Berlin

Koordináták: é. sz. 53° 4′ k. h. 8° 48′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter

Berlin
Ország	Németország
Tartomány	Berlin
Alapítás éve	1237
Népesség	3 402 312 (2006)
Terület	891,85 km²
Népsűrűség	3815/km²
Tengerszint feletti magasság	118 m
Koordináták	é. sz. 53° 4′ k. h. 8° 48′Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter, Hiba a kifejezésben: ismeretlen „{” központozó karakter
Irányítószám	10001–14199
Rendszámtáblakód	B
Polgármester	Klaus Wowereit (SPD)
Honlap	www.berlin.de

Berlin Németország fővárosa, egyben városállamként Németország egyik tartománya és a Berlin-Brandenburg régió centruma. 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa.

Története során Berlin többször volt német államok fővárosa (Brandenburg, Poroszország). 1871 és 1918 között a Német Császárság, 1945 és 1989 között az NDK, majd 1990-től az egyesült Németország fővárosa.

Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja.^[1] A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.^[2]

[szerkesztés] Címer és zászló

Berlin címere

Berlin zászlaja

Berlin címere fekete medvét ábrázol ezüst háttérben, arany ötágú koronával a fején. Ez a híres „Berlini Medve”. Címerállatként való eredete vitatott; számos feltételezés szerint a város alapítójától, Mark Brandenburgtól ered, s első írásos emléke 1280-ból való. A medve évszázadokig a brandenburgi, majd a porosz sas részeként szerepelt. Csak a 20. században lett önálló címerállat.

Berlin zászlaja vörös-ezüst-vörös sávokkal tarkított. Az ezüst (hibásan fehérnek is nevezett) sávban található a „Berlini Medve”. Először 1913-ban használták hivatalos ünnepségen, Berlin szimbólumaként. Aránya: 3:5.

[szerkesztés] Fekvése

A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 1822–1824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

Berlin a Spree folyóval. A háttérben a 368 m magas TV-torony, Németország legmagasabb épülete.

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, melyek egyrészt a Havelből (pl. Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó fekszik, melyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (pl. Krumme Lanke, Schlachtensee).

A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháború romjainak összehordásával keletkezett. Az ilyen „rom-hegyek” (németül: Trümmerberg) minden német városban megtalálhatók, melyek komolyabb háborús károkat szenvedtek el (Berlinben több is van).

[szerkesztés] Éghajlata

Berlinben az évi átlaghőmérséklet 8,9°C, és átlagosan 581 mm csapadék esik, ami Németországban nem számít soknak. A legmelegebb hónap a július és augusztus 18,5°C, illetve 17,7°C-al. A leghidegebb hónap a január, -0,6°C és -0,3°C közötti értékkel. A legcsapadékosabb hónap nagy átlagban a július, 70 mm-nyi csapadékkal. A legszárazabb hónap a február, 33 mm-nyi összeggel.

[szerkesztés] Lakossága

Berlin lakosságszámának változása 1880 és 2006 között

Berlin 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb városa, messze megelőzve a második és harmadik Hamburgot és Münchent, melyek együttvéve sem érik el Berlin lakosainak számát. A Berlin-Brandenburg régió 5,9 millió lakost számlál és ezzel a második legnagyobb Németországban a Rhein-Ruhr vidék után.

A lakosság többek között azért is ugrott meg jelentősen mert a 18. és a 19. században több települést is Berlinhez csatoltak.

