|
|
2006-os labdarúgó-világbajnokság
Labdarúgó-világbajnokság 2006 – Németország
FIFA Fußball-Weltmeisterschaft Deutschland 2006 |

|
| Csapatok |
32
(selejtezőkben indult: 198) |
| Házigazda |
Németország |
| Világbajnok |
Olaszország (4. cím) |
| Mérkőzések száma |
64 |
| Gólok |
147
(átlag: 2,3) |
| Gólkirály(ok) |
Miroslav Klose (5 gól) |
A 2006-os labdarúgó-világbajnokság csoportmérkőzéseit és a legjobb 32 csapat közötti egyenes kieséses szakaszt Németországban rendezték 2006. június 9. és július 9. között. A tornára 198 válogatott nevezett, közülük 32-en jutottak be a záró szakaszba. A világbajnokságot Olaszország válogatottja nyerte úgy, hogy a döntőben tizenegyesekkel győzték le a francia nemzeti válogatottat. Olaszország ezzel negyedik világbajnoki címét szerezte meg. A házigazda német gárda bronzérmet szerzett, miután a harmadik helyért játszott mérkőzésen felülmúlta Portugáliát.
[szerkesztés] A rendező ország kiválasztása
A házigazda kiválasztására a Zürichben, 2000. július 7-én megtartott szavazáson került sor. A szavazáson négy pályázó közül lehetett választani, miután Brazília három nappal korábban visszavonta jelentkezését. A négy megmaradt nemzet Németország, Dél-Afrika, Anglia és Marokkó volt. Három szavazási fordulóra került sor, és minden forduló után kiesett a legkevesebb szavazatot kapott nemzet. Az első forduló után Marokkó esett ki, miután a 23 szavazatból mindössze kettőt szerzett meg. A következő kieső Anglia volt, szintén két szavazattal. Végül Németország nyerte az utolsó fordulót, miután 12-11-es szavazati aránnyal legyőzte Dél-Afrikát.
Németország sikerét és örömét azonban elrontotta egy megvesztegetési botrány, amely végül újraszavazáshoz vezetett.[1] Este, a szavazás előtt egy német gúny-magazin leveleket küldött a FIFA-képviselőknek, felajánlva, hogy ajándékokat kapnak, amennyiben Németországra szavaznak.
Charles Dempsey-t, Óceánia küldöttjét utasították, hogy Dél-Afrikára szavazzon, de ő, az "elviselhetetlen nyomásra" hivatkozva, tartózkodott.[2] Dempsey szavazatával 12-12-es döntetlen alakult volna ki, ami azt jelentette volna, hogy a köztudottan Dél-Afrikát támogató Sepp Blatternek[3] (a FIFA elnöke) is le kellett volna adnia szavazatát, amellyel kétségtelenül Dél-Afrika nyerte volna el a rendezés jogát.
A selejtezőkön összesen 198 válogatott indult el. A házigazda Németország automatikusan kvalifikálta magát, míg a további 31 helyet a kontinentális szövetségek között osztották szét. Ez volt az első világbajnokság, ahol a világbajnoki cím védője nem jutott be automatikusan a záró szakaszra. Az UEFA-tagszövetségeknek (Európa) 13, a CAF-tagoknak (Afrika) 5, a CONMEBOL (Dél-Amerika) illetve az AFC (Ázsia) szövetségeinek 4–4, míg a CONCACAF-tagoknak (Észak-, Közép-Amerika és Karibi-térség) 3 hely volt fenntartva. A fennmaradó két hely sorsáról rájátszás döntött az AFC és a CONCACAF, illetve a CONMEBOL és az OFC (Óceánia) között.
A selejtezők után nyolc olyan válogatott jutott be a VB döntőjébe, amely először vehetett részt a záró szakaszban: Angola, Elefántcsontpart, Csehország, Ghána, Togo, Trinidad és Tobago, Ukrajna illetve Szerbia és Montenegró.
Csehország és Ukrajna független nemzetként először vettek részt, de régebben már rendre feltűntek a csehszlovák illeve a szovjet csapatok részeként; Szerbia és Montenegró 1998-ban, valamint 1930 és 1990 között még Jugoszlávia részeként játszott. A világbajnokság időpontjára azonban az államszövetség felbomlott, így a jogutód szerb labdarúgó-válogatott az újonnan megalakult, független Montenegró játékosait nélkülözvén vett részt magán a döntőn.
Az 1982-es VB óta mind a hat szövetség képviseltetheti magát a záró szakaszban.
A világbajnokság hivatalos kabalái Goleo és Pille voltak. Goleo egy oroszlánt ábrázol, aki német válogatott mezt visel 06-os számmal, ami a 2006-os évre utal, társa pedig egy beszélő focilabda. A Goleo a "goal" (gól) és a "leo" (oroszlán) szavak összetételéből ered. Németországban a "Pille" – a focilabda hétköznapi neve.
A világbajnokság mérkőzéseit Németország 12 városában rendezték.
|
|
|
|
|
|
|
A kaiserslauterni stadion
|
|

A torna hivatalos labdája, a Teamgeist (magyarul: csapatszellem)
2005. december 9-én, Zürichben sorsolták ki a csoportok beosztását.
Minden csoportból az első két helyezett jut a kieséses szakaszba. A csoporton belüli rangsorolás szempontjai az alábbiak[4]:
- A megszerzett pontok száma az összes csoportmérkőzésen (3 pont a győzelem, 1 pont a döntetlen, 0 pont a vereség)
- Gólkülönbség az összes csoportmérkőzésen
- Több lőtt gól az összes csoportmérkőzésen
Ha két vagy több csapat az összes fenti mutatóban megegyezik, akkor a rangsorolás az alábbiak alapján történik:
- Az érintett csapatokkal szembeni meccseken szerzett pontok száma
- Az érintett csapatokkal szembeni meccseken elért gólkülönbség
- Az érintett csapatokkal szembeni meccseken lőtt több gól
- Sorsolás
|