EszközökMás nyelveken
|
Egyesült Nemzetek Szervezete
A tagországok száma 192, beleértve csaknem az összes független államot. A New York-i székházából az ENSZ különleges ügynökségei anyagi és közigazgatási ügyekről döntenek. A legfontosabb adminisztratív szervek a következők:
[szerkesztés] Története[szerkesztés] ElőzményekA második világháború alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző országok között a korábbinál összehangoltabb nemzetközi együttműködésre lesz szükség. Az USA és Nagy-Britannia kezdeményezésére a három szövetséges nagyhatalom – moszkvai külügyminiszteri értekezletén – megállapodott egy nemzetközi szervezet létrehozásában. Ennek előkészületeit és egyes intézményeinek megszervezését a nyugati államok már el is kezdték. (Pl. UNESCO (Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet), FAO (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet), IMF (Nemzetközi Valutaalap). 1944 augusztusában Washington közelében (Dumbarton Oaks) ült össze az Egyesült Nemzetek Szervezetét előkészítő tanácskozás, amelynek során az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a SZU, valamint Kína képviselői kidolgozták az ENSZ alapokmányát. Megállapodtak abban, hogy az ENSZ legfelsőbb fóruma a tagállamok közgyűlése. Ezenkívül létrehozták a Biztonsági Tanácsot. Állandó tag az öt nagyhatalom (USA, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, SZU), amelyeknek vétójoguk van, azaz a Biztonsági Tanács csak az 5 nagyhatalom igenlő szavazatával hozhat határozatot. E főként szovjet kívánságra elfogadott rendelkezés hosszú időre megbénította az ENSZ munkáját, ugyanakkor megóvta a szervezetet a felbomlástól. 1945. február 4-én ismét találkozott Churchill, Roosevelt és Sztálin a Krím-félszigeten levő Jaltában. A "három nagy" megegyezett a létrehozandó Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) működési alapelveiben, s nemzetközi konferenciát hívott össze San Franciscóba az ENSZ alapokmányának kidolgozására. (1945. április-június). Az ENSZ Alapokmányának fő célkitűzése a béke és a biztonság fenntartása, a nemzetek közötti egyenjogúság, az önrendelkezési jog és a szabadságjogok tiszteletben tartása, a baráti kapcsolatok fejlesztése. A szervezetben minden tagországnak egy szavazata van. A Biztonsági Tanács (BT) feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, amihez végső soron fegyveres erőt is használhat. A BT akkor ül össze, ha a békét bárhol a világon veszély fenyegeti. [szerkesztés] Megalakulása1945. áprilistól júniusig tanácskozott az ENSZ San Franciscóba összehívott konferenciája, amelynek résztvevői végleges formába öntötték és elfogadták a szervezet alapokmányát, és az 51 részt vevő ország, mint alapító tag létrehozta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amelynek New York lett a központja. Az ENSZ alapokmányát 1945. június 26-án San Franciscóban írták alá, s még ugyanabban az évben október 24-én (United Nation's Day) lépett hatályba. Az ENSZ létrejöttének és működésének célja – az alapokmány szerint –, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, fejlessze a nemzetek közötti kapcsolatokat, megoldja a gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatokat, valamint hogy az egyes nemzetek által a közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek egyeztető fóruma legyen. Az alapokmányt ötven nemzet résztvevői dolgozták ki a San Franciscó-i konferencián. Lengyelország nem vett részt a konferencián, de fenntartották neki a lehetőséget, hogy később az alapítók közt írhassa alá az Alapokmányt, így lett az 51. alapító tagállam. A San Franciscó-i konferencia előkészítésének intenzív fázisában Roosevelt elnök meghalt 1945. április 12-én az új elnök, Harry Truman és Eduard Stettitus vette át a San