|
|
1900. évi nyári olimpiai játékok
Az 1900. évi nyári olimpiai játékok – a II. Nyári olimpia – helyszíne Párizs volt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elsősorban Pierre de Coubertin érdemeinek elismeréseként adta a rendezési jogot a francia fővárosnak.
A versenyeket 1900. május 14-e és október 28-a között, több részletben, összesen 160 versenynap alatt bonyolították le, és rajtuk huszonnégy ország 997 sportolója vett részt. A versenyek színvonala és sportértéke felülmúlta az előző, 1896. évi athéni olimpiát, azonban a felületes rendezés, a versenyzési körülmények alacsony színvonala miatt a párizsi olimpia a „zűrzavarok olimpiájaként” vonult be a sporttörténelembe. Coubertin, éppen saját hazájában nem talált kellő megértésre. A hivatalos francia körök az olimpiát az 1900. évi párizsi világkiállítás mellékeseményének tekintették, így az újkori olimpiai játékok elindítója kénytelen volt teljesen átengedni a szervezést a világkiállítás szervező bizottságának, amely azonban az olimpiai eszme szempontjait teljesen alárendelte a világkiállítás érdekeinek.
- Az olimpiáról nem készült hivatalos jelentés[4], így a sporttörténészeknek máig sok nehézséget okoz a hivatalos versenyszámok, a részt vevő versenyzők, illetve az eredmények megállapítása. E kérdésekben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos állásfoglalása is azóta többször változott.
- A szabályok könnyedén kezelésére jellemző, hogy az 5000 méteres futó csapatversenyben győztes brit csapat ötödik tagja, Stanley Rowley előzőleg ausztrál szinekben a 100 méteres síkfutás harmadik helyén végzett.
- Ezen az olimpián kezdte páratlanul eredményes olimpiai szereplését Ray Ewry. Az egyesült államokbeli atléta három olimpián vett részt és összesen nyolc aranyérmet nyert. Ewry a korai olimpiák atlétikaversenyein szereplő helyből ugró számokban volt eredményes, ezért kortársai kígyóembernek nevezték.
- A francia rendezők vasárnap is tartottak versenyeket, az amerikai egyetemek egy része azonban eltiltotta sportolóit a vasárnapi versenyzéstől, ezért néhány versenyszám döntőjéből a legesélyesebbek hiányoztak. Az egyesült államokbeli Myer Prinstein a távolugrás döntőjében nem indulhatott, de a selejtezőkben elért eredményével így is ezüstérmes lett.
- Ezen az olimpián született Magyarország első aranyérme atlétikából. Bauer Rudolf volt az első atléta, aki diszkoszvetésben a mai modern fordulásos technikát alkalmazta és ezzel meg is nyerte a versenyt. Bauer soha többé nem indult atlétikaversenyen. Eredményhirdetésén a zenekar először tévedésből az USA himnuszát kezdte el játszani.
- Az úszóversenyeket a Szajna egyik holtágában rendezték. Ez volt az egyetlen nyári olimpia, amelyen maratoni – 4000 méteres – úszóversenyt is rendeztek. Az elsősorban rövid versenytávon versenyző, akkor tizenkilenc éves Halmay Zoltán kivételes tehetségét jelzi, hogy ebben a számban is ezüstérmet tudott szerezni.
- Ez volt az első olimpia, amelyen női sportolók is részt vehettek. Az első női olimpiai bajnok a brit Charlotte Cooper lett, aki tenisz egyesben és vegyespárosban is aranyérmet nyert.
- Az atlétikaversenyek legeredményesebb sportolója, Alvin Kraenzlein megnyerte a 60 méteres síkfutást, a két gátfutószámot és a távolugrást is. Az olimpiák atlétikaversenyeinek történetében azóta sem tudott senki ugyanazon az olimpián négy egyéni számban bajnoki címet szerezni.
- James Connolly, az újkori olimpiák első bajnoka ezen az olimpián is indult, de bajnoki címét nem tudta megvédeni.
[szerkesztés] A részt vevő országok
A II. Nyári Olimpiai Játékokon résztvevő nemzetek
Hivatalos jelentés hiányában az olimpiák történetét tárgyaló források ebben a tekintetben is eltérőek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság mai álláspontja szerint az olimpián a következő huszonnégy ország vett részt (vastagítással kiemelve az a tizenkét ország, amelyeknek ez volt az első olimpiai részvételük):
[szerkesztés] Olimpiai versenyszámok
Az olimpia idején a francia fővárosban számos olyan sporteseményt is rendeztek, amelyek nem tartoztak a hivatalos versenyprogramba, a hivatalos versenyszámok megállapítása ezért máig nehézséget okoz. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos állásfoglalása is többször változott. A ma hivatalosnak tekintett program szerint huszonegy sportszakágban a következő versenyszámokat rendezték meg:
A kiosztott 268 érmen – 90 arany-, 90 ezüst- és 88 bronzérmen – húsz ország osztozott. Aranyérmet tizennégy ország nyert. Nem nyert érmet Argentína, Görögország, Románia és Oroszország.
(A rendező ország csapata és a magyar csapat eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.)
A teljes listát lásd Az 1900. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata szócikkben.
Az olimpián tizennyolc sportoló képviselte Magyarországot, akik négy sportág – atlétika, úszás, torna és vívás – versenyein vettek részt. Kiemelkedően szerepeltek a magyar atléták, és az úszásban egyedüli magyarként induló Halmay Zoltán.
A magyar csapat szerepléséről részletesen lásd a Magyarország az 1900. évi nyári olimpiai játékokon szócikket.
- ^ a b Az olimpián nem volt sem hivatalos megnyitó, sem hivatalos záró ünnepség. A megadott dátumok az első és az utolsó versenynapot jelentik.
- ^ * Italo Santelli vívómester ezüstérmével együtt, melyet a NOB magyar éremként tart nyilván, a MOB nyilvántartásában viszont nem szerepel
- ^ Halmay Zoltán ezüstérmet szerzett a 100 m gyorsúszás versenyszámban, ám ez nem szerepelt a hivatalos programban.
- ^ Két olimpiáról nem készült hivatalos jelentés az 1900. évi párizsiról és az 1904. évi St. Louis-iról.
- ^ A korai olimpiákon a rendezőség engedélyezte, hogy csapatsportágakban egy csapat különböző nemzetiségű sportolókból álljon. Az ilyen csapatok eredményeit a NOB ZZX kód alatt tartja nyilván.
|