Berlin lakossága 1870 után kezdett rohamosan növekedni: 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Az 1920-as években a növekedés felgyorsult, ami nagy mértékben az 1920-as Nagy-Berlin-Törvénynek köszönhető, melynek során több községet Berlinhez csatoltak és a város határai kiterjedtek. A lakosságszám a II. világháború kitörése előtt érte el a maximumot, a majdnem 4,5 millió főt. A háború alatt a lakosság száma 3 millió alá zuhant, majd az 1950-es évektől kezdve folyamatosan 3,1 és 3,5 millió fő között ingadozik (lásd ábra). A város lakosainak összetételére jellemző, hogy az újraegyesítés (1990) óta a várost 1,7 millió lakos hagyta el és 1,8 millió új lakos költözött be. 2004-ben pl. 115 267 ember költözött Berlinbe, köztük 42 063 külföldről. Ugyanebben az évben 113 581 berlini lakos hagyta el a várost, közülük 31 244 költözött külföldre.^[3]

Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. század végén történt Franciaországból, amikor Frigyes Vilmos, a "nagy választófejedelem" mintegy 20 000 hugenotta menekült letelepedését engedélyezte. A "réfugiés" azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai Gendarmenmarkt környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kulturális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. század második felétől egyre fontosabb a szláv bevándorlás is. A II. világháború után egyre több "vendégmunkás" ékezett Nyugat-Berlinbe többek között Dél-Európából és Törökországból és szerződéses dolgozó Vietnamból Kelet-Berlinbe. Berlinben található, 200 000 fővel a világ legnagyobb török közössége Törökországon kívül. 1990 után újabb bevándorlási hullám jelent meg legfőképpen Oroszországból, ahonnan egykori német kisebbségiek illetve leszármazottjaik valamint zsidók telepedhettek le Berlinben.

Berlin a II. világháború óta különös politikai helyzete és a szabad kulturális élete miatt fontos célvárosnak számított és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a Fallal volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonasági kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki.

[szerkesztés] Vallás

A Berlini Dóm a Spreeszigeten

Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-a katolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magát iszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának.^[4]

[szerkesztés] Dialektus

A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (pl. flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonnan érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak.

[szerkesztés] Története

Kr. e. 3. évezredben a mai Berlin helyén már földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Kr. e. 6. században érkeztek a vidékre a germánok. A 4. és 5. században a germánok a Felső-Rajnához vándoroltak, amelyet később Svábföldnek neveztek el. A 6. században érkeztek ide a szlávok. A szláv időszaknak 1157-ben vége lett, mikor megalapították Brandenburgot. Az első falut a Teltow területen építették fel.

Berlin a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Cölln) már 1238-ban. 1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Berlinben épült fel a két település közös városháza 1307-ben és ekkor egyesült a két település. Berlin név a szláv berl (mocsár, láp) szóból származik.

1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1380-ban a városban tűzvész pusztított, a városháza és több templom is a tűz martaléka lett. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes pedig Cölln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. 1448-ban fellázadtak a berliniek, de II. Frigyes fejedelem több szabadságot biztosított a városnak, így a polgárok letették a fegyvert. 1451-ben a város ismét főváros lett, azonban le kellett mondania a szabad hanzavárosi címéről.

1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot. A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos fejedelem Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő waldenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. 1671-ben 50 ausztriai zsidó családnak engedélyezte a letelepedést. 1685-ben kb. 6000 hugenotta telepedett le a városban. 1700-ra a város mintegy 20%-a volt francia. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel.

1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái. Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a várfalakat, az őrséget ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt. II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban azok száma már 172 132-re emelkedett. 1806 októberében a franciák szállták meg Berlint, és e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott.

Brandenburgi kapu 1832-ben

A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Schinkel a régi múzeumot. IV. Frigyes Vilmos az új múzeumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a német császárságnak fő- és székvárosa lett és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egy város sem múlta felül.

Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari Köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.

A második világháború alatt összesen 450.000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. A 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.

1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett.

A berlini fal

1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-ig).

A rossz ellátás, a nehezedő munkakörülmények és a fokozódó diktatúra eredményeként a város keleti részében, a szovjet megszállási övezetben, a Karl-Marx-Alleet építő munkások indították útnak a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelése 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy vesztette életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen.^[5] Az NDK által 1961. augusztus 13-tól létesített Berlini Fal illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt.