Franciscó-i konferencia vezetését. A nagyhatalmak mellett fontos szerepet játszottak a latin-amerikai államok. Tiltakoztak a nagyhatalmak vétójoga ellen és elérték, hogy Argentínát meghívják a konferenciára. A Szovjetunió tiltakozott Argentína meghívása ellen, amely a háború alatt semleges államként Németországot támogatta. Az USA nyomására március 27-én Argentína úgy határozott, hogy hadat üzen a tengelyhatalmaknak. [szerkesztés] TagjaiA világszervezet alapító okmánya szerint tagja lehet minden békeszerető nemzet, amely az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó. Az ENSZ-nek jelenleg 192 tagállama van. 1945-ben az 51 alapító tagállamok a következőek voltak: Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Belgium, Bolívia, Brazília, Chile, Csehszlovákia, Costa Rica, Dánia, Dél-afrikai Köztársaság, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Egyesült Királyság, Egyiptom, Etiópia, Fehéroroszország, Franciaország, Fülöp-szigetek, Görögország, Guatemala, Haiti, Hollandia, Honduras, India, Irak, Irán, Jugoszlávia, Kanada, Kína, Kolumbia, Kuba, Lengyelország, Libanon, Libéria, Luxemburg, Mexikó, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Peru, Salvador, Szaúd-Arábia, Szovjetunió, Szíria, Törökország, Ukrajna, Új-Zéland, Uruguay és Venezuela. 1973-ban belépett a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság 133. és 134. tagként. Ausztria 1955-ben, Svájc 2002-ben lépett be. Az ENSZ-tagság az államiság elismerésének egyik jelképe lett – noha hivatalosan ez nem feltétele új államok létrejöttének: az ENSZ-nek a mai napig nem tagja például a vitatott hovatartozású Tajvan, a vallási központként önállóságot élvező Vatikán, (melynek nemzetközi képviselője, a Szentszék, azonban megfigyelői státusszal rendelkezik), továbbá a nem minden ország által elismert államok (Nyugat-Szahara (Szaharai Demokratikus-arab Köztársaság ), Észak-Ciprusi Török Köztársaság, a Cook-szigetek, a szintén vitatott státuszú Dnyeszter Menti Köztársaság), de Svájc is csak 2002-ben csatlakozott a szövetséghez. Az ENSZ-hez a mai napig csatlakoznak új tagországok, így például noha Csehszlovákia az ENSZ alapító tagja volt, Csehország csak 1992, Szlovákia pedig 1993 óta számít tagországnak. Magyarország – a világháború veszteseként – nem lehetett alapító tagja az ENSZ-nek, hazánk 1955. december 14-én csatlakozott a világszervezethez. [szerkesztés] Az Egyesült Nemzetek AlapokmányaAz Alapokmány az Egyesült Nemzetek "alkotmánya", amelyet 1945. június 26-án írtak alá Veterans War Memorial Building színháztermében, San Francisco-ban, és 1945. október 24-én lépett életbe. Lengyelország, a 22. alapítótag, nem tudott részt venni a konferencián, és csak később írta alá az Alapokmányt. Az Alapokmány egy időben nem korlátozott nemzetközi szerződés és létrehozásától számítva csak 4 helyen követtek el rajta változtatásokat. (Törvénycikk: 23, 27, 61 és 109.) Preambulummal kezdődik, amelynek 19 fejezete és 111 törvénycikke van. (Ezzel ellentétben a Népszövetség alapszabálya csak 26 törvénycikkből állt). A Fejezetek többek között az ENSZ fő szerveiről szólnak, valamint a konfliktusok békés rendezéséről, intézkedésekről a béke veszélyeztetése, megtörése vagy támadó cselekmény esetén. [szerkesztés] MűködéseAz ENSZ – New York-i székhelyén kívül – állandó irodát működtet Genfben és Bécsben, ezenkívül a világ minden országában van képviselete. Az ENSZ főszervei: Közgyűlés, Biztonsági Tanács, Gazdasági és Szociális Tanács, Gyámsági Tanács, Nemzetközi Bíróság és Titkárság. A Gyámsági Tanács a gyarmati rendszer országainak átalakulása felett őrködött. A szervezet 1994-ben megszüntette működését, de még mindig létezik. Az TC elnöke, vagy a tagállamok többsége, össze hívhatnak egy