Bodnár

A bodnárok (más kifejezéssel kádárok vagy pintérek) fából készített használati tárgyakat előállító mesteremberek voltak. Bodnárok készítettek pl. vödröket, köpülőket, puttonyokat, hordókat, kádakat stb.

[szerkesztés] Bodnárok Magyarországon

A bodnár mesterség Magyarország fában gazdag területein (pl. Nógrád megye) volt számottevő. Magda Pál a 19. század elején írja, hogy Nógrádban számottevő paraszt bodnáros munkák készítésével is foglalkozik.

1775-ben Csapó József Új füves és virágos magyar kert című munkájában említi, hogy a bodnárok munkájuk során hordók fenekeit buzogányfűvel fogatják össze.

1818-ban adták ki Mokry Benjamin: Az európai manufaktúrák és fábrikák mesterség míveik című munkáját, amelyben a bodnárok munkájáról a következőket írta: "A bodnárok az úgy neveztetni szokott donga vagy duga fákból sok, mindenféle, házhoz és pinzéhez való faedényeket készítenek úgymint: kisebb s nagyobb boros hordókat, tonnákat, vékákat, kupákat stb. A nagy és kisebb nemű hordók rendszerént tölgyfa- dongából csináltatnak; de vagynak olyak is, nevezetesen a vajnak, szappannak stb. valók, amellyek bükkfa dongákból készíttetnek. Némely országokban rendkívűl való nagyságú boroshordók találtatnak. Ezek között, amennyire tudhatjuk, legnagyobbak: a königsteini (a volt Mainzi Választó-fejedelemségben) a heidelbergi (alsó Palatinatusban) és a tatai (Magyarországon Komárom vármegyében Gróf Eszterházy János pincéjében). Ennek a' nagy, magyar bodnárremekműnek hossza mintegy 3 öl 2 lábnyi; és nyolcavnöt dongákból (...) van összeszerkesztve, amellyek a kroáciai erdőségekből veszik eredetüket. (...) Többnyire a bodnár munkák, a tengermelléki és kereskedő városokban készíttetnek."

A 19. század hétköznapjaiban az árucikkek mennyiségét, tömegét szokás volt a bodnáriparosok adott termékei alapján számontartani. Pl. a Hegyalján a bodnárok ún. gönci hordókat gyártottak, így a borkereskedők nemcsak ebben szállítottak, de ebben is számoltak.

Bodnár,kádár, pintér céhek az egész országban működtek. Céheik tárgyi emlékeit az érintett helyi múzeumok őrzik.

[szerkesztés] Források

Magda Pál: Magyarországnak és a határörző katonsaság vidékinek legújabb statisztikai és geográfiai leírása. Pest, 1819.

Csapó József: Új füves és virágos magyar kert. Pest, 1775.

Mokry Benjamin: Az európai manufaktúrák és fábrikák mesterség míveik. Pest, 1818.

BODÓ Sándor: Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9.

Tatai céhek. A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003

Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. században. Fontes Castriferriensis 2. 2004.