A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Római Köztársaság, vagy ahogy Augustus hatalomra kerülését követően maguk a rómaiak nevezték, a Libera Res Publica története, nehezen érthető meg alaptörvényei, vagy ahogy ma hívjuk, alkotmánya nélkül. A rómaiak magát az alkotmány szót, legalábbis a mi mai fogalmaink szerint, nem ismerték, talán a latin constitutio szó áll ehhez a kifejezéshez a legközelebb (gondoljunk például a lex Valeria dictator legibus scribendis et Rei Publica constituende causa-ra).

Ez a cikk nem hivatott arra, hogy a törvények történelmi hátterét, azaz az ie. V.-III. században dúló plebeius és patrícius küzdelmet; a III. századot követő nagyarányú területi expanziót, vagy az ie. I. században dúló polgárháborúk és hatalmi harcok okait, és azoknak a törvényekre gyakorolt hatását vizsgálja. A cikknek továbbá nem célja, hogy a törvénykezés folyamatával, törvények elnevezésével (lex, leges, rogatio, consultum, edictum), illetve más közigazgatási illetve politikai fogalamkkal foglalkozzon. Helyette csupán a fennmaradt törvények és azok összefoglaló jellegű leírása kerül felsorolásra az annalisták által kiszínezett elbeszélésekből ismert VI. század végétől kezdve egészen a Köztársaság hanyatlásáig.

Tartalomjegyzék 1 ie. VI. század 1.1 ie. 509 Lex Valeria de provocatione 1.2 ie. 508-499 Lex Valeria de aerari 1.3 ie. 501 Lex de dictatore creando 2 ie. V. század 2.1 ie. 494 Lex sacrata 2.2 ie. 492 Lex Icilia de tribunis plebis 2.3 ie. 486 Rogatio Cassia agraria 2.4 ie. 481 Rogatio Licinia agraria 2.5 ie. 480 Rogatio Pontificia agraria 2.6 ie. 479 Rogatio Fabia agraria 2.7 ie. 476 Rogatio Considia et Genucia agraria 2.8 ie. 471 Lex Publilia Voleronis de tribunus plebis 2.9 ie. 467 Rogatio Aemilia agraria 2.10 ie. 467 Rogatio Aemilia et Fabia agraria 2.11 ie. 462 Rogatio Terentilia 2.12 ie. 456 Lex Icilia de Aventino publicando 2.13 ie. 454 Lex Aternia et Tarpeia de multis 2.14 ie. 450 Doudecim Tabularum 2.15 ie. 449 Lex Duilia de provocatione 2.16 ie. 449 Lex Valeria et Horatia de plebisticum (de tribunucia potestate) 2.17 ie. 449 Lex Valeria et Horatia de provocatione 2.18 ie. 449 Lex Valeria et Horatia de aedilis 2.19 ie. 448 Lex Trebonia de tribunis plebis 2.20 ie. 445 Lex Canueia de conubio patrum et plebis 2.21 ie. 441 Rogatio Poetilia agraria 2.22 ie. 436 Rogatio Maelia agraria 2.23 ie. 434 Lex Aemilia de censoribus 2.24 ie. 432 Lex Pinaria et Furia et Postumia 2.25 ie. 430 Lex Iulia et Papiria de multarum aestimatione 2.26 ie. 421 Rogatio agraria 2.27 ie. 420 Rogatio agraria 2.28 ie. 418 Lex agraria de Labici 2.29 ie. 416 Rogatio Maecilia et Metilia agraria 2.30 ie. 415 Rogatio Sextia agraria 2.31 ie. 412 Rogatio Icilia agraria 2.32 ie. 410 Rogatio Maenia agraria 2.33 ie. 401 Rogatio Trebonia agraria 3 IV. század 3.1 ie. 389 Lex de civitate agraria 3.2 ie. 388 Rogatio agraria 3.3 ie. 367 Leges Licinia Sextia 3.4 ie. 358 Lex Poetilia de ambitu 3.5 ie. 357 Lex Manlia de vicesima manumissionum 3.6 ie. 357 Lex (comita tributa) 3.7 ie. 357 Lex Duilia et Memnenia de unciario fenora 3.8 ie. 342 Leges Genuciae 3.9 ie. 339 Leges Publiliae Philionis de censore plebeo, de plebisticis, et de patrum aucoritate 3.10 ie. 339-312 Lex Ovinia de senatus lectione 3.11 ie. 332 Lex Papiria de civitate Acerranorum 3.12 ie. 326 Lex Poetelia Papiria de nexis 3.13 ie. 311 Lex Atilia et Marcia de tribunis militum 3.14 ie. 304 Lex Sulpicia et Sempronia 4 ie. III. század 4.1 ie. III. század Lex Vallia de manus iniectione 4.2 ie. III.-II. század Lex Publilia de sponsu 4.3 ie. 300 Lex Ogulnia de auguribus et pontificibus 4.4 ie. 300 Lex Valeria de provocatione 4.5 ie. 288 Lex Maenia 4.6 ie. 287 Lex Hortensia de plebiscitis 4.7 ie. 240 Lex Hieronica frumentaria 4.8 ie. 239 körül lex Mamilia de limitibus 4.9 ie. 232 v. 228 Lex Flaminia agraria 4.10 ie. 218 Lex Caludia de senatoribus 4.11 ie. 216 Lex Minucia de triumviris mensariis 4.12 ie. 215 Lex Oppia sumptuaria 4.13 ie. 208 Lex Licinia de Ludis Apollinaribus 4.14 ie. 204 Lex Cincia de donationibus (de muneralis) 5 ie. II. század 5.1 ie. 200 körül Lex Furia testamentaria 5.2 ie. 199 körül Lex Porcia (Laeca) 5.3 ie. 198 Lex Porcia de povinciis 5.4 ie. 198-184 Lex Porcia de tergo civium 5.5 ie. 197 Lex Licinia de creandis triumviris epulonibus 5.6 ie. 195 Lex Valeria et Fundia de lege Oppia abroganda 5.7 ie. 193 Lex Sempronia de pecunia credita 5.8 ie. 192 Lex Baebia de praetoribus 5.9 ie. 191 Lex Acilia de intercalando 5.10 ie. 182 Lex Orchia sumptuaria 5.11 ie. 181 Lex Cornelia et Baebia de ambitu 5.12 ie. 180 Lex Villia Annalis 5.13 ie. 177 Lex Claudia de sociis et nomine Latinis 5.14 ie. 171 Lex Licinia et Cassia 5.15 ie. 169 Lex Voconia de mulierum hereditatibus 5.16 ie. 161 Lex Fannia sumptuaria 5.17 ie. 150 Leges Aelia et Fufia 5.18 ie. 149 Lex Calpurnia de rebus (v. pecuniis) repetundis 5.19 ie. 149-126 Lex Aebutia de formulis 5.20 ie. 139 Lex Gabinia tabellaria 5.21 ie. 137 Lex Cassia tabellaria 5.22 ie. 133 Rogatio Sempronia agraria 5.23 ie. 131 Lex Papiria tabellaria 5.24 ie. 131 Rogatio Papiria de tribunis plebis reficiendis 5.25 ie. 131 v. 102 Lex Atinia de tribunus plebis 5.26 ie. 126 Lex Iunia de peregrinis 5.27 ie. 123 Leges Semproniae 5.28 ie. 123 Lex Acilia repetandorum 5.29 ie. 122 Lex Fannia 5.30 ie. 119 Lex Maria tabellaria 5.31 ie. 119 Lex Octavia frumentaria 5.32 ie. 115 v. 78 Lex Aemilia sumptuaria 5.33 ie. 111 Lex Thoria agraria 5.34 ie. 109Lex Mamilia de coniuratione Iugurthina 5.35 ie. 107 Lex Caelia tabellaria 5.36 ie. 106 Lex Servilia iudicaria 5.37 ie. 104 Lex Cassia de senatu 5.38 ie. 104 Lex Domitia de secardotis 5.39 ie. 104 v 101 Lex Servilia Glaucia de repetundis 5.40 ie. 103-100 Leges Appuleia 6 ie. I század 6.1 ie. 99 Lex Calidia de revocando Q. Caecilio Metello 6.2 ie. 98 Lex Caecilia et Didia 6.3 ie. 95 Lex Licinia Mucia civilibus regundis 6.4 ie. 92 Edictum Lician et Domitia de rhetoribus 6.5 ie. 92 Lex Minicia de conubium 6.6 ie. 91 Leges Liviae 6.7 ie. 90 Lex Valeria de maiestate 6.8 ie. 90 Lex Iulia de civitate Latinis et sociis danda 6.9 ie. 89 Lex Plautia de vi 6.10 ie. 89 Lex Plautia iudicaria 6.11 ie. 89 Lex Plautia et Papiria de civitate 6.12 ie. 89 Lex Papiria de asse semunicali 6.13 ie. 89 Lex Pompeia de civitate 6.14 ie. 88 Lex Cornelia Pompeia unciaria 6.15 ie. 88 Leges Sulpiciae 6.16 ie. 88 Leges Corneliae et Pompeiae 6.17 ie. 87 Edictum(?) Mariae et Corneliae 6.18 ie. 86 Lex Valeria de aere alieno 6.19 ie. 85 Edictum Gratidiana de re nummaria 6.20 ie. 82 Lex Valeria dictator legibus scribendis et rei publicae constituendae causa 6.21 ie. 81 Leges Corneliae 6.22 ie. 78 Lex Lutiatia de vi 6.23 ie 77 Lex Philippia 6.24 ie. 75 Lex Aurelia de tribunis plebis 6.25 ie. 73 Lex Terentia et Cassia frumentaria 6.26 ie. 72 Lex Gellia et Cornelia de civitate 6.27 ie. 70 Lex Aurelia iudicaria 6.28 ie. 70 Lex Plautia de reditu Lepidanorum 6.29 ie. 70 Lex Pompeia de tribunicia potestate 6.30 ie. 67 Leges Gabiniae 6.31 ie. 67 Leges Corneliae 6.32 ie. 67 Lex Acilia et Calpurnia ambitu 6.33 ie. 67 Lex Roscia theatralis 6.34 ie. 67 Lex Manilia de libertinorum suffragiis 6.35 ie. 66 Lex Manlia de imperio Cnaeus Pompeius 6.36 ie. 65 Lex Papia de peregrinis 6.37 ie. 63 Lex Ampia Labiena de trimphalibus ornamentis Cnaeus Pompeius 6.38 ie. 63 Rogatio Servilia agraria 6.39 ie. 63 Lex Tullia de ambitu 6.40 ie. 62 Lex Licinia et Iunia 6.41 ie. 62 Lex Porcia frumentaria 6.42 ie. 62 Lex Maria et Porcia 6.43 ie. 62 Rogatio Caecilia de Pompeia 6.44 ie. 61 Rogatio Aufidia de ambitu 6.45 ie. 61 Lex Fufia de religione 6.46 ie. 60 Rogatio Flavia agraria 6.47 ie. 60 Lex Caecilia de portiis seu de vectigalibus 6.48 ie. 59 Lex Fufia iudicaria 6.49 ie. 59 Leges Iuliae 6.50 ie. 59 Lex Vatinia 6.51 ie. 59 Lex Vatinia de colonia Comum decudenda 6.52 ie. 59 Lex Vatinia de alteris conciliis reiciendis 6.53 ie. 59 Lex Curiata de adoptione 6.54 ie. 58 Leges Clodiae 6.55 ie. 57 Lex Cornelia et Caecilia de Cn. Pompeius 6.56 ie. 55 Lex Licinia de sodaliciis 6.57 ie. 55 Lex Trebonia de provinciis consularibus 6.58 ie. 55 Lex Pompeia et Licinia de provincia C. Iulii Caesaris 6.59 ie. 55 Lex Pompeia de parricidis 6.60 ie. 54 Decretum de tacito iudico 6.61 ie. 52 Senatus consulta de Pompei legato 6.62 ie. 52 Senatus consulta de Pompei solus consulibus 6.63 ie. 52 Leges Pompeiae 6.64 ie. 52 Lex decemtribunus de Caesaris abesentiis 6.65 ie. 52 Lex Caecilia abrogatio Clodia de censoribus 6.66 ie. 51 Rogatio Caludia de provinciis 6.67 ie. 52 Senatus consulta de senatus auctoritates 6.68 Ie. 50 Rogatio scribonia de intercalando 6.69 ie. 50 Leges (rogatiae) Scriboniae 6.70 ie. 50 Rogatio Claudia 6.71 ie. 50 Rogatio Scribonia de Pompeis et Caesaris 6.72 ie. 50 Decretum de legionis Syria 6.73 ie. 50 Rogatio Antonia(?) 6.74 ie. 50 Edictum Aemilia et Claudia 6.75 ie. 50 Rogatio Iulia 6.76 ie. 49 Senatus consulta ultimum 6.77 ie. 49 Lex Iulia de pecuniis mutuis et de bonis credendis 6.78 ie. 4 9 Lex Roscia de civitate Transpandanis danda 6.79 ie. 47 Rogatio Cornelia de novis tabellis 6.80 ie. 46 Lex Hirtia de Pompeianis 6.81 ie. 46 Lex Cassia 6.82 ie. 46-45 Leges Iuliae 6.83 ie. 45-43 Lex Rubria de Gallia Cisalpina 6.84 ie. 44 Lex antonia de permutatione Provinciae 6.85 ie. 44 Leges Antoniae 6.86 ie. 44 Lex Vibia de dictatura tollenda 6.87 ie. 43 Lex Pedia de interfectoribus Caesaris 6.88 ie. 43 Lex Titia triumviri rei publicae constituendae consulari potestate 6.89 ie. 40 Lex Falcidia de legatis 7 Források