1968-tól Nyugat-Berlin a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyülekezőhely a Kochstraße-n volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással.

1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították.

Az 1970-es évek elején terroristák fenyegették a város nyugati részét. 1974. november 10-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmann-t megölték és 1975-ben a berlini CDU elnökét, Peter Lorenz-t elrabolták.

A 70-es évek végén megnövekedett Nyugat-Berlinben az illegális házfoglalások száma. 1981 júliusában érte el a tetőpontját. Ekkor 165 illegális házfoglalásról tudottak. 1984 novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. 1980 decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak.

A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. 1990. december 2-án szabad választásokat tartottak. Berlin 1991 óta Németország fővárosa, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. 1999. szeptember 7-én a Bundestag, 2000. szeptember 29-én pedig a Bundesrat is visszaköltözött a városba.

[szerkesztés] Városrészek, utcák, terek és parkok

Bővebben: Berlin kerületei

A beépített és a zöld területek Berlin kerületeiben

Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta betömött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Kölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königsstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstraße, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy akácfasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstraße, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipziger Straße.

Jelentős utca még a Wilhelmstraße, amely a Friedrichstraßeval egyközűen húzódik el, ami hajdanán a nemzetiszocialista Németország hatalmi központja volt. Továbbá fontos utcák még Köpenicker Straße délkeleten, a széles Jägerstraße stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastraße stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstraße és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel parkosítottak, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, a Párizsi-tér (Pariser-Platz); ettől északnyugatra a Königsplatz; az Opera-tér; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstraße déli végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. Különleges arculata van a Postdamer Platznak, amely a város kettéosztása idején pont határon feküdt, így pusztaság volt. A 90-es évek elején teljesen úgy negyed nőtt ki a földből, számos magasházzal, olyan nagy cégek központjaként, mint például a Sony és a Deutsche Bahn. A keleti részen a legnevezetesebb, legfontosabb tér az Alexanderplatz, ami remek, központi helyzete miatt nagyon fontos forgalmi csomópont. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi-kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichshain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban alapított Humboldthain, az állatkert (30 ha), a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.

[szerkesztés] Politika

A Reichstag épülete Berlinben

Az újraegyesítés óta Berlin ismét Németország fővárosa. 1991. június 20-án döntött a Bundestag arról, hogy Berlin lesz a kormány- és a parlament székhelye. Az átköltözés nem zajlott le zökkenőmentesen, az új Reichstagban az első ülésnap 1999-ben volt, fokozatosan települtek át Bonnból a kormányzati szervek és hivatalok.

Ma a szövetségi kormány, a Bundestag és a Bundesrat is itt székel. Néhány minisztérium azonban továbbra is Bonnban maradt. Minden minisztériumnak van Berlinben és Bonnban is kirendeltsége, attól függően, hogy hol van a székhelye.

Berlin tartományt és várost a Berlini Szenátus irányítja. A szenátust a polgármester és 8 szenátor alkotja. A városháza az egyesítés óta az egykori keleti városrészben álló impozáns Rotes Rathausban, magyarul a Vörös Városházán zajlik. A kettéosztás idején a nyugati városvezetés a schönbergi városházán székelt. Jelenleg Klaus Wowereit szociáldemokrata polgármester irányítja a várost, a kormányzó erők az SPD és a Die Linke, a baloldaliak. A közgyűlésen a következőképp alakulnak az erőviszonyok:

• SPD 53 hely
• CDU 37 hely
• Die Linke 23 hely
• Szövetség '90/Zöldek 23 hely
• FDP 23 hely

Összesen 149 hely. A következő választás 2011-ben esedékes.

