével és univerzális akaratával... A fasiszta Állam koncepciója mindent és mindenkit magába foglal, azon kívül nem létezhetnek humanisztikus vagy spirituális értékek... Ebből következően a fasizmus ellenzi azt a fajta demokráciát, ami egyenlővé teszi a nemzet fogalmát a többséggel, lealacsonyítva ezzel azt a legnagyobb szám szintjére... Ez a hatalom évszázada, a »jogosság« évszázada, a fasiszta évszázad. A 19. század volt az egyén évszázada, ez az évszázad pedig a »kollektív« évszázad, az Állam évszázada. ^[9]

Mussolini óta számos egymástól eltérő definíciót ismerhetünk meg. A Columbia egyetem volt professzora, Robert O. Paxton szerint:

A fasizmus egy olyan politikai viselkedésformaként definiálható, amit a közösség hanyatlásával, megaláztatásával vagy elnyomásával való mániákus elfoglaltság jellemez egy, ezt megakadályozni hivatott csoport által, amit az őket összekötő egység, energia és vegytisztaság jellemez. Ezekben a csoportokban a tagok egy tömegmozgalom részei, akik elkötelezett nacionalista militánsok, akik kényszerből, de hatékonyan együttműködnek az uralkodó, tradicionális elittel és megkerülve a demokratikus szabadságjogokat egy belső társadalmi megtisztulásra és kifelé történő terjeszkedésre törekednek, minden etikai és jogi mérséklet nélkül... A fasizmus 1. egy mindent felülmúló krízis érzését kelti, ami megoldásához semmilyen szokott módszer nem alkalmas; 2. elhiteti, hogy egy népcsoport áldozata egy másik csoportnak és ennek orvoslása érdekében minden eszközt jogosnak tart; 3. szükségét fejezi ki egy olyan vezető megjelenésének, aki a saját adottságai és megérzései által mindenek és főleg a törvények fölött áll; 4. jogosnak tartja a kiválasztott nép uralmát más, alsóbbrendű népek fölött, minden jogi, vagy morális igazolás nélkül; 5. félelmet kelt az "idegen" befolyás károsító és korrumpáló fertőzése ellen. ^[10]

Roger Griffin a hangsúlyt a populista fasizmusnak arra az aspektusára helyezi, ami egy egyesített, etnikai nemzet újjászületését szorgalmazza.^[11] A legtöbb politikai kutató szerint a fasizmus, mint társadalmi mozgalom a politikai baloldal taktikáit hasznosítja, de később, miután hatalomra jutott, a jobboldallal keres szövetséget. A szabadpiaci gazdaság egyik leghíresebb támogatója, Ludwig von Mises (1881-1973), osztrák közgazdász szerint a fasizmus a Szovjetunióban megismert, szocialista diktatúrához hasonlít.

[szerkesztés] Tekintélyelv és az önkényuralmi állam

Bár az összes, valaha létezett önkényuralmi rendszerek tartalmaztak a fasizmushoz hasonlítható elemeket, a legtöbb teorista szerint fontos különbségek vannak. Az 1920-ban erőre tört olasz fasizmus ideológiai háttere az Anti-materializmus és a kapitalizmus megreformálására irányuló törekvések voltak, amit a szakszervezetek és az állam együttműködésével próbáltak megvalósítani, úgy, hogy az ipart a szakszervezetekből választott kartellek irányítása alá akarták helyezni. A fasiszták a nemzet megosztásával és hanyatlásával vádolták a parlamentáris demokráciát, és a nemzet dekadenciából való újjászületését szorgalmazták. Az államhatalmat tisztán és kizárólag egy pozitív entitásként fogták fel, nem pedig egy olyan intézményként, aminek a feladata a polgárjogok védelme, vagy amely intézmény hatalmának korlátozására és állandó felülvizsgálatára van szükség. A fasizmus elveti az osztályharc szükségességét, ehelyett az osztályok közötti együttműködés koncepcióját hangsúlyozza. A fasiszták felkaroltak a nacionalizmust, a misztikát, az ősi, vagy ősinek vélt szimbólumokat és nagyra értékelték az erő és a hatalom koncepcióit.

Tipikus jellemzője a fasizmusnak az arra való törekvés, hogy az életet minden tekintetben az állam hatalma és befolyása alá vonják, akár erőszakkal is: a politikai, a társadalmi, a kulturális és a gazdasági életet, mind egy erős, egypárti államigazgatás irányít. Ezt a hatalmat az állam, a szükséges törvények bevezetése után egy brutális karhatalommal biztosítja.^[12] A fasiszta felfogás szerint a fasiszta állam, nemzet, vagy emberek csoportja felsőbbrendűek, mint azok, akik ellenzik a fasizmust. A fasizmus nyíltan használ populista, népszerű propagandát, ami hősi tömegmozgalomra szólítja fel a népet annak érdekében, hogy a „régi dicsőséget” helyreállítsák, miközben a mozgalom vezetőjéhez való hűséget, odaadást és engedelmességet követel.

[szerkesztés] A nemzetiszocializmus és a fasizmus közötti hasonlóságok és eltérések

Sokak szerint a nemzetiszocializmus a fasizmus egy változatának vagy hajtásának is tekinthető (a szocialista államokban ez a felfogás volt általános), néhány kutató (pl. Gilbert Allardyce és A. F. K. Organski) szerint a nemzetiszocializmus nem fasizmus – vagy azért, mert túl nagynak találják a két ideológia közötti különbségeket, vagy azért, mert szerintük a fasizmust nem lehet általános fogalomként értelmezni.^[13][14] Az olasz fasiszta ideológia nem tartalmazott nyíltan rasszista tételeket, nem volt egyértelműen – különösen a kezdeti időkben – antiszemita és vallásellenes. Utóbbi az erősen katolikus Olaszországban egyenlő lett volna a politikai bukással.

[szerkesztés] Hivatkozások

Ez a politikával kapcsolatos lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!