[szerkesztés] ie. VI. század

[szerkesztés] ie. 509 Lex Valeria de provocatione

Publius Valerius consul(?) törvénye, melynek célja az volt, hogy eloszlassa a polgárokban azt a hitet, hogy vissza akarja állítani a monarchiát. A törvény egyik része alapozza meg a provocatio intézményét, azaz a római polgárok azon jogát, mely szerint a consulok által kiszabott halálbüntetés, vagy száműzetés ellen fellebbezzenek. A törvény másrészt kikötötte azt is, hogy bármely személy, akiről bebizonyosodik, hogy királyi hatalomra tör, azt teljes vagyonának elkobzására és halálbüntetésre kell ítélni. Valerius, a törvény népszerűsége miatt, későbbiekben elnyerte a Publicola (közösség barátja) cognoment. „A legnépszerűbb ezek közül a törvények közül azok voltak, melyek megadták a jogot a polgároknak, hogy a magisztrátusok ítéletei ellen fellebbezzenek a római néphez, és az isteneknek ajándékozták azon személyek vagyonát és életét aki a királyi hatalom elérésére törekedtek” (Livius 2.8)

[szerkesztés] ie. 508-499 Lex Valeria de aerari

A római hagyomány szerint quaestores classici hivatal bevezetését előíró törvény. Az állam vagyonát kezelő és azért felelős quaestores classici fogalmát azonban nem szabad összekeverni a quaestores parricidi hivatalával, mely a királyság idején a bírósági eljárások vádlói feladatát látta el. A törvény részletei nem ismertek, de Plutarchos, Publius Valerius Publicolanak tulajdonítja a bevezetését.

[szerkesztés] ie. 501 Lex de dictatore creando

A hagyomány szerint ez a törvény alapozta meg a dictatori hivatalt, melyet állami vészhelyzetek esetén senatus consultummal lehetett betölteni. A legendák szerint Titus Larcius Flavus jelölték ki először erre a tisztre, hogy leszámoljon a Latin városok és az Etruszkok Róma elleni szövetségével. (Dionysios 5.73, Livius 2.18.)