[szerkesztés] Polgármesterek

[szerkesztés] 1809 és 1948 között

• Carl Friedrich Leopold von Gerlach (1809. május 8. − 1813. június 8.)
• Johann Stephan Gottfried Büsching (1814 február − 1832 március)
• Friedrich von Bärensprung (1832 március − 1834. október 6.)
• Heinrich Wilhelm Krausnick (1834. október 6. − 1848. március 20.)
• Franz Christian Naunyn (1848. március 20. − 1851. január 23.)
• Heinrich Wilhelm Krausnick (1851. január 23. − 1862. december 30.)
• Karl Theodor Seydel (1863. január 12. − 1872. április 1.)
• Arthur Johnson Hobrecht (1872. április 1. − 1878)
• Max von Forckenbeck (1878. november 21. − 1892. május 26.)
• Robert Zelle (1892. szeptember 29. − 1898. szeptember 30.)
• Martin Kirschner (1899. december 23. − 1912. augusztus 31.)
• Adolf Wermuth (1912. szeptember 1. − 1920. november 25.)
• Gustav Böß (DDP) (1921. január 20. − 1929 november)
• Arthur Scholz (1929 november − 1931. április 14.)
• Heinrich Sahm (független) (1931. április 14. − 1935. december 18.)
• Oskar Maretzky (1935. december 19. − 1937. március 31.)
• Julius Lippert (1937. április 1. − 1940 július)
• Ludwig Steeg (1940 július − 1945. április)
• Arthur Werner (független) (1945. május 17. − 1946. december 5.)
• Otto Ostrowski (SPD) (1946. december 5. − 1947. április 17.)
• Louise Schroeder (SPD) (1947. április 17. − 1948. december 7.) népbiztos
• Ferdinand Friedensburg (CDU) (1948. augusztus 14. − 1948. december 1.) népbiztos

1948. november 30-án a szovjetek saját polgármestert választottak Kelet-Berlinnek, ezzel elkezdődött a város megosztottsága.

[szerkesztés] Kelet-Berlin polgármesterei 1948 és 1991 között

• Friedrich Ebert jr. (SED) (1948. november 30. − 1967. július 5.)
• Herbert Fechner (SED) (1967. július 5. − 1974. február 11.)
• Erhard Krack (SED) (1974. február 11. − 1990. február 15.)
• Ingrid Pankraz (SED) (1990. február 15. − 1990. február 23.) népbiztos
• Christian Hartenhauer (SED) (1990. február 23. − 1990. május 30.)
• Tino Schwierzina (SPD) (1990. május 30. − 1991. január 11.)
• Thomas Krüger (SPD) (1991. január 11. − 1991. január 24.) népbiztos

[szerkesztés] Nyugat-Berlin polgármesterei 1948 és 1991 között

• Ernst Reuter (SPD) (1948. december 7. − 1953. szeptember 29.)
• Walther Schreiber (CDU) (1953. október 22. − 1955. január 11.)
• Otto Suhr (SPD) (1955. január 11. − 1957. augusztus 30.)
• Franz Amrehn (CDU) (1957. augusztus 30. − 1957. október 3.) népbiztos
• Willy Brandt (SPD) (1957. október 3. − 1966. december 1.)
• Heinrich Albertz (SPD) (1966. december 1. − 1967. október 19.)
• Klaus Schütz (SPD) (1967. október 19. − 1977. május 2.)
• Dietrich Stobbe (SPD) (1977. május 2. − 1981. január 23.)
• Hans-Jochen Vogel (SPD) (1981. január 23. − 1981. június 11.)
• Richard von Weizsäcker (CDU) (1981. június 11. − 1984. február 9.)
• Eberhard Diepgen (CDU) (1984. február 9. − 1989. március 16.)
• Walter Momper (SPD) (1989. március 16. − 1991. január 24.)

[szerkesztés] 1991 óta

• Eberhard Diepgen (CDU) (1991. január 24. − 2001. június 16.)
• Klaus Wowereit (SPD) (2001. június 16. óta)

[szerkesztés] Látnivalók

A Havel partja Berlinben.

Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra: a Tegeli erdő, a hasonló nevű tóval, az előbbitől északra: Charlottenburgtól délre a Spandaui erdő terül el: ettől délre pedig a Grunewald, számos mulatóhellyel: délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, DK-en van még a nagy kiterjedésű Kölnische Heide.

[szerkesztés] Épületek

1788 és 1791 között épült a Brandenburgi kapu, amely ma Berlin egyik jelképe. Ez a kapu egy oszlopos előcsarnok, amely az athéni Akropolisz mintájára épült 12 dór oszlopból áll. A tetején egy fogat van, amelyen Viktória van, a győzelem istennője. A kapu az Unter den Linden nyugati végében található, a Múzeum-sziget és a berlini dóm szomszédságában. A Múzeum-sziget 1999 óta a világörökség része.

Brandenburgi kapu

Ezen a területen 1743-ban épült fel rokokó stílusban a Német Állami Opera, 1774 és 1780 között az Állami Könyvtár, 1747 és 1773 között a Hedvig-Katedrális. Ez a katedrális a főtemploma a Berlini Püspökségnek. A francia dóm a Gendarmenmarkton a 17. században épült.

A Potsdamer Platz egy kereskedelmi csomópont a város szívében. 1741-ben I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete miatt tervezték. A tér 1940-ig Európa legforgalmasabb közlekedési csomópontja volt.

A Brandenburgi kapu közelében található az 1884 és 1984 között épült Reichstag. 1933. február 27-én egy tűzvész elpusztította az épületet. 1999 óta a Bundestag székhelye ez az épület. A Reichstag a második leglátogatottabb hely, amit a turisták megtekintenek, a Kölni dóm után.^[6]

Berlin legismertebb bevásárlósétánya a Kurfüstendamm, ahol számos üzlet, hotel és étterem található. A második világháborúban megsemmisült Vilmos császár-emléktemplom is itt van, amely 1891 és 1895 között épült.

A Checkpoint Charlie a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán. A Berlin szovjet szektorába eső Mitte, és az amerikai szektorba eső Kreuzberg kerületeket összekötő Friedrichstraße és az azt metsző, a szektorhatáron futó Zimmerstraße kereszteződésétől pár méterre délre, az amerikai szektor területén áll.

A Kurfürstendamm keleti meghosszabbítása a Tauentzienstraße. Itt található a KaDeWe, a legnagyobb kávéház az európai kontinensen. Ez a kávéház az Európa-Centerben található. Az épület 22 emeletes, benne számos étterem, iroda és bolt található. Az utcától 3 km-re északkeletre található a Tiergarten.

Alexanderplatz

A Spree-sziget mellett található az Alexanderplatz. Itt áll Berlin egyik nevezetessége, a világóra. A közelében található a 368 méter magas TV-torony, a gótikus Mária-templom és a Vörös Városháza. 2 szobor áll itt, az egyik egy nőt és egy férfit ábrázol. Ezzel emlékeznek arra, hogy sokan segédkeztek a romok eltávolításában a második világháború után. A városközpont keleti végében található a Prenzlauer városrész és a bevásárlóutcák, a Schönhauser Allee és a Kastanienallee.

Az Oranienburger Straße volt a második világháború előtt a zsidó negyed központja. A világégést követően újjáépítették az 1866-ban épült zsinagógát. 1995-ben nyitották meg újra, ma az épületet tanításra használják. Északra található a régi zsidótemető. Sokkal ismertebb azonban a Berlin-Weißensee-ben található zsidótemető, amely Európa legnagyobbika.

Charlottenburgban található az Olimpiai stadion, amelyet az 1936-os nyári olimpiára építettek. További látnivaló még az 1695-ben épült Charlottenburg-kastély, a Spandau citadella és a Glienicke-kastély.

A második világháború után a megosztott Berlinben nagyravágyó tervekkel álltak elő. Kelet-Berlinben, a mai Karl-Marx-Allee-n (korábban Stalinallee) a szocialista klasszicizmus szellemében kezdtek építkezni. A város nyugati felében a modern építészet jegyei figyelhetőek meg. Új felhőkarcolókat, magasházakat építettek, ugyanakkor a Hanzaváros korábbi épületeit helyreállították.