találkozást. [1] [szerkesztés] CéljaFő célja: A világbéke és nemzetközi biztonság megtartása, bármennyire is akadályozzák a nagyhatalmak. Mellékcéljai: barátságos kapcsolatok kialakítása, az alapszabályzat továbbfejlesztése, nemzetközi együttműködés. [szerkesztés] Az ENSZ-családENSZ-körökben és a nemzetközi jogi irodalomban meghonosult az ENSZ-család szókapcsolat. Ezzel a kifejezéssel próbálják meg összefoglalni az ENSZ szervezetét, amelyhez a főszervek mellett a független szervek, a békefenntartó hadműveletek intézményei és a speciális szervek is hozzátartoznak. [szerkesztés] FőszerveiA Közgyűlés (GA) valamennyi tagállam legfeljebb öt-öt képviselőjéből áll. A Közgyűlés vitathatja meg az ENSZ alapelveihez kapcsolódó kérdéseket, ajánlásokat tehet a szervezet tagjainak vagy főszerveinek. A Biztonsági Tanács (SC) a szervezet tizenöt tagországából áll, állandó tagjai Kína, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok. A közgyűlés további tíz tagot választ a BT-be – egyenként két-két évre. Az öt állandó tagnak vétójoga van minden kérdésben. A BT a gyors és hathatós cselekvés letéteményese, határozatai az ENSZ tagállamok részére kötelező érvényű. A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) az állandóság és jólét megteremtésén fáradozik. Céljai közé tartozik az életszínvonal emelése, a teljes foglalkoztatás, valamint a gazdasági és szociális haladás és fejlődés feltételeinek megteremtése. Az ESA a közgyűlés által megválasztott 54 tagból áll. A Gyámsági Tanács (TC) célkitűzései közé tartozott a gyámság alatt álló területek lakosságának politikai, gazdasági, szociális előrehaladásának, valamint a nevelésügy fejlesztésének; továbbá az önkormányzati képesség vagy függetlenség felé való fokozatos haladásnak elősegítése. A Gyámsági Tanács tagjainak száma nincs előirva: tag lehet mindazon ország, melynek fennhatósága alá ilyen terület tartozik, a BT tagjai, valamint a közgyűlés által megszavazott tagok. A szervezet 1994-ben megszüntette működését, de még mindig létezik. A TC elnöke, vagy a tagállamok többsége, össze hívhatnak egy találkozást. [2] A Nemzetközi Bíróság (ICJ) az ENSZ legfőbb igazságszolgáltási szerve. Az ENSZ mindegyik tagja, mely nyilatkozatával kötelező érvényűnek fogadja el magára nézve a bíróság döntéseit, kötelezi magát, hogy minden olyan jogvitában, amelyben félként szerepelt, alkalmazkodni fog a Nemzetközi Bíróság határozatához. Jelenleg a 194 ENSZ tagállamból csupán 58-nak van érvényben ilyen nyilatkozata. A Nemzetközi Bíróság székhelye Hágában van, 15 állandó bíró alkotja a testületét, akik mind különböző államok állampolgárai. Az ENSZ Titkárság a főtitkárból és tisztviselői karból áll. A főtitkárt a Biztonsági Tanács ajánlására a Közgyűlés nevezi ki. Ő a szervezet legfőbb igazgatási tisztviselője. A főtitkári funkció politikai jellegű feladat, amely aktivitást, jó diplomáciai készséget igényel, és egyúttal feltételezi a bizalom meglétét a főtitkár és a tagállamok között. 2007. január 1-től az ENSZ főtitkára a dél-koreai Pan Gimun, elődje a szervezetet tíz éven át irányító Kofi Annan ghánai politikus volt. [szerkesztés] Főtitkárai
[szerkesztés] Speciális szervekAz ENSZ egyéb szervei, bizottságai és alapjai is segítik a világszervezet munkáját, illetve az ENSZ kitűzött céljainak megvalósítását.
[szerkesztés] Békefenntartó hadműveletek intézményei
Az Egyesült Nemzetek egy hadviselési plakátja
Az ENSZ békefenntartó erői ma is a világ számos pontján teljesítenek szolgálatot:
(Time, The New York Times, The Blue Helmets - ENSZ-kiadványok; bővebben lásd Külső hivatkozások) [szerkesztés] Autonóm szervek
[szerkesztés] Az ENSZ levélcímeAz ENSZ levélcíme a következő:
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
Nobel-békedíjasok (2001–)
|
||||||||||||||||||||