[szerkesztés] ie. V. század

[szerkesztés] ie. 494 Lex sacrata

A hagyományban a tribunus plebis hivatal létrehozását elrendelő törvény, melyet a plebs első kivonulásával (secessio) kényszerített ki. Livius szerint az aedilis plebis magisztrátusi hivatalt is ekkor hozták létre. (Livius 2.33)

[szerkesztés] ie. 492 Lex Icilia de tribunis plebis

Spurius Icilius néptribunusnak tulajdonított törvény, mely megerősítette a tribunis plebis hivatal viselőinek sérthetetlenségét (sacrosanctitas), valamint pénzbüntetést szabott ki arra az esetre, ha a comitia populi gyűlésén a tribunust valaki beszéde közben megzavarta. Ha a bírság megfizetését valaki megtagadta, akkor azt teljes vagyonelvesztéssel és halállal lehetett büntetni. (Dionysios 7.17)

[szerkesztés] ie. 486 Rogatio Cassia agraria

Spurius Cassius Vicellius consul által beterjesztett törvény, mely a herennicus törzstől elfoglalt földeket a plebs és a szövetségesek között osztotta volna szét. A szenátus és plebs azonban elutasította a törvény elfogadását a szövetségeseknek is szánt juttatások miatt. Végül áttételes módon ez okozhatta Cassius vesztét, mivel később avval gyanúsították meg, hogy a királyi címre tör, és ennek következtében ki is végezték. (Livius 2.41)

[szerkesztés] ie. 481 Rogatio Licinia agraria

Spurius Licinius néptribunus által sikertelenül beterjesztett törvény a földek szétosztására vonatkozóan. A plebs a törvény elfogadását újabb secessiojával és a fegyveres szolgálat megtagadásával akarta kikényszeríteni, miközben Róma háborúban állt az aequusokkal és Veii városával. (Livius 2.43.)

[szerkesztés] ie. 480 Rogatio Pontificia agraria

Tiberius Pontificius néptribunus földtörvénye, melynek elfogadását a korábbiakhoz hasonlóan megakadályozták. Ő is a plebs katonai szolgálatának tömeges megtagadásával akarta kikényszeríteni a földosztást. (Livius 2.44)

[szerkesztés] ie. 479 Rogatio Fabia agraria

Caesio Fabius consul által beterjesztett földtörvény, melyben indítványozta a szenátusnak, hogy a plebs tagjai között osszák szét azokat a földeket, melyet Róma az adott időszak háborúi során szerzett. (Livius 2.48)

[szerkesztés] ie. 476 Rogatio Considia et Genucia agraria

Quintus Considius és Tiberius Genucius néptribunusok által beterjesztett, de a szenátusi érdekcsoportok által ismételten megakadályozott földtörvény. (Livius 2.52)

[szerkesztés] ie. 471 Lex Publilia Voleronis de tribunus plebis

Publilius Volera néptribunus által beterjesztett törvény, mely lehetővé tette, hogy a tribuni plebis tagjait ne comitia centuriata, hanem a comitia tributa válassza meg. Mivel a patriciusok korábban klienseiken keresztül manipulálni tudták a comitia centuriata döntéseit, így ez a törvény némileg megnyirbálta a patríciusok befolyását a néptribunusok megválasztására. (Livius 2.56) Dionysius szerint ekkor fogadták el azt a törvényt is, mely az aedilis plebis választását is a comitia tributara bízta. (Dionysius 9.45.5) A törvényhez tartozott valószínűleg az az intézkedés is, mely a néptribunusok számát kettőről ötre növelte. (Livius 2.57, 2.58). Livius szerint a megválasztott tribunis plebii száma ie. 457-ben érte el a Köztársaság korában megszokott tízes létszámot. (Livius 3.30)

[szerkesztés] ie. 467 Rogatio Aemilia agraria

Titus Aemilius consul által beterjesztett, földosztást célzó törvény, melynek elfogadását a korábbiakhoz hasonlóan megakadályozták az ellenérdekelt politikai csoportok.

[szerkesztés] ie. 467 Rogatio Aemilia et Fabia agraria

Titus Aemilius fent említett sikertelenül beterjesztett törvényjavaslatát követőn mindkét consul, azaz Titus Aemilius és Quintcius Fabius, beterjesztette a földtörvény átdolgozott változatát, mely szerint római coloniat alapítottak és földeket osztottak volna Antium közelében. A törvény a szenátori támogatás ellenére a plebs érdektelensége miatt megbukott.

[szerkesztés] ie. 462 Rogatio Terentilia

Caius Terentilius Harsa néptribunus által előterjesztett törvény, mely öt főből álló bizottságot jelölt ki arra a feladatra, hogy megvizsgálják a consulok hatalmára vonatkozó törvényeket, illetve terjesszenek elő javaslatot olyan törvényekre, melyek a consulok imperiumát szabályozzák. Livius szerint ennek a vizsgálatnak a következményei csapódnak a le a tizenkét táblás törvényekben megfogalmazottakban is. (Livius 3.9 - 10.32)

[szerkesztés] ie. 456 Lex Icilia de Aventino publicando

Lucius Icilius néptribunus által hozatott törvény, mely az Aventinuson lévő földeket osztotta szét a plebeiusok között. Livius azt sugallja, hogy a törvény elfogadása egyfajta engedmény volt a patríciusok részéről, mivel azok ki akarták zárni a plebeiusokat abból a tíztagú testületből (decemviri), mely a tizenkét táblás törvényeket megfogalmazta. (Livius 3.31, 32, Dionysius 10.32)

[szerkesztés] ie. 454 Lex Aternia et Tarpeia de multis

Spurius Tarpeius és A. Aternius consulok által beterjesztett törvény, mely lehetővé tette a magisztrátusok számára, hogy pénzbüntetéssel sújtsák azokat a polgárokat, akik ellenállnak intézkedéseiknek. A büntetésként kiszabott összeg a fennmaradt forrásokban nagy változatosságot mutat. (Cicero De Republica II. 35., Dionysius 10.50., Gellius 11.1.4.)

[szerkesztés] ie. 450 Doudecim Tabularum

Az első hivatalos kodifikációja a római magán és közjognak. A létrehozását kezdeményező ie. 462-es törvény (Rogatio Terentilia) következményeként felállították a decemviri legibus scribendis nevű testületet, hogy összegyűjtse és megfogalmazza ezeket a törvényeket. Az első tíz táblát ie. 450-ben készítették el, majd a következő kettőt egy évvel később. A táblák tartalma, a bennük található törvények általánosított megadásával a következő:

Tabularum I (polgári peres eljárások)

Tabularum II (polgári peres eljárások)

Tabularum III (adósság)

Tabularum IV (szülők és gyermekek)

Tabularum V (örökösödési jog)

Tabularium VI (tulajdonjog)

Tabularium VII (ingatlan tulajdonjog)

Tabularium VIII (magántulajdonban okozott károk)

Tabularium IX (alap „alkotmány”)

Tabularium X (temetkezési törvények)

Tabularium XI (házasság: plebeius és patricius házasság tiltása)

Tabularium XII (bűncselekmények)

Bővebben lásd a Tizenkét táblás törvények szócikket.