Berlin megalapításának 750. évfordulójára újjáépítették a Nikolai-negyedet, amely a város legrégebben épült része.

A város modern látnivalói közé tartozik a 2005-ben átadott török Sehitlik mecset.

[szerkesztés] Múzeumok

Pergamon Múzeum, Istár-kapu

• Pergamon Múzeum
• Az iszlám művészetek múzeuma

1904-ben a Bode-Museums megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamon Múzeum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdülhaimid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Amman repülőtér közelében.

• Múzeum-sziget (Museumsinsel): itt található a Régi múzeum, a Pergamon múzeum és a Régi Nemzeti Galéria (Alte Nationalgalerie).
• Postai és Telekommunikációs Múzeum
• Új Nemzeti Múzeum
• Régi Nemzeti Galéria
• Friedrich Christian Flick Gyűjtemény - Kortárs Múzeum
• Európai Kultúra Múzeuma
• Berlini Állami Galéria
• Bauhaus Múzeum
• Bröhan Múzeum
• Deutsche Guggenheim Museum
• Német Filmmúzeum
• Käthe Kollwitz Museum
• Vitra Design Museum
• Berggruen Múzeum (Picasso és kora)
• Berlini Képgaléria
• Természti Múzeum
• Technikai és Közlekedési Múzeum
• Orvostudományi Múzeum
• Berlini Fal Dokumentációs Központ
• Berlini porosz paloták

[szerkesztés] Gazdaság

Berlin a 19. század végén már Európa egyik jelentős ipari központja volt. A város nevéhez kötődő cégek pl. a Siemens (alapítva 1847), a Borsig (alapítva 1837), az AEG (alapítva 1883) és a 1864-ban alapított Schering AG. A II. világháborúban Berlin gépgyártása és elektrotechnikai ipara a fegyvergyártás szolgálatába állt. Már a gyakori bombázások alatt jellemző volt, hogy cégek a kutatás-fejlesztés ágazatot, majd később a központot is kevésbé veszélyeztetett vidéki területekre helyezték (leggyakrabban az akkor még igencsak szegénynek számító Bajorországba). A város bombázása és a berlini harcok az ipari termelést teljesen tönkretették.

A Treptowers a Spree partján

A Potsdamer Platz

Az infrastruktúra és az ipar újjáépítése a háború után sok helyen szó szerint a nulláról indult. A város politikai kettéosztottsága és Nyugat-Berlin blokádja nem kedvezett a gazdaság ujjáéledésének. Fontos segítséget jelentett Nyugat-Berlin számára a Marshall-terv. Mivel a város nyugati fele a blokád óta nem számított biztonságos helynek, a cégek nem szívesen települtek Nyugat-Berlinbe, amit a nyugat-német politika szubvenciókkal próbált ellensúlyozni. A Berlin-szubvenciók fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében és részesei annak, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után a város gazdasága nem indult akkora fejlődésnek, amekkorát az elemzők vártak. A támogatásokhoz szokott gazdaság nem igazán tudott hozzászokni a szabad piacgazdasághoz.

Kelet-Berlin az NDK gazdaságának a központja volt. Ennek ellenére a merev, centralizált és ugyancsak agyontámogatott kelet-berlini tervgazdaság soha nem tudott a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe bekerülni; leginkább az elavult műszerek és a nyersanyag- valamint devizahiány akadályozta ebben. A rendszerváltozás után a Vasfüggöny mögötti politikai rendszerek összeomlásával omlott össze a kelet-berlini gazdaság is. A nyugat-német gazdaság – érthetően - nem vásárolta az elavult és versenyképtelen kelet-német termékeket, inkább abban volt érdekelt, hogy a saját termékeit keleten el tudja adni. Évekig tartott, amíg kelet-berlini boltokban helyi termékek is megjelentek.

Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sokmillió euró közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát.

A mai Berlin gazdaságának húzóágazatai a következők: biotechnológia, gyógyszeripar, megújuló energiaipar (ezen belül leginkább a napenergia hasznosítása), média, turizmus. A gazdaságra egyre inkább jellemző a kutatás-fejlesztés valamint a média (filmgyártás, elektronikus és írott sajtó) ágazat fejlődése, ami főként a város hagyományosan kiemelkedő és nemzetközileg elismert egyetemeinek valamint a kreatív munkavállalók magas koncentrációjának eredménye.

Adlershof: a BESSY és a Számítástechnikai és Softwaretechnikai Fraunhofer-Institut (FIRST) épülete

Tipikus berlini sikertörténet Adlershof tudományváros (Wissenschafts- und Wirtschaftsstandort Adlershof, WISTA). Az azóta megszűnt NDK Tudományos Akadémiájának épületeiben (ahol egykor Angela Merkel is kutatott) kutatók ezrei maradtak a rendszerváltás után munka nélkül. Nagy részük a 90-es évek elején cégeket alapított, melyekben szellemi tőkéjüket tovább tudták hasznosítani. A sikeresebb vállalkozásokat Berlin a 90-es években támogatni kezdte. Ma (2008 eleje) 13.400-an dolgoznak a közben megalakult vagy odatelepedett 793 cégben és a 6 egyetemi és 12 egyetemektől független kutatóintézetben Adlershof területén, az állami támogatás már csak 3,4%-a a forgalomnak (1,4 milliárd euró 2007-ben) ^[7].

Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: Springer, Bayer Schering Pharma, Berlin-Chemie, Deutsche Bahn, KPMG, MTV Central, VIVA, Siemens, Universal Music, Vattenfall Europe.

Berlin bruttó hazai terméke 2006-ban 80,3 Milliárd €, az éves növekedés 1,5% volt.

A 20 legnagyobb foglalkoztató a városban (foglalkoztatottak száma): ^[8]

1. Deutsche Bahn AG (18 900)
2. Charité (14 400)
3. Vivantes Netzwerk für Gesundheit GmbH (13 500)
4. Siemens AG (12 200)
5. Berliner Verkehrsbetriebe (BVG) (11 300)
6. Deutsche Telekom AG (9000)
   Deutsche Post World Net (9000)
7. Metro AG (6 650)
8. Daimler AG (6 500)
9. Landesbank Berlin Holding AG (6 330)
10. Unternehmensgruppe Gegenbauer (6 020)
11. Vattenfall Europe (5 650)
12. Berliner Stadtreinigungsbetriebe (BSR) (5 600)
13. Berliner Wasserbetriebe (5 500)
    Dussmann (5 500)
14. Deutsche Lufthansa AG 4 910
15. Edeka-Gruppe 4 700
16. Bayer Schering Pharma AG 4 340
17. Karstadt Warenhaus GmbH 4 300
18. Kaiser's Tengelmann AG 4 280
19. Helios Kliniken GmbH 3 900
20. Piepenbrock Service GmbH 3 800

[szerkesztés] Energiaellátás

A második világháború idején tervezték, hogy egy földalatti kábelen keresztül fog érkezni az áram a Dessau-i erőműből. Azonban a projekt (Elba-projekt) meghiúsult.

A háború után Nyugat-Berlint a Reuter-West hőerőmű és a Wilmersdorf hőerőmű látta el energiával.

[szerkesztés] Turizmus

Berlin az egyik nagyváros, ahol világviszonylatban is sok turista jár. 2001-ben 11 millió éjszakát töltöttek el német fővárosban. 2006-ban ez a szám 15,7 millió éjszaka volt.^[9] 2010-re 20 millió éjszaka várható. London után Berlin Európa leglátogatottabb városa.^[10] A külföldi turisták teszik ki a látogatók egyharmadát. Ők főleg az