[szerkesztés] ie. 449 Lex Duilia de provocatione

Marcus Diulius néptribunus által beterjesztett törvény, mely megkorbácsolással és lefejezéssel büntette azt, akik a plebset tribunusok nélkül hagyja, vagy aki olyan magistartusi hivatalt állít fel, melynek határozata ellen nem lehet fellebbezni a néphez. (Livius 3.55)

[szerkesztés] ie. 449 Lex Valeria et Horatia de plebisticum (de tribunucia potestate)

Lucius Valerius Potitus és Marcus Horatius Barbatus consulok (vagy decemvirek) által előterjesztett törvények, mely a második plebeius secessiora reflektálva pontosabban meghatározták a tribunusi jogköröket. A törvény előírta, hogy a comitia tributa által elfogadott plebisticumok megerősítéséhez az auctoritas patrum, azaz a szenátus jóváhagyása is szükséges, alávetve ilyenképp a polgárok által hozott határozatokat a szenátus vagy valószínűleg inkább a comitia curiata jóváhagyásának. Később a leges Publiliae (ie. 339), majd a lex Hortensia (ie. 287) átfogalmazta illetve eltörölte ezt az eljárást. (Livius 3.55, 67)

[szerkesztés] ie. 449 Lex Valeria et Horatia de provocatione

Megerősítette a provocatio, azaz a magisztrátus által kiszabott halálbüntetés ellen való fellebbezés jogát, valamint a tribunii plebis törvény által biztosított szakrális sérthetetlenségét (sacrosantitas). (Livius 3.55, 67)

[szerkesztés] ie. 449 Lex Valeria et Horatia de aedilis

A Ceres templomában őrzött senatus consultumokat, illetve a consuli rendeleteket az aedilis plebis felügyeletére bízta. (Livius 3.55)

[szerkesztés] ie. 448 Lex Trebonia de tribunis plebis

Lucius Trebonius néptribunus által előterjesztett törvény, mely elrendelte, a néptribunusok megválasztása idején a comitia tributat addig nem lehet feloszlatni, míg mind a tíz tribunus plebist meg nem választják. (Livius 3.65, 5.10)

[szerkesztés] ie. 445 Lex Canueia de conubio patrum et plebis

Caius Canuleius néptribunus által indítványozott törvény, mely lehetővé tette a duodecim tabularum XI által megtiltott patríciusok és plebeiusok közötti házasságot. (Livius 4.1) Canuleius javaslatot tett arra is, hogy a plebeiusok is jelöltethessék magukat consuloknak, de a patríciusok, hogy a törvény alkalmazását megakadályozzák, megváltoztatták a Köztársaság magisztrátusainak rendjét, és így 78 éven keresztül a körülményektől függően consulokat vagy hat consuli hatalmú katonai tribunust (tribuni militium cum consulari potestate) választottak az állam élére. (Livius 4.6-7)

[szerkesztés] ie. 441 Rogatio Poetilia agraria

Poetilius néptribunus kísérlete a földosztás törvénybeiktatására, de ennek a szenátus elé terjesztését, sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, ő sem volt képes elérni. (Livius 4.12)

[szerkesztés] ie. 436 Rogatio Maelia agraria

Spurius Maelius néptribunus törvényjavaslata, melyet azon okból kísérelt meg elfogadtatni, hogy elkobozza az állam javára annak a Servilius Ahalanak a földjeit, aki egy másik Spurius Maelius nevű római polgárt végeztetett ki bírósági eljárás nélkül. (Livius 4.13-21)

[szerkesztés] ie. 434 Lex Aemilia de censoribus

Marcus Aemilius dictator törvénye, melyben 18 hónapra korlátozta a censorok hivatali idejét. (Livius 4.24)

[szerkesztés] ie. 432 Lex Pinaria et Furia et Postumia

Lucius Pinarius Mamercus, Lucius Furius Medullius és Spurius Postumius Albus néptribunusok által beterjesztett törvény, mely megtiltotta a választások során a toga canditata kifehérítését. „Ma számunkra már érdektelennek és lényegtelennek tűnhet ez a kérdés, akkoriban mégis nagy konfliktust váltott ki a patríciusok és a plebeiusok között.” (Livius 4.25)

[szerkesztés] ie. 430 Lex Iulia et Papiria de multarum aestimatione

Lucius Papirius Crassus és Lucius Iulius consulok által hozott tövény, mely szabályozta a büntetésként kiszabható összegek nagyságát. (Livius 4.30., Cicero De Republica II.60)

[szerkesztés] ie. 421 Rogatio agraria

Livius 4.43. szövegrészben fennmaradt földosztásra és kolóniák alapítására vonatkozó, ismeretlen személy vagy személyek által beterjesztett törvény. A katonák zsoldjának megemelését is említi, melyet az ager publicus bérlőire kivetett adóból finanszíroztak. Livius szerint ugyanebben az évben, N. Fabius Vibulanus és Titus Quintus Capitolinus consulsága idején, fogadták el azt az ismeretlen nevű törvényt is, mely a quaestorok számát kettőről négyre emelte és egyben lehetőséget adott a plebeiusoknak is a hivatal betöltésére.

[szerkesztés] ie. 420 Rogatio agraria

Meghiúsult agrártörvény, melyet azon másodlagos céllal terjesztettek elő, hogy bíróság elé állítsák azt az A. Sempronius Atratinus consuli hatalmú katonai tribunust, aki meg próbálta megakadályozni, hogy a plebeiusok is viselhessenek magasabb magisztrátusi hivatalokat. (Livius 4.44)

[szerkesztés] ie. 418 Lex agraria de Labici

Lucius Sergius Fidenas, Marcus Papirius Mugilanus és Caius Servilius consuli hatalmú katonai tribunusok évében, Quintus Servilius Priscus diktátorságát követően, a szenátus határozatott hozott abban a tárgyban, hogy 1500 polgárt telepítenek át az ebben az időben meghódított Labici területeken alapítandó kolóniába, valamint itt mindegyikük részére 2 iugerumnyi földet is kiosztanak. (Livius 4.47)

[szerkesztés] ie. 416 Rogatio Maecilia et Metilia agraria

Spurius Maecilius és Marcus Metilius néptribunusok kreatív de egyben veszélyes kísérlete a földosztás kiharcolására. „Egy szabályozást terjesztettek elő, mely az ellenségtől szerzett földeket szétosztotta volna a polgárok között. Ha a törvényt elfogadták volna a nobilitas nagy részének vagyonát el kellett volna kobozni a végrehajtás okán, hiszen magát a várost is idegen területen alapították, és nemigen volt az állam tulajdonában olyan föld, melyet nem erővel szereztek volna meg ellenségeiktől, és olyan sem, mely eladás vagy átruházás által magántulajdonná vált volna, kivéve persze a plebeiusok birtokait” (Livius 4.48)

[szerkesztés] ie. 415 Rogatio Sextia agraria

Publius Cornelius Cossus, Caius Valerius Potitus, Quitus Quinctius Cincinnatus és Nigulus Fabius Vibulanus consuli hatalmú katonai tribunusok évében, Lucius Sextius néptribunus megkísérelt elfogadtatni egy törvényt, mellyel az ie 418-as Lex agraria de Labici-hez hasonló módon, kolóniát hozott alapított volna Bolae közelében. (Livius 4.49)

[szerkesztés] ie. 412 Rogatio Icilia agraria

Lucius Icilius néptribunus által beterjesztett, de el nem fogadott agrártörvény. Feltehetően valamilyen módon kapcsolódott a Bolae-i kolonizációhoz, illetve a patríciusoknak az ager publicus használatától való megfosztásához. (Livius 4.51)

[szerkesztés] ie. 410 Rogatio Maenia agraria

Marcus Maenenius néptribunus kísérlete a földosztás kikényszerítésére, melyet a plebeiusok közül besorozott katonák az aequsok és a volscusok ellen viselt háborúban való részvételének tömeges megtagadásával akart elérni. (Livius 4.53)

[szerkesztés] ie. 401 Rogatio Trebonia agraria

Cnaeus Trebonius néptribunus kísérlete a földosztás törvényre emelésére, azt követően, hogy bíróság elő állítatta a consuli imperiummal bíró katonai tribunusokat, mivel a comitia szavazása nélkül választották meg a néptribunusokat. (Livius 5.10-11)

[szerkesztés] IV. század

[szerkesztés] ie. 389 Lex de civitate agraria

Azoknak a Veii-i, Capenae-i és Fidenae-i lakosoknak római polgárjoggal felruházása, akik a Marcus Furius Camilius vezette etruszkok elleni háborúban a rómaiakhoz csatlakoztak. A megjutalmazottak között földet is osztottak szét. (Livius 6.4)

[szerkesztés] ie. 388 Rogatio agraria

Kísérlet a volsciscusoktól megszerzett Pomptine környéki földek szétosztására, ami azonban a plebs érdektelensége miatt nem emelkedett törvényerőre. (Livius 6.4-5)

[szerkesztés] ie. 367 Leges Licinia Sextia

Caius Licinius Solo és Lucius Sextius Sextinus Lateranus néptribunusok által kiharcolt törvények. Először ie. 375-ben próbálkoztak meg az elfogadtatásukkal, ám mivel ez sikertelen volt, öt évek keresztül megakadályozták, hogy a tribuni plebis és az aedilis plebis hivatalát betöltőkön kívül a comitian más magisztrátusokat is megválasszanak, ugyanakkor viszont elérték, hogy ugyanebben a periódusban saját hivatalukat minden éven való újraválasztásukkal megtarthassák. (Livius 6.35) A törvény a következő tárgyakban hozott intézkedéseket:

1. Visszaállította a consuli hivatalt és eltörölte a tribuni militium consulari potestate hivatalát, melyet még a lex Canuleia hozott létre. Továbbá Lucius Sextius Sextinus volt az első azok sorában, akik előterjesztették, hogy plebeiusok is jelöltethessék magukat consuloknak. Néhány tudós ezzel kapcsolatosan azt javasolja, hogy consul listákon található plebeius nevek vizsgálata adhatja meg arra a választ, hogy mikor is alkalmazták először ez utóbbi előterjesztést, ám némi zavart okoz az, hogy a consuli hatalmú katonai tribunusok nevei között is találhatunk plebeius származásra utaló neveket.

2. 500 iugerumban maximálta az egy személy által az ager publicusból birtokolható terület nagyságát, aminek nyilvánvaló célja a patríciusok gazdasági hatalmának korlátozása volt. (Livius 6.35) Valószínűleg ugyanezen okból a törvény korlátozta az államtól bérelt területeken tartható állatállomány számát is. Bár bizonyítékokkal kevésbé alátámasztott, de úgy tűnik, hogy a parlagon heverő földek egy részét fel is parcellázták a plebs tagjai között. (Varo de Rerum Rustica 1.2, Columella de Rerum Rustica 1.3.9.)

3. Megreformálta a plebeiusok adósságaira vonatkozó szabályokat. (Livius 6.36)

4. Létrehozta a praetor és az aedilis curulis hivatalát, melyeket ekkor még csak patríciusok tölthettek be. (Livius 6.42)

[szerkesztés] ie. 358 Lex Poetilia de ambitu

Caius Poetilius néptribunus által a választási korteskedéssel kapcsolatosan beterjesztett törvény. Lényegében megtiltotta a jelölteknek, hogy piaci napokon korteshadjáratot folytassanak, és így olyan alkalmakkor és helyeken kérhessék a polgárok szavazatait mikor azok nagy tömegben gyűlnek össze. Ez a törvény lényegében az egyre nagyobb politikai befolyással bíró gazdag plebeius homo novusok féken tartására szolgált, kiknek komoly előnye származott a városon kívüli szavazók támogatásából. (Livius 7.15)

[szerkesztés] ie. 357 Lex Manlia de vicesima manumissionum

Cnaeus Manlius consul törvénye, melyet eddig példa nélkül álló módon, a katonai táborban tartott tribusok szerinti szavazás során fogadtatott el. A törvény öt százalékos adót vetett ki a rabszolgák felszabadítására, amit a kimerült kincstárba ebből befolyó összegek miatt később a szenátus is megerősített. (Livius 7.16)

[szerkesztés] ie. 357 Lex (comita tributa)

A néptribunusok, a lex Manlia elfogadtatási módja ellen tiltakozva, főbenjáró bűnnek nyilvánították azt, ha a jövőben bárki nem a hagyománynak és a törvénynek megfelelő helyen hívja össze a comitia tributat. (Livius 7.16)

[szerkesztés] ie. 357 Lex Duilia et Memnenia de unciario fenora

Marcus Duilius és Lucius Menenius néptribunusok által beterjesztett törvény, mely a hitelekért felszámítható kamat nagyságát 8 1/3 százalékban határozta meg. (Livius 7.16)

[szerkesztés] ie. 342 Leges Genuciae

Lucius Genucius néptribunus által beterjesztett törvénycsomag, mely az alábbi intézkedéseket tartalmazta: 1. de feneratione: Megtiltotta a kamatra való kölcsönzést, de ezt az intézkedést a későbbiekben figyelmen kívül hagyták. (Livius 7.42, Appianus Civil háborúk 1.54) 2. Megtiltotta, hogy bárkit tíz éven belül ugyanannak a hivatalnak a betöltésére válasszanak meg, illetve hogy valaki egy évben egyszerre két hivatalt töltsön be. (Livius 7.42) 3. Lehetővé tette, hogy akár mindkét megválasztott consul plebeius legyen (először ie. 172-ben választottak meg két plebeius consult). A consular fasti által felsorolt nevek azt sugallják, hogy a törvény azt is kikötötte, hogy az egyik consuli posztot mindenképpen plebeiusnak kell betöltenie, bár erről Livius nem számol be történeti munkájában.

[szerkesztés] ie. 339 Leges Publiliae Philionis de censore plebeo, de plebisticis, et de patrum aucoritate

Quintus Publilius Philo, plebeius diktátor által hozott törvények, melyek egy része átfedésben van az ie. 449-es Lex Valeria Horatia intézkedéseivel.

1. de censore plebeo: Kötelezővé tette, hogy a két megválasztott censor közül az egyik plebeius legyen.

2. de plebiscitis: Megerősíti az ie. 449-ben elfogadott lex Valeria Horatia-t, azaz a comitia tributa által elfogadott törvényeket az egész népre nézve kötelezővé teszi.

3. de patrum auctoritate: Elrendeli, hogy a comitia centuriata elé törvény csak akkor terjeszthető be, ha előtte a szenátus már hozzájárult az alkotandó szabályokhoz. (Livius 8.12)

[szerkesztés] ie. 339-312 Lex Ovinia de senatus lectione

Bizonytalan datálású, és eredetű törvény, mely felhatalmazta a censorokat arra, hogy felülvizsgálják a szenátorok listáját. Ennek lényege az, hogy el lehessen távolítani a testületből a nem odavaló személyeket, illetve megelőzhető legyen azon erkölcstelen vagy más szempontból megkérdőjelezhető alkalmasságú személyek bejutása, akik bekerülését amúgy a törvények nem korlátoznák. (Cicero de Legibus III 12)

[szerkesztés] ie. 332 Lex Papiria de civitate Acerranorum

Lucius Papirius praetor által beterjesztett törvény, mely római polgárjoggal ruházta fel Acerrae lakóit. (Livius 8.17)

[szerkesztés] ie. 326 Lex Poetelia Papiria de nexis

Caius Poetieius consul törvénye az adós-rabszolság eltörléséről. Livius ezzel kapcsolatosan a következőket írja történelmi munkájában: „A polgárokat ettől fogva nem lehetett vasra verni, vagy elzárni, kivéve ha bűncselekményt követtek el és azt rájuk is bizonyították. Ettől kezdve az adós nem saját személyével, csak vagyonával felelt a hitelezőnek.” (Livius 8.28)

[szerkesztés] ie. 311 Lex Atilia et Marcia de tribunis militum

Lucius Atilius és Caius Marcius néptribunusok által beterjesztett törvény, mely kimondta, hogy a négy consuli légióba kerülő huszonnégy katonai tribunus közül tizenhatot a comitia válasszon meg, a többi nyolcat pedig a consulok. (Livius 9.30)

[szerkesztés] ie. 304 Lex Sulpicia et Sempronia

Publius Sulpicius Saverrio és Publius Sempronius Sophus consulok által beterjesztett jogszabály, mely kimondta, hogy senki nem szentelhet fel templomot a szenátus vagy a comitia tributa felhatalmazása nélkül. Livius szerint ez a törvény tette lehetővé azt, hogy Cornelius Barbarus pontifex maximus a nép sürgetésére felszentelje a Concordia és Vulcanus templomát a szenátus beleegyezése nélkül. (Livius 9.46)

[szerkesztés] ie. III. század

[szerkesztés] ie. III. század Lex Vallia de manus iniectione

Bizonytalan datálású, és eredetű törvény, mely kimondta, hogy az adósok elkerülhetik az elzárást, és védhetik magukat a törvény előtt, amennyiben hitelezői eljárás indul ellenük. (Gaius Inst. 4.25.)

[szerkesztés] ie. III.-II. század Lex Publilia de sponsu

Bizonytalan datálású törvény, mely az adós a hiteléért jótálló kezesnek való fizetésével kapcsolatban tartalmaztott rendelkezéseket.

[szerkesztés] ie. 300 Lex Ogulnia de auguribus et pontificibus

Quintus Ogulnius Gallus és Cnaeus Gallus néptribunusok által hozatott törvény, mely a pontifexek számát nyolcra, az augurokét pedig kilencre emelte. A pontifexek közül négyet, az augurok közül pedig ötöt a plebeiusok közül kellett megválasztani. (Livius 10.6-9)

[szerkesztés] ie. 300 Lex Valeria de provocatione

Marcus Valerius Maximus Corvus consul által hozott törvény, mely újra törvénybe iktatta illetve megerősítette az ie. 509-es és ie. 449-es Leges Valeriae-t, mely kimondta magisztrátusi ítéletekkel szemben a néphez való fellebbezés jogát. (Livius 10.9)

[szerkesztés] ie. 288 Lex Maenia

Valószínűleg Maenius néptribunus által beterjesztett törvény. Az ie. 339-ben elfogadott leges Publilae-hez hasonló módon, mely a comitia centuriata által elfogadott törvényekre vonatkozott, ez az intézkedés is megkövetelte a szenátus vagy a comitia curiata jóváhagyását, a centuriák által választott plebeius magisztrátusok imperiummal való felruházásához. (Cicero Brutus 14., Livius 1.17)

[szerkesztés] ie. 287 Lex Hortensia de plebiscitis

Quintus Hortensius plebeius diktátor által beterjesztett törvény, mely lényegében lezárja a plebeiusok és a particiusok közötti harcot a hatalom megosztásáért. A comitia tributa rendeletei ezt követően szenátusi illetve patríciusi jóváhagyás nélkül is törvényerőre emelkedtek, hatályosságuk pedig az egész római népre kiterjedt. (Gaius Institutiones 1.3, Gellius Atticai éjszakák 15.27.4)

[szerkesztés] ie. 240 Lex Hieronica frumentaria

Syracusai Hieróntól átvett törvény, mely a provinciává szervezett Szicília adózását szabályozta (beleértve a gabonatizedet is). (Cicero, Verr. II 13, 26)

[szerkesztés] ie. 239 körül lex Mamilia de limitibus

Valószínűleg Marcus Mamilius consul törvényjavaslata, mely elrendelte, hogy az egyes földbirtokok között 5 láb (kb. másfél méter) széles műveletlen terület maradjon, és az esetleges határperekben a praetor által kinevezett bíró (arbiter) döntsön. (Cicero de legibus 1.21)

[szerkesztés] ie. 232 v. 228 Lex Flaminia agraria

Gaius Flaminius néptribunus által beterjesztett törvény, mely római polgárok között osztotta fel a senonok által korábban birtokolt földterületeket. (Cicero Acad. II. 5., De Senect. IV, Polybius 2.21)

[szerkesztés] ie. 218 Lex Caludia de senatoribus

Quintus Caludius néptribunus, Caius Flaminius Nepos (consul ie. 217) támogatásával elfogadott törvénye, mely kimondta, hogy sem a szenátorok, sem azok fiai nem birtokolhatnak 300 amphoránál (kb. 7 tonna) nagyobb teherbírású tengerjáró hajót. Ezzel lényegében meg akarták akadályozni, hogy a szenátus tagjai tengerentúli kereskedelemből hasznot szerezzenek, azaz hozzájuk „méltatlan” tevékenységet folytassanak. (Livius 21.63)

[szerkesztés] ie. 216 Lex Minucia de triumviris mensariis

Marcius Minucius néptribunus által beterjesztett törvény, mely három kincstári hivatalnokot jelölt ki. (Livius 23.21)

[szerkesztés] ie. 215 Lex Oppia sumptuaria

Caius Oppius néptribunus által beterjesztett törvény, mely a Cannae-i katasztrófa és ennek következményei okán megszigorította a fényűzésre vonatkozó rendeleteket. Intézkedései elsősorban a nők öltözködésére, az aranytárgyak birtoklására és a lóvontatta járművek használatára vonatkoztak. Ez volt az első ismert leges sumptuariae, azaz fényűzést korlátozó törvény, mely csak ie. 195-ben, a második macedón háború lezárást követően, helyzetek hatályon kívül. (Val. Max. 9.13)

[szerkesztés] ie. 208 Lex Licinia de Ludis Apollinaribus

Publius Licinius Varus praetor által beterjesztett jogszabály, mely elrendelte, hogy az Apollónak szentelt játékokat mindig egy napon, július 5-én kell megtartani. (Livius 27.23)

[szerkesztés] ie. 204 Lex Cincia de donationibus (de muneralis)

M. Cincius Alimentus tribunus plebis által előterjesztett törvény, mely vizsgálatot rendelt el abban az esetben, amennyiben valaki egy bírósági eljárás során a védelem, vagy a vád feladatának ellátásáért ajándékot fogad el. (Livius 27.23)

[szerkesztés] ie. II. század

[szerkesztés] ie. 200 körül Lex Furia testamentaria

Bizonytalan eredetű törvény, mely korlátozta a nem-törvényes örökösökre hagyható vagyonrész nagyságát. (Gaius Inst. 2.224, 225, 4.23, 24; Cicero in Verr. I.43)

[szerkesztés] ie. 199 körül Lex Porcia (Laeca)

Publius Porcius Laeca néptribunus által beterjesztett törvény, mely megerősítette a római polgárok fellebbezési jogát (ius provocationis) a nem katonai jellegű ítéletek esetén. A törvényre vonatkozó források hiányosak, és zavarosak, hiszen csak a numizmatikai bizonyítékok, pontosabban a Lucius Porcius által ie. 125 körül kibocsátott „libertas” érmék utalnak rá. (lásd még Cicero de Republica II.54)

[szerkesztés] ie. 198 Lex Porcia de povinciis

Valószínűleg az idősebb Marcus Porcius Cato praetor által beterjesztett törvény, mely lehetővé tette, hogy eljárást kezdeményezzenek a provinciák élén álló római magisztrátusok korrupciógyanús ügyeletei esetén, valamint korlátozta a provinciakormányzók hitelügyleteit is. (Livius 32.27, Cicero Verr. II. 4,5)

[szerkesztés] ie. 198-184 Lex Porcia de tergo civium

Az idősebb Marcus Porcius Cato (ie. 198 praetor, ie. 195 consul) vagy Lucius Porcius Licinius (ie. 184 consul) nevéhez kötődő törvény, mely megtiltotta a római polgárok megkorbácsolását. (Livius 10.9, Cicero de Repulica II. 31, pro Rabirius III. 4., Sallustius Catilina 51.21)

[szerkesztés] ie. 197 Lex Licinia de creandis triumviris epulonibus

Caius Licinius Lucullus néptribunus nevéhez fűződő törvény, mely létrehozta a triumviri epulones papi hivatalát, melynek kezdetben három tagja volt, de ez később hétre (septemviri epulones), majd Caesar idején tízfősre bővült. A pontifexek feladatainak (propter sacrificiorum multitudinem) egy részét vették át, illetve ők rendezték meg minden évben november 13-án az epulem Jovis elnevezésű ünnepséget, mely során nyilvános étkezést tartottak a három capitoliumi istenség tiszteletére. (Livius 33.42)

[szerkesztés] ie. 195 Lex Valeria et Fundia de lege Oppia abroganda

Marcus Fundanius és Lucius Valerius néptribunusok által beterjesztett törvény, mely visszavonta az ie. 215-ben elfogadott lex Oppia fényűzésre vonatkozó megszigorításait. (Livius 34.1-8)

[szerkesztés] ie. 193 Lex Sempronia de pecunia credita

Marcus Sempronius néptribunus nevéhez fűződő törvény, mely kimondta, hogy a Latin és szövetséges közösségek tagjai között kötött hitelszerződéseket ugyanazon törvények alá essenek, mint amelyek a római polgárokra vonatkoznak. (Livius 35.7.)

[szerkesztés] ie. 192 Lex Baebia de praetoribus

Marcus Baebius Tamphilus néptribunus törvényjavaslata arra vonatkozóan, hogy évenként felváltva négy majd hat praetort válasszanak meg. A beterjesztés komoly ellenállást váltott ki, de úgy tűnik, hogy legalább egyszer, ie. 180-ban alkalmazták. (Livius 40.44)

[szerkesztés] ie. 191 Lex Acilia de intercalando

M’. Acilius Glabrio consul naptártörvénye, mely felhatalmazta a pontifexeket, hogy az évszakok és a dátum jelentős eltolódása esetén szükség szerint további napokat illesszenek be az évbe. (Macrobius Saturnalia 1.13)

[szerkesztés] ie. 182 Lex Orchia sumptuaria

Caius Orchius néptribunus nevéhez fűződő fényűzési törvény, mely korlátozta a lakomákra, illetve más rendezvényekre meghívható vendégek számát. (Cato Origines VII. 12-14, Macrobius Saturnalia 17.3)

[szerkesztés] ie. 181 Lex Cornelia et Baebia de ambitu

Publius Cornelius Cethegus és Marcus Baebitus Tamphilius consulok által beterjesztett, választási korteskedésre illetve megvesztegetésekre vonatkozó törvény, mely a bűnösket száműzetéssel fenyegette. (Livius 40.19)

[szerkesztés] ie. 180 Lex Villia Annalis

Lucius Villius Annalis néptribunus által beterjesztett törvény, mely a cursus honorumot, azaz az állami hivatalokra való megválaszthatóság rendszerét szabályozta. 1. Meghatározta az egyes curulis magisztrátusi hivatalokra való megválaszthatóság minimum korhatárát. Ez az aedilis curulis esetén 36, praetor esetén 39, a consuloknál pedig 42 év volt. 2. A quaestori hivatalra csak legalább 30 éves római polgárok jelöltethették magukat. 3. Legalább egy évnek kellett eltelnie egy adott személy hivatali éve és a következő hivatalra való jelentkezése között. (például ha valaki ie. 180-ban volt praetor, akkor ie. 178-is nem választhatták meg consulnak) 4. Legalább 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, míg valaki ugyanannak a magisztrátusi hivatalnak a betöltésére jelentkezhetett. (Livius 40.44, Tacitus Annales 11.22…)

[szerkesztés] ie. 177 Lex Claudia de sociis et nomine Latinis

Caius Claudius Pulcher consul nevéhez fűződő törvény, mely megtiltotta, hogy latinjogúakat római polgár örökbe fogadjon azon céllal, hogy azok így elnyerjék a római polgárjogot, valamint azokat, akik ezen módon jutottak a polgárjoghoz, visszaminősítette latin jogúvá. (Livius 41.8-9)

[szerkesztés] ie. 171 Lex Licinia et Cassia

Publius Licinius Crassus és Caius Cassius Longinus consulok által előterjesztett törvény, mely engedélyezte a consuloknak és a paetoroknak, hogy a katonai tribunusokat (tribuni militum) maguk válasszák meg a rájuk bízott légiókba. (Livius 42.31)

[szerkesztés] ie. 169 Lex Voconia de mulierum hereditatibus

Quintus Voconius tribunus plebis az idősebb Cato által is támogatott törvénye, mely korlátozni próbálta a nők által örökölhető vagyon értékét, bár ennek hatálya alól a későbbiekben gyakorta sikerült kibúvót találnia a befolyásos és gazdag nőknek. (Cicero Verrus II.1, de Republica III. 17, Gellius 20.1, Cassius Dio 56.10)

[szerkesztés] ie. 161 Lex Fannia sumptuaria

Caius Fannius consulnak tulajdonított törvény, mely korlátozta az ünnepségekre, mulatságokra és vendégségekre fordítható költségek nagyságát. (Gellius 2.24, Macrobius Sat. 3.17., Plinius Nat. Hist. 10.50)

[szerkesztés] ie. 150 Leges Aelia et Fufia

Az obnuntiatio jogának megadása minden curulisi magisztrátus és tribunus részére. Ennek lényege, hogy az államügyekben való nyílvános tanácskozások, a nép vagy a szenátus gyűlései során, a gyűlést összehívó magisztrátus egy augurral megvizsgálta az előjeleket, és amennyiben azok nem tűntek kedvezőnek a gyűlést elhalasztották. A leges Aelia et Fufia a gyűlés elnökével egyenlő vagy nagyobb imperiummal rendelkező magisztrátusnak is megadta a ius servandi de coelo-, ius obnuntiandit, valamint a néptribunusokkal együtt a ius intercedendit törvényhozó gyűlések alkalmára, aminek nyílvánvaló célja az volt, hogy a néptribunusok törvényeinek elfogadtatását szükség esetén korlátozhassák. A törvény Clodius helyezte hatályon kívül ie. 58-ban. (Cicero Phil. II.32, pro Sestio 15, ad Att. II.9)

[szerkesztés] ie. 149 Lex Calpurnia de rebus (v. pecuniis) repetundis

Caius Calpurnius Piso Frugi néptribunus nevéhez fűződő törvény, mely egy - az egyik praetor által felügyelt - állandó bíróságot (quaestio perpetua) állított fel a provinciák kormányzóinak illetve más Itálián kívül szolgálatot teljesítő magisztrátusok hivatali visszaéléseinek kivizsgálására. (Cicero de Off. II..21, Brut. 27)

[szerkesztés] ie. 149-126 Lex Aebutia de formulis

A törvény a praetor peregrinus által kialakított perrendet és az annak keretében elhelyezkedő anyagi jogi szabályokat civiljogi erőre emelte. (Gaius Inst. 4.30)

[szerkesztés] ie. 139 Lex Gabinia tabellaria

Aulus Gabinius néptribunus által beterjesztett törvény, mely titkossá tette a magisztrátusi hivatalokra való szavazást a comitia centuriata gyűlésén. (Cicero de Legibus III. 35, Plinius Epistulae 3.20)

[szerkesztés] ie. 137 Lex Cassia tabellaria

Egy újabb szavazási törvény, ezúttal Lucius Cassius Longinus néptribunus előterjesztése. A lex Gabina-hoz hasonlóan titkos szavazást vezetett be a bíróságokon, kivéve a hazaárulási ügyekben ítélkező törvényszékeket. (Cicero Sestio 103., Brut. 97, 106, Acad. II. 13, Amic. 41)

[szerkesztés] ie. 133 Rogatio Sempronia agraria

Tiberius Sempronius Gracchus néptribunus földtörvénye, mellyel fel akarta osztani az ager publicust a vagyontalan római polgárok között, amit Pergamon provinciává szervezéséből származó bevételekből finanszírozott volna. A javaslat szerint, azok, akik ilyen módon földhöz jutottak volna, kis összegű bérleti díjat kellett volna fizetniük, valamint nem adhatták volna el azt a törvény által megszabott időn belül. A lex Licinia Sextia rendeletét, mely szerint egy polgár maximum 500 iugerum földet bérelhetett volna az ager publicusból, Tiberius szintén fel akarta újítani. A törvény végrehajtása érdekében Tiberius Graccus, Caius Gracchus és Appius Caludius részvételével háromtagú bizottság állt fel, hogy felügyelje a földosztás folyamatát, mely végül nem valósult meg, Tiberius Gracchust pedig meggyilkolták. (Cicero Leg. Agr. II. 10, Plutarchos Tiberius Gracchus 13., Appianus Bel. Civ. 1.12-13 stb…)

[szerkesztés] ie. 131 Lex Papiria tabellaria

Caius Papirius Carbo néptribunus törvénye, mely titkos szavazást vezetett be a comitia törvényhozó gyűlésein. (Cicero de Legibus III. 16)

[szerkesztés] ie. 131 Rogatio Papiria de tribunis plebis reficiendis

Caius Papirius Carbo törvényjavaslata, mely elfogadhatóvá tette volna, hogy a néptribunusi hivatal korlátozás nélkül újra megpályázhatóvá váljon. A törvény elfogadását megakadályozták, mely elsősorban Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus vezette ellenállásának volt köszönhető. (Cicero De am. 25, 96, De Or. II. 40)

[szerkesztés] ie. 131 v. 102 Lex Atinia de tribunus plebis

Caius Atinius (néptribunus ie. 131) vagy Caius Atinius Labeo (néptribunus ie. 102) által beterjesztett törvény, mely kimondta, hogy a megválasztott néptribunusok automatikusan a szenátus tagjaivá is válnak. (Gellius 14.8.2)

[szerkesztés] ie. 126 Lex Iunia de peregrinis

Marcus Iunius Pennus néptribunus nevéhez fűződő törvény, mely elűzte Rómából azokat a peregrinusokat, akik tévesen nyerték el a római polgárjogot. A törvény lényegében reakció Fulvius Flaccus consul javaslatára, mellyel polgárjogot akart biztosítani a városban élő nem római polgárjogú lakosoknak. A törvény az itáliaiak polgárjogi szempontból egyre növekvő elégedetlenségének szimptómájaként is tekinthető. (Appian Bel. Civ. 1.21, 1.34)

[szerkesztés] ie. 123 Leges Semproniae

Caius Graccus néptribunus által beterjesztett törvényjavaslatok:

Lex Sempronia de capita civis Romani: Megtiltotta, hogy római polgárt bírósági eljárás nélkül kivégezzenek. (Cicero pro Rabirio 12.,Diodorus Siculus. 34.26, Plutarchos C. Gracchus 4.…)

Lex Sempronia de agraria: Tiberius Gracchus nyomdokaiba lépve nagyarányú földosztásra tett javaslatot, azaz az ager publicust kiutalta volna Róma szegény polgárainak. Bukását többek között az okozta, hogy a lerombolt Karthágó területén is kolóniát akart létrehozni. (Plutharcos Caius Gracchus 5, Florus 2.3, Vell. Pat. 2.6)

Lex Sempronia de militum: Elrendelte, hogy katonai szolgálatot teljesítő római polgárok ruházatának költségét az állam vállalja fel, de ezt ne vonja le a nekik fizetendő zsoldból. Másrészt törvénybe akarta iktatni, hogy tizenhét éves korhatár alatt senkit ne lehessen kényszerrel besorozni.

Lex Sempronia de frumentaria: A piaci árnál alacsonyabb, rögzített áron való gabonaosztásra tett törvényjavaslat, mellyel a plebs támogatását akarta megnyerni. (Plutarchos Caius Gracchus 5, Cicero pro Sext. 48, Vell. Pat. 2.6 …)

Lex Sempronia de iudicia: A bíróságokat a szenátorok megvesztegethetőségére hivatkozva az ordo equester kezébe adta. Szándékában állt az is, hogy a háromszáz tagú szenátust az ordo equester tagjai közül választott újabb háromszáz fővel töltse fel. (Plutarcos Caius Gracchus 5-6, Diodorus Sic. 34.25, 37.9, Florus 2.5. …)

Lex Sempronia de provinciis consularibus: Elrendelte, hogy minden évben, a comitia centuriatan zajló választások előtt a szenátusnak ki kell jelölnie azt a két provinciát, melyben majd a leendő consulok teljesítenek szolgálatot, nekik pedig sorshúzással kell eldönteniük, hogy e kettő közül mely élére kerülnek. (Cicero Dom. IX.24, Sallustius Jughurta 27)

Lex Sempronia de Provincii Asiatica: Megreformálta a Provincia Asia adóztatási rendjét, melyek behajtását a censorok által kiválasztandó publicanus társaságoknak adta át. (Cicero Verr. II.3, Diodorus Sic. 35.25)

Lex Sempronia de civitate sociis danda: Valószínű, hogy egy olyan törvényt is előterjesztett, mely megadta volna az itáliaiaknak a római polgárjogot.

[szerkesztés] ie. 123 Lex Acilia repetandorum

M’. Acilius Glabrio néptribunus törvénye, melynek célja a lex Calpurina által ie. 149-ben felállított hivatali visszaélésekkel foglalkozó bíróság (quaestio de repetundis) megreformálása volt. A bíróság a lovagok kezébe került, és a szenátorok által elkövetett tartományi zsarolási és egyéb visszaélési ügyeket vizsgálta. A törvény célja valószínűleg kapcsolatban áll a fent leírt lex Sempronia de iudicia-val. (Cicero Verr. I, 2.1)

[szerkesztés] ie. 122 Lex Fannia

Caius Fannius consul nevéhez fűződő rendelet, mely lényegét tekintve a lex Iunia de peregrinis rendeleteit fogalmazza meg újra. A lex Fannia kitiltotta a városból az itáliai peregrinusokat, és más római polgárjoggal nem rendelkező személyeket, hogy megakadályozza azok tömeges fellépését Caius Gracchus törvényei mellett. (Plutarchos Caius Gracchus 12)

[szerkesztés] ie. 119 Lex Maria tabellaria

Caius Marius néptribunus által előterjesztett törvény, mely leszűkítette a szavazóhelyhez vezető folyosó méretét a comitián, hogy ilyen módon megnehezítse a választók szavazás előtti esetleges megvesztegetését. (Cicero Leg. III, Plutarchos Marius 4)

[szerkesztés] ie. 119 Lex Octavia frumentaria

Marcus Octavius néptribunus nevéhez fűződő törvény, mely módosította a lex Sempronia de frumentariat, arra hivatkozva, hogy az állam nem képes viselni a Caius Gracchus által beterjesztett törvény költségeit. A törvény valószínűleg vagy a gabonáért fizetendő árat növelte meg, vagy pedig az egy személynek havonta kiutalandó adag mértékét csökkentette. (Cicero Brut. 222, de Off. II.21)

[szerkesztés] ie. 115 v. 78 Lex Aemilia sumptuaria

Valószínűleg Marcus Aemilius Scarus (vagy talán Aemilius Lepidus consul ie. 78) nevéhez fűződő fényűzés ellenes törvény, mely limitálta illetve meghatározta az ünnepségeken, összejöveteleken felhasználható ételek mennyiségét és minőségét. (Plinius Nat.Hist.8.223, Gellius 2.24)

[szerkesztés] ie. 111 Lex Thoria agraria

Spurius Thorius néptribunus által beterjesztett törvény, mely eltörölte a lex Sempronia de agraria rendelkezéseit, de azoknak, akik általa már birtokhoz jutottak, megengedte, hogy földjeiket megtartsák. A törvény a plebs megnyugtatása céljából kikötötte, hogy kiosztott parcellákból befolyó bérleti díjakat a szegény római polgárok között kell szétosztani. (Cicero De Orat. II..284, Brut. 136, Appianus Civ. Bel. 1.27)

[szerkesztés] ie. 109Lex Mamilia de coniuratione Iugurthina

Caius